ReusBacklog

A Reus egy 2013-ban megjelent istenszimulátor asztali gépekre. A programot olyan klasszikusok ihlették, mint a Populus vagy a Black and White.

Kezdetben vala egy üres bolygó, ahol egy "nap" lőn világosság, és felébred(e) négy óriás: Tenger, Erdő, Hegy és Mocsár. A játékos feladata az ő irányításukkal egy élhető planéta létrehozása emberi civilizációk sokaságával és gyarapításával. Mindegyik óriásnak megvannak a maga speciális képességei, hogy egységnyi területen mi éljen vagy legyen kibányászva, de ez kezdetben erősen limitált. A fejlesztésükhöz követekre van szükség az egyes emberi civilizációktól, akik a sikeres projektek után jelentkeznek. Bonyolult? Semmi gond, a három részes Tutorial jól elmagyaráz mindent, beleértve a szimbiózisok fontosságát is.

Az alap játékmód az ún. Era, ahol fél, egy vagy két órán keresztül fejleszthetjük a világunkat. Első körben azonban csak a 30 perces mód áll rendelkezésre, a hosszabb időket különféle feladatok, kvázi achievmentek teljesítése után nyithatjuk meg. Apropó: ezek megcsinálásával a következő, szintén nulláról induló játékban új fejlesztési lehetőségek is adódnak, ám ezek egy része csak az erősebb varázslat után érhetőek el. E fix. 33 %-os szerencse faktor bizony kicsit rombolja az egész játék miliőjét, védekezni ellene pedig csak a jó öreg "mentés-próbálkozás-"Francba!"-újratöltés, amíg nem sikerül" kombóval lehetséges, ha van a játékosnak erre türelme meg idege...

A játék 2016-ban kapott PS4 és XO portot is, ami annyiban nem meglepő, hogy gamepaddal is egészen jól irányítható. A Reus grafikája színes, részletes, és a zenék meg hangok miatt egyfajta nyugtató, pihentető hangulatot is áraszt, ami kiemeli a sok feszültségre építő játékprogram közül.

Pro:

• szép grafika;

• nyugtató zenék;

• kontroller támogatás;

• az achievmentek;

• újrajátszhatóság;

• a szimbiózisok;

Kontra:

• a mázlifaktor;

• mindig mindent az elejéről kell kezdeni;

• egyik-másik fejlődési kritérium;

Kiknek ajánlható?Mivel manapság nemigen akad istenszimulátor, ezért ennek a régi, már-már elfeledett műfaj rajongóinak mindenképpen.