Talán nem túlzás azt állítani, hogy a hamarosan 5. születésnapját ünneplő PlayStation VR mostanában mintha kevesebb figyelmet kapna, a Sony sem támogatja már exkluzív címekkel a platformot az Iron Man VR óta és nagy valószínűséggel már nem is várhatunk semmilyen nagyobb dobást tőlük a PSVR 2 megjelenéséig. Korai viszont még halottnak nyilvánítani, hiszen tucatnyi indie és kisebb stúdió készíti jelenleg is az alacsonyabb költségvetésű játékait, év elején a Hitman trilógia kapott exkluzív PSVR támogatást, majd tavasszal az örök klasszikus Doom 3 VR portját is megkaptuk - természetesen Aim Controller támogatással, most végre befutott a bő két éve bejelentett és régen várt Sniper Elite VR is.

O partigiano portami via

A játék egy rövid jelenkori intermezzo után azonnal bedob minket a mélyvízbe, és 1943 decemberében találjuk magunkat, ahol a német megszállókkal vesszük fel a harcot a dél-olaszországi Pazzano városában egy olasz partizán bőrébe bújva. Amint sikerül ép bőrrel megúsznunk az első harcot, egy vidéki kis tanyára kerülünk - ami egyben a partizánok főhadiszállása is - és végig szaladunk az elmaradhatatlan tutorialon. A küldetések között is ide térünk vissza, lehetőségünk van a küldetésekhez fegyvert választani, gyakorolni, illetve lapozgatni a teljesített missziók és eredményeink között.

A játék PSVR platformon három különböző irányítási metódust kínál fel: a DualShock 4 és Move fagyik mellett a PSVR Aim Controller is bekerült a lehetőségek közé. Sőt, nem csak egyszerűen bekerült, inkább olyan, mintha ezt a játékot kimondottan ehhez az egyedi vezérlőhöz írták volna killer appnak. Mert hát mi lenne annál kézenfekvőbb megoldás, mint hogy a valóságban is egy "fegyvert" fogunk a kezünkben, ha a játékban is ezt tesszük végig?

Részletes testre szabási lehetőségekkel találkozunk a VR beállításoknál, ahol egy kevésbé tapasztalt játékos is megtalálhatja a számára megfelelő beállításokat: folyamatos mozgás vagy teleportálás, folyamatos vagy szakaszos fordulás, annak sebessége...én természetesen a folyamatos mozgást/fordulást és a leggyorsabb sebességet választottam, hiszen az Aim Controller-en található két analóg karral így pofonegyszerű az irányítás és igazán immerzív FPS élményt kapok cserébe. Igaz én már jelentős harctéri tapasztalattal rendelkezem a virtuális csatatereken, illetve meglehetősen jól bánok a műanyag játékfegyverekkel így 40 évesen...kemény vagyok, ez az igazság! Aki mégsem rendelkezik eme műanyag halálosztóval, annak jó hírem van: a DualShock irányítás sem merül ki annyiban, hogy kapunk egy célkeresztet középre, hanem a Hitman VR-hoz hasonlóan a DS4 mozgáskövetésével kell célozni, ergo az élmény nagyon hasonló a Aim Controllerrel elérhetőhöz.

Khm....kipróbáltam a fagyikat is, mert ugye elméletileg a két kezes irányítás több lehetőséget ígér. A fejlesztők törekvését értem, mennyire jobb kézzel felvenni a fegyvereket, kicserélni a tárat, a mesterlövész puskánál minden lövés után új töltényt helyezni a csőbe...és még az is lehet, hogy jól működik az elképzelés az Oculus Quest 2 irányítóival. De nem az esetlen, elavult és pontatlan Move kontrollerekkel! Röviden és tömören: BORZASZTÓ. Nem tudsz egyszerre mozogni és lőni, az apró gombokkal mozogsz és fordulsz, folyamatosan lenyomva kell tartani a gombot, hogy a fegyver a kezedben maradjon, van amikor hatszor-nyolcszor kell próbálkozni a puskánál, hogy csőre töltsön, miközben hatan támadnak. Talán ahhoz tudnám hasonlítani az érzést, mint amikor Guitar Hero kontrollerrel tolja valami szent őrült a Dark Souls-t. Vagy a sajtreszelővel rejszoláshoz: enyhén szórakoztató, de leginkább fájdalmas.

Fél szemmel a paradicsomban

Kicsit hosszasan regéltem az irányításról, de ha ezt nem sikerül jól eltalálni egy VR játék esetében, akkor akármilyen is a többi része, halott ügy.

