Comedian2021.04.07. 18:18

Hulk: Világháború

Egy szabály mind felett.

Miután a Marvel hosszú éveken keresztül képtelen volt érdemben kezdeni valamit a legyőzhetetlen mivolta és együgyűsége miatt egysíkú jellemmé alacsonyodott éles eszű atomfizikusból dühöngő zöld óriássá változott Hulkkal, a 2000-es évek közepén jött Greg Pak, és egy olyan történetet tett le az asztalra, amelynek köszönhetően a nagy behemót ismét régi fényében tündökölhetett – vagy talán jobban is, mint bármikor korábban. Pak ezt úgy érte el, hogy olyan helyzetbe ágyazta bele a főhőst, ahol teljesen kiélhette magát, jelleme sok idő után végre elindulhatott a fejlődés útján, sőt, gyakorlatilag már az egész koncepció Hulk személyiségére és egydimenziós tulajdonságaira alapult – hogy nem képes másra, csak a fékevesztett pusztításra, és közben teljes mértékben kezelhetetlen vadállatként viselkedik, akiben jottányi emberi vonás sem maradt. A karakterfejlődés pedig akkor érte el igazán a zenitjét, amikor Hulk a történet végére – miután módszeresen kiirtott magából minden gyengeséget és egyéb hátráltató jellemvonást, de még emberi énjét, Bruce Bannert is – olyan szellemiséget ölt magára, melyre korábban még nem volt példa. Teljesen elfogadja magát annak, ami: egy minden emberszerűséget megtagadó szörnyeteg, aki ennek ellenére mégis képes érzelmekre, a bajtársiasságra, sőt, még a szerelemre is. Végeredményben egy kidolgozott, mély és stílusos főhős vált belőle, akit ráadásul könnyű volt megkedvelni, és akivel könnyű volt együtt érezni. Pak szemtelenül nagyot ment a Planet Hulkkal, és a képregény utolsó oldalai még az előzménynél is nagyobb csinnadrattát ígértek: Hulk népe, felesége és meg nem született gyermeke elvesztése után tesztoszterontól és mérhetetlen dühtől túlfűtve megcélozza a Földet, hogy megmaradt bajtársaival együtt kíméletlen bosszút álljon azokon a hősökön, akik száműzték őt és akik bolygója pusztulásáért felelősek. „Fuck yes!” – bokszol levegőbe az olvasó, és izgatottan, ámde látatlanban konstatálja, hogy ez biztosan nem lesz rossz, inkább enyhén szólva is veszettül jó.

A Planet Hulkban a zöld főhősünk tévedésből a Sakaar nevű bolygóra került, miután a Földön hőstársai (Tony Stark, Reed Richard, Stephen Strange és Fekete Villám) megelégelték az általa okozott folyamatos pusztítást, és az ebből következő horribilis mennyiségű károkat, és úgy döntöttek az lesz a legjobb, ha száműzik őt maguk közül. Hulk végül egy gladiátor arénában kötött ki, majd néhány hasonlóan sanyarú sorsú társával fellázadva végül szétzúzták a planéta kizsákmányoló, diktatórikus rendszerét, elhozva a békét és az igazságot a bolygó népe számára. Sőt, több is lett belőle, mint egyszerű szabadságharcos: beteljesítette azt a jóslatot, miszerint alászáll az égből valaki, aki majd megmenti Sakaar polgárait, és aki tiszteletre méltó királyként fog uralkodni boldog, virágzó birodalmában. Így is történt – pontosabban majdnem. Ugyanis az űrhajó, amivel Hulkot a Sakaarra küldték felrobbant, és vele együtt nemcsak a népe, hanem terhes felesége is odalett, Hulk maga pedig megfogadta, hogy visszatér a Földre és elégtétel vesz azokon, akik elvették tőle a szerelmét és megfosztották őt az új életétől. Ezen a ponton veszi fel a fonalat a Hulk: Világháború (a továbbiakban World War Hulk), egy szinte nonstop, egész estét bunyómaraton, amelyben nincsen köntörfalazás, sem mellébeszélés, sem pedig érzékenység, de még az ellenfelek magyarázkodásait is rögtön félbeszakítja egy-egy jól irányzott ökölcsapás – csak kőkemény zúzás van, ahogy azt kell. Alapjában véve is remek lehetőségek rejlenek egy ilyen koncepcióban, és ha jobban szabadjára engedjük a fantáziánkat, nagy valószínűséggel könnyen eltudjuk képzelni, mi mindent ki lehetne hozni ebből az alapötletből.

