Generáció: a B-listások

Mielőtt belekezdenék, felhívom a figyelmet, hogy egy-két játék itt léte "sértő" lehet, már ha valaki komolyan veszi.

És azt is töredelmesen bevallom, hogy van amit egyszerűen kifejeltettem az előző felsorolásból, tehát az most szintén ide kívánkozik.

Brütal Legend

A Brütal Legend tipikusan az a játék, ami hozott is, meg nem is. Hozott oltári jó szereplőket, hangulatot, egyediséget. De nem igazán hozott olyan játék faktort, ami alapján kategorizálni tudnám. Ez egy furcsa, egyedi kompozíció, aminek valószínűleg több a pozitív tulajdonsága mint a negatív, de nálam semmilyen kalapba nem tudott kerülni.

Gears of War

A nem hivatalos 26. helyezettem, de valójában nem véletlen, hogy azt a listát nem folytattam tovább a 25. helynél. A Gears of War esetében inkább a nosztalgia beszél belőlem. Ott voltam amikor megjelent, jó volt játszani vele, ízelítőt adott az előttünk álló generációból, és ilyen formán mindig örök helye lesz a szívemben, de ha most el kéne kezdenem játékként mérlegelni...hát abból nem sok jó sülne ki számára.

Lost Planet

Emlékszem még azokra a vitákra, hogy a Gears of War a jobb játék vagy a Lost Planet. Ennek akkor komoly tétje volt. Az már akkor világos volt, hogy a Lost Planet az értékállóbb, klasszikus játék ismérveket jobban magán viselő alkotás, de valójában a Lost Planet is egy B-kategóriás darab, ami annak köszönhetően került rövid ideig fókuszba, hogy nem volt még annyi játék a generációban.

A mai napig kedvelem.

Killzone 2-3

Fú, a Killzone! A Killzone-t annyira átjárta a konzolháború szele, hogy nem lehet sem pro, se kontra normálisan megnyilvánulni róla. A Killzone egy közepes FPS szerintem, de vannak jó tulajdonságai, ami leginkább a stílusára korlátozódik, de hát nem baj az, ha egy játék csak a küllemével tud jó lenni - csak tudni kell, hogy nem való az A-kalapba.

Devil May Cry 4

A jobb napokat látott Devil May Cry-t is ide sorolom. A Devil May Cry 4 típuspéldája annak, ahogy egy sorozat elveszíti az erejét egy új konzolgenerációra kerülve. Semmi sem rosszabb általánosan a 4-ben, mint a korábbi epizódokban volt (mondjuk a könnyűsége szerintem nagy érvágás volt), de kinek volt már kedve negyedszerre ugyanúgy küzdeni, szűkös folyosókat bejárni és a lassú, csoszogó ellenfeleket nézni?

Ez a sorozat PS2-n volt szép, és ott is van a helye szerintem.

Call of Duty 2

Na ő az, aki kifelejtettem. És egy kicsit bánom, mert a 20. hely környékére odafért volna - és akkor a Journey kiesik, értelemszerűen. Nagyon jó játék volt a Call of Duty 2, és a mai napig nincs B-kategóriás érzetem vele kapcsolatban, de azért mégiscsak ebbe a felsorolásba való. Ha le akarod mérni, mennyit változott a generáció az eleje és a vége óta, kevés jobb játék akad ennek a tesztelésére mint a COD 2.

Guitar Hero sorozat

Nem tudom, hogy csak az azonos fejlesztő teszi, de a Guitar Hero sorozattal nagyjából ugyanaz történt, mint a Tony Hawk-kal évekkel ezelőtt. A bulik elmaradhatatlan kelléke volt, ma meg már nagyjából úgy vagyok vele, hogy az életben nem akarok több műanyag gitárt fogni a kezemben. Valószínűleg csak elmúlt a varázsa, de ennek ellenére nem lehet letagadni az órák százait, és azokat a nótákat, amiket azóta is ha meghallok, azonnal a Guitar Hero jut eszembe.

Halo 3

Valószínűleg a legellentmondásosabb cím a felsorolásban. A Halo 3-at B játéknak titulálni erős, én is érzem, ennek ellenére úgy érzem, itt a helye.

Ezt már akkor is éreztem: a Halo 3 egy erősen a nosztalgia hullámon lovagló, az első rész pozitív tulajdonságaihoz sokat hozzá nem adó, kinézetével is az előző generációt idéző játék volt. Egyszer bőven elég volt végigjátszani. Ennek ellenére imádom, és imádtam anno.

Egyszerűen a Halo egy olyan gameplay-élményt kínál, amin nem fog az idő múlása és a technológiai hiányosságok sorozata (hasonlóan a Zeldához), a multiplayerébe meg a legtöbbet pakoltam, amit online játékba lehetséges.

Nos, ennyi. A generáció legjobb játékai között nem akartam helyet szorítani nekik, de egy külön megemlékezést úgy gondoltam, megérnek.