Age of Darkness: Final Stand - a mindent elnyelő sötétségTeszt

Amikor az emberiség azt hitte, hogy generációkkal ezelőtt sikerült visszaszorítani a sötétség leplét, és az ott lakozó rémálmoknak nevezett szörnyeket, még nem sejtették, hogy hamarosan törékeny világuk újra a kihalás szélére sodródhat. Ezzel indítunk, a kampány során pedig megismerhetjük a lore alapjait, valamint a főhősök ködös hátterét is, miközben az irányítás alapjait oktatja a játék. Számomra azonban az Age of Empires és Settlers ötvözetének tűnő RTS elemek azok, amik jó pár órára a képernyő elé szegeztek, nem pedig az inkább kötelezőnek tűnő történetszál, ami mélységében nem ad annyit, hogy élvezhető legyen, a feladatok terén pedig igencsak behatárol - mint ahogy minden RTS kampány teszi.

Így viszonylag hamar a túlélő módban próbáltam megváltani a világot, az eleinte csak egy városházát tartalmazó falut - játékbeli - napok alatt emeltem fel egy gazdaságilag jól működő várossá, azonban hamar jött a fekete leves. Néhány naponta eljön a végítélet, ellenségek százai, ezrei törnek városunkra, a feladatunk pedig túlélni a megpróbáltatásokat. Mindig eggyel több napunk lesz a következő ostrom/wave kezdetéig, azonban egyre több ellenséggel is számolhatunk, hamar elérünk 1,2, majd 4 ezerig, és meg sem állunk 70,000 ellenfélig, hacsak nem sikerül az "instabil kristályt" megszereznünk, ezzel együtt pedig uralni a szörnyek átkelőjét.

@paragaph A törékeny gazdaságunkban állandóan figyelni kell, hogy a nyersanyagokat, pénzt folyamatosan a lehető legnagyobb hatásfokkal termeljük, valamint legyen elegendő népességünk is a katonák képzéséhez. A játék éppen emiatt egy folyamatos körforgás, hiszen amint sikerül eleget termelni, új katonákra lesz szükség, majd jön az újabb wave, ami felemészti a védelmünk. Majd igyekeznünk kell újabb katonákat szerezni, új területeket meghódítani, hogy sikeresen védekezni tudjunk a következő megpróbáltatás során, na meg persze egyre közelebb érjünk az ellenség lelőhelyéhez.

A játék azért még egy csavart húzott, a túlélt ostromok után egy áldást választhatunk három véletlenszerű lehetőség közül, melyek segítik a továbbiakban a túlélésünk, így akár gyorsabb építkezés, kevesebb költség, vagy nagyobb életerejű katonákat is kaphatunk. Ez a bizonyos kard azonban kétélű, olykor ellenségeink is gazdagodnak hasonló perkekkel, így akár olyan is előfordulhat, hogy drágább lesz egységeket képezni, vagy egyes termelők - mint pl. a bánya - kisebb hatásfokon működik.

A három frakció között viszonylag kevés eltérésre kell számítani, ugyanis szinte csak az egyes katonai egységek közt fedezhetünk fel eltérést, az igazi különbség talán a főhősöknél tűnik ki, ugyanis egyes karakterek már a korai szakaszban is erősnek bizonyulnak, míg mások a játék végére érnek be igazán. A saját oldalunkon lévő egyedi karakterek azonban a túloldalt is feltűnnek, így néha az ostrom alatt úgy érzem magam, mintha a Trónok Harca világában lennék, és a Mások támadnának meg óriásokkal, lándzsát vető alakokkal és ezernyi kisebb lénnyel egyszerre.