Turrican Anthology Vol. I - II.Teszt

1990 őszén járunk, egy nagykanizsai kertvárosi kis szobában, ahol két, ragyogó tekintetű 8 éves tapad az 51 centis színes Videoton tv készülék kijelzőjére. Hiába volt már távirányítós modell, a két lelkes apróság szinte a képernyőbe épülve nézi döbbenten, tátott szájjal a “robot katonát”, aki a fizika törvényeit meghazudtoló módon képes összekuporodni egy kerékszerű valamivé, miközben golyózáport ereget. A játék neve csak homályosan cseng, a C64-es Datasette magnó motorját indító cartridge-os turbótöltő a program header információjából csak annyit árul el, hogy LOADING “robot katona-lövős”, a többit a türelmetlen várakozás után mi magunk tesszük hozzá. Ettől még a jó öreg Proszolg is forogna a sírjában, de ez volt a magyar valóság: mindenesetre mi tudtuk, hogy a Factor 5 legújabb sikerprogramjával a Turricannal játszunk, azaz csak próbálunk játszani, mert az egyik joy már így is recsegett-ropogott, valószínűleg csak percei voltak hátra. Manfred Trenz-ék játéka a tapasztalatok alapján joggal pályázhatna a “legtöbb joystickot lenullázó” játékszoftverre - mi is eltörtünk jópárat, kivéve a prémiumnak számító Quickshot Warrior-féle mikrokapcsolós szörnyeket… kész csoda, hogy még így közel 40 év után is működőképesek ezek az őskövületek, akárcsak a legendás öreg masina (a mai napig őrzök belőlük, nem ámítás, tényleg így van!). No, de ez már egy másik történet.

… és itt van! A kezemben tartom boldog gyermekkorom legendás ikonját - a Turrican Antológiát, a német mesterek által összepakolt tökéletes koppintást, amely sok-sok izgalmas órát adott a csillogó szemünknek, most itt van teljes valójában. Kinek a fizikai (köszönet a Strictly Limited Games kiadásoknak), nekem a digitális… de mindegy is, mert a Switchen felbukkanó Factor 5 logó láttán még most is megremeg a kezem. Az Inin Games és a Factor 5 az egykori legendás programozó művészekkel megtámogatva újra elhozta egy csinos antológiában minden idők egyik legfrankóbb Metroid és Alien koppintását, amelyben a kezdeti Amigás és a későbbi SNES/Megadrive epizódok is helyet kaptak a gyűjteményben. Azaz csak részben, mert a szipiszupi felhozatal ugyanis kétfelé lett osztva, mert… hát csúnya dolog, de így többet el lehet érte kérni.

A fenti Metroid párhuzam egyébként csak részben igaz - tény, hogy a Turrican számtalan ötletet merített az 1986-os Nintendo kultjátékból (többek közt a Morph Ball, illetve Morph Bomb képességeket), de meglepően sok hasonlóságot mutat egy ‘87-es, nálunk kevésbé ismert sidescrolling run’n gun játékkal, a Psycho-Nics Oscarral is. Jobban bekukkantva, az assetek tekintetében inkább a Giger-specifikus biomechanikus látványvilágra hajaz, a gépközpontú furcsa lények, és a bolygó bugyrában tanyázó amorf létformák inkább az Alien univerzum sajátosságai. Persze, számtalan inspirációs forrást emlegethetnénk (a Manowar egyik lemezborítójától kezdve a Transformers: The Movie egyik betétdaláig), de épp ettől annyira szerethető ez a klasszikus technikai csoda.

A Turrican Anthology Vol. I-en az első két C64 epizód helyett azok látvány- és zeneügyileg sokkal profibb Amigás változatai kaptak helyet, amelyhez a Turrican 3-ra épülő Super Nintendós Super Turrican (illetve annak rendezői kiadása) és a Megadrive-os Mega Turrican Score Attack variánsa társul. A Turrican Anthology Vol. II. csomag főként már a 16 bites érára fókuszál, itt látható a csak Amigára megjelent Turrican 3 (később átportolták C64-re is ám!), a segára megjelent Mega Turrican és rendezői változata, a