Azonban a World War Hulknak mindjárt van két nagy problémája: az egyik John Romita Jr., a másik pedig az, hogy a Marvel fő-univerzumában, a 616-os Földön játszódik. Előbbi természetesen azonnal szemet szúr, ugyanis a gyönyörű, igényesen és aprólékosan kidolgozott borítók után a kötet kinyitásakor a „Lamborghiniből Trabantba” elv érvényesül. Amellett, hogy szerény véleményem szerint az ifjabb Romita egy ideje már kifejezetten pocsék rajzoló (mondjuk néha azért belenyúl a tutiba, lásd Kick-Ass), mégis tekintélyes rajongótábor áll mögötte, ámde egy ekkora eposz, mint a World War Hulk, talán mégiscsak egy kommerszebb, Jim Lee-féle művészt érdemelt volna. És ez még tényleg a kisebbik gond. De komolyan. Mert lehet, hogy éppenséggel tetszik neked Romita Jr. stílusa, lehet, hogy két pofára falod azokat a képregényeket, amiket ő rajzolt, de ezen felül még mindig ott van a fősodorbeli szuperhőstörténetek legnagyobb gyengepontja, hogy semmiféle olyan horribilis esemény nem történhet, ami drasztikusabban átrendezné az erőviszonyokat és a mainstream szuperhősök több évtizedes berendezkedését. És ez végeredményben meg is pecsételi a World War Hulk sorsát – azaz tűnhet bármilyen bátornak és merésznek az elején a koncepció, végül mégis ugyanoda fut ki minden, amint mindig. Egy-két látványos bunyó után gyorsan lerendezik a helyzetet, a jók megint győznek, aztán mindenki megy szépen a dolgára. Ha a Marvel valamelyik alternatív világában játszódik ez a sztori, a zöld óriás valószínűleg revansot is venne egykori barátain, akiknek ázsiója a Polgárháború eseményeinek köszönhetően jelentősen lecsökkent, de itt még a korábbinál is nagyobb szemétláda mindegyik (amikor Vasember elindul, hogy nekimenjen Hulknak, elnyom egy olyan monológot, ami a történtek fényében elképesztően gusztustalan és bicskanyitogató), melyek alapján ha a halált nem is, de egy kiadós verést és egy kis megszégyenítést bőven megérdemelnének.

Ehhez képest a World War Hulkban nem annyira meglepő módon felvonul az ilyesféle szuperhős-történetek nagyjából összes rákfenéje, a behatárolt szabályoktól kezdve, a hősök irreálisan belőtt erőszintjén át (bár Hulk mérhetetlen dühének tükrében talán érthető is, hogy miért képes félkézzel leverni a Föld legnagyobb hőseit), a hirtelen, egyik percről a másikra történő befejezésig, ami lényegében abban merül ki, hogy hosszas szenvedés után a hősök ütőkártyája, Őrszem végül kötélnek áll, összeszedi magát, és miután szembenéz Hulkkal, gyorsan lezavarja a bunyót, és sikerül neki, ami addig egyik társának sem. És nagyjából ennyi. Semmi fordulat, semmi frappáns csavar, semmi merész húzás, azaz semmi olyan, ami kiemelné a World War Hulkot a középszerű képregények szürke posványából, és az eleve logikátlan elemeket (Ha már egyszer kitalálták az Illuminátusok, hogy száműzik Hulkot, miért nem volt egy B-tervük arra az esetre, ha visszatér? Egyáltalán: az átlag feletti intelligenciával rendelkező, mindig mindent kiagyaló hősök miért pont úgy oldották meg Hulk problémáját, hogy elküldték őt egy másik bolygóra?) megfűszerezik az előbb már taglalt lezárással, hiszen az ilyen történetek általában mindig a befejezésen csúsznak el igazán. Mint ahogy most is. Nem csupán feltételezhető, hanem egyenesen egyértelmű, hogy Pak nem tudott már mit kezdeni a konfliktus megoldásával, és igyekezett hamar elvarrni a szálakat anélkül, hogy kiszúrná az olvasó szemét, hogy vannak olyan szabályok, amiket a fősodorba tartozó mainstream-képregények egyszerűen nem hághatnak át Persze van itt hősmosdatás is, hogy ne lássuk a karaktereket akkora gennyládáknak, mint amilyennek először tűntek – de ez őszintén szólva nem sokat segít az összképen.

És még csak azt sem lehet mondani, hogy a World War Hulk akkora kihagyott ziccer lenne. Valójában leginkább csak egy halva született ötlet, ami egy behatárolt lehetőségek nélküli alternatív univerzumon kívül egyáltalán nem működőképes. Már a Planet Hulk sem volt teljesen hibátlan, de az sikeresen emelte új szintre a főhőst, a folytatás viszont pillanatok alatt visszalökte oda, ahonnan elindult. Pedig elegánsabban is meg lehetett volna ezt oldani – pl. ha a World War Hulk koncepciója úgy en bloc meg sem születik.

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tcGF0cmVvbi1tcHVcIj5cbjxhIGhyZWY9XCJodHRwczpcL1wvcGF0cmVvbi5jb21cL2dhbWVyMzY1XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtYmcucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcm0ucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZ1wiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxzdHlsZT5cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1e1xuXHRvdmVyZmxvdzpoaWRkZW47XG5cdHdpZHRoOiAzMDBweDtcblx0aGVpZ2h0OiAyMDBweDtcblx0cG9zaXRpb246IHJlbGF0aXZlO1xufVxuLi0tcGF0cmVvbi1tcHUgaW1ne1xuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xuXHRwb3NpdGlvbjphYnNvbHV0ZTtcblx0dG9wOjA7IGxlZnQ6MDtcbn1cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1IGltZzpudGgtY2hpbGQoMSl7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigycHgpO1xuXHR0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEuMSk7XG59XG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDIpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoNHB4KTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpO1xufVxuXG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDEpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7XG59XG48XC9zdHlsZT4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LWJnLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LXJtLnBuZyJdLCJ1cmwiOiIifQ==

Comedian
Top 10 - 2020 legjobb filmjei

Sorra vesszük a tavalyi év legjobb filmjeit.

1 napja
3

Comedian
Batman: Gotham gázlángfényben

A viktoriánus kori Denevérember Hasfelmetsző Jack nyomában.

2 napja
1

Comedian
Pár dollárral többért

Eastwood-retrospektív #2: A fejvadász szakma szépségei.

3 napja

Comedian
Hulk: Világháború

Egy szabály mind felett.

4 napja
7

pendrivedealer
Még mindig AniMonológok!

Sziasztok! Nem is tudom mikor volt utoljára, hogy csak a videókészítéssel, animációzással kapcsolatba írtam nektek, de időhiány miatt ez egy ilyen csonka bejegyzés lesz.

5 napja
2

Comedian
Batman: Az első év

A legenda kezdete...

5 napja
2

Cash Bacsi
Infinite Galaxy - Teszt (iOS)

Ki ne vágyna egy jó kis űroperára?

5 napja

Comedian
Batman: A gyilkos tréfa

Az őrület gondtalan, boldog szépségei.

2021.04.01.
12

Comedian
WandaVision

A gyász és a valóság elviselhetetlen keserűsége.

2021.03.31.
10

Comedian
Egy maréknyi dollárért

Eastwood-retrospektív #1: A nyers realizmussal és szatirikus humorral felmutatott szigorú, ámde cinikus mosolyú középső ujj.

2021.03.30.
2

CHASE
A 90-es évek legjobb filmjei

Én nem tudom olyan szépen megcsinálni mint Liquidék, de remélem így is megfelel.

2021.03.28.
27

p34c3
Videojáték zene TOP 20

Nemcsak játék, de egyéb tevékenységek közben is szívesen hallgatom a videojátékok zenéit, a kedvenceimből készítettem most egy top 20-as listát. A lista nem feltétlenül a dalokra vonatkozik, hanem a teljes albumra, egy játéksorozatból nem került be több rész zenéje, noha többször is indokolt lett volna.

2021.03.26.
15

c1b3rpunk
Dual Sense broken spring

Decembertől februárig bírta a PS5 kontrollerem R2 gombjának rugója.

2021.03.25.
3

Stadia HUN
Resi 8 és 7! - Stadia News #1

Aktuális hírek a Stadiáról. Atom bejelentések!

2021.03.23.
6

Necroman Mk2
Video Game Hall of Fame 2021

Újabb játékok a hallhatatlanná válás felé

2021.03.18.
3

p34c3
Az én Fantasztikus Négyesem

A Konnektor podcast istállójából, Warhawk prezentációjában indult el a közelmúltban egy új podcast, amelyet Fantasztikus Négyes címmel érdemes keresnünk és hallgatnunk, ha kíváncsiak vagyunk, hogy beszélgetőpartnerei számára melyek voltak azok a videojátékok melyek utólag visszatekintve formálták az ízlésüket, olyanok, melyek többé tették őket, melyek valamennyire meghatározták, ki is az ember, akit ma ismerünk.

2021.03.14.
34

vem
Az "inventory hell" jelenség

A mostani videóban arról mesélek, milyen mechanikák vezetnek ahhoz hogy tele leszünk haszontalan és/vagy nehéz dolgokkal, melyik játék hogy próbálta ezt kezelni és mit várhatnánk el joggal a jövő játékaitól.

2021.03.07.
10

Necroman Mk2
Mutropolis

A lelet azonosítása: old school kalandjáték a XXI. századból

2021.03.02.
7

Cash Bacsi
Forge of Empires - Teszt (iOS)

Annyit és olyan régóta jött az arcunkba a reklám, hogy most már ki kellett próbáljuk!

2021.03.01.
1

p34c3
Drága hobbi a videojáték?

- Tényleg léteznek olyan emberek, akik eredeti, dobozos játékokat vesznek? Akik megengedhetik maguknak ezt a méregdrága úri huncutságot? Gondoltam magamban, miközben vágyakozó pillantásokkal néztem a kirakat túloldalán díszelgő protoss csábító sárga szemeibe.

2021.02.28.
44