A játékmenet nem szorul különösebb magyarázatra: egy egyszerű II. világháborús akciójátékról van szó, ahol partizánként a megszálló Harmadik Birodalom ellen kell fellépnünk különféle szabotázsakciókat végrehajtva. Egy üzemanyagfinomító elfoglalása, légvédelmi ágyúk kiiktatása, egy magas rangú tiszt likvidálása és hasonló ezerszer látott klisék. Önmagában egy erősen középszerű játék lenne a lapos képernyőn, de VR headset-el a fejünkön egy hatalmas élménnyé változik: te magad emeled a fegyvert a válladhoz, te nézel bele a távcsőbe, és a te kezed remeg. Igazán kiválóan sikerült ezt a részt megvalósítani - elismerésem a fejlesztőknek - a zoom foka a szemed távolságával arányosan nő, illetve szögtől függően van sötét holttér is a távcső használatakor.

A küldetéseket két nagyobb csoportba lehet sorolni: vagy a klasszikus lopakodós/gépfegyverrel kaszálós náciirtás az első sorból, vagy támogatás nyújtása a bajtársaknak biztonságos távolságból a mesterlövész puska segítségével (bár itt is lehetőségünk van átváltani más fegyvernemre).

18 misszió vár ránk a végigjátszás során, néhány pályát újrahasznosítottak a készítők és későbbi időpontban visszatérünk más célokkal, annyira nem zavaró azért a helyzet, ennyi belefér.

A küldetések nem hosszúak, jellemzően 10-20 perces menetekről van szó, játékstílusunktól függően. Lehetőségünk van lopakodni, hangtompítós fegyvereket használni de sajnos ez a része nagyon gyengén muzsikál a játéknak. Semmi következetességet, logikát nem véltem felfedezni a hullák megtalálásában, az hogy mit lát az MI, csak a véletlenen múlik, stealth kill egyszerűen nincs, pontosabban van: nekimész az ellenfélnek hátulról és mindenféle animáció nélkül összeesik...nevetséges, na!

Szerencsére nem erőlteti a játék, mindössze talán kétszer írja elő, hogy nem vehetnek észre, ha három csillagos, maximális értékelést akarunk. Ennek megszerzéséhez a többi küldetésben más kihívásokat kell teljesítenünk: meghatározott fegyverek, robbanószerek használata, időlimit, fejlövés.

Tipp: csináljátok meg a kihívásokat, mert a játék egy bizonyos ponton túl nem enged tovább haladni, ha ezek nincsenek teljesítve.

O bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao

A látványra nem lehet panaszunk, a helyszínek igazán remekül festenek, de nagy meglepetésre azért senki se számítson: régen elértük már a PlayStation 4 és a PSVR határait ilyen téren. A fegyverek kidolgozása szintén példaértékű, sokat tesz hozzá a hangulathoz, többször elkapott a déja vu a végigjátszás során amikor felismertem a gyönyörűen elkészített fegyvermodellekben a régi kedvenceimet a Medal of Honor Allied Assault/Return to Castle Wolfenstein/Call of Duty 1-2 érából. Kar 98, Mosin-Nagant, Lee Enfield, MP40, Sten Mark II...vannak itt finom falatok a harcba indulóknak, kérem szépen!

A kor szellemének megfelelően a horogkeresztek innen is gondosan el lettek azért tüntetve, én személy szerint teljesen elítélem a történelem minden fajta meghamisítását. A történelmet nem megváltoztatni kell, hanem tanulni belőle!

Érdemes még megemlíteni a Sniper Elite játékokra jellemző X-Ray Kill Cam módot, amelyben egyfajta röntgen módban láthatjuk a töltény által a csontozatban és belső szervekben okozott kegyetlen roncsolást. Elképesztően brutálisan néz ki VR-ban, amikor leszakad az ellen állkapcsa, ahogyan átfúrja a lövedék a koponyát a szemeken keresztül, vagy beviszel egy pontos szívlövést. Éppen csak végigfutottam a trófeákon, a "Nutcracker" megszerzéséhez egyetlen lövedékkel kell egy meglehetősen rossz napot kifogó német kolléga mindkét heréjét szétlőni...

Forza Italia!

Közel sem sikerült tökéletesre a Rebellion és a Just Add Water együttműködéséből létrejött videojáték, talán víz helyett nem ártott volna értelmesebb MI-t is adni a játékhoz, esetleg jobban kidolgozni a lopakodós részeket. Azonban az autentikus és gyönyörű helyszínek, a változatos játékmenet és az igazán telibe talált gunplay - főleg Aim Controller használatával - bőven kárpótolja a VR játékosokat a hiányosságokért.

Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki szereti a shootereket, a háborús akciójátékokat, de tulajdonképpen bárkinek aki egy VR headset segítségével el akarja hagyni a valóságot 6-8 órára és remekül szórakozni.

Értékelés: 8/10

PlayStation VR platform mellett megjelent PC-re és Oculus Quest 2-re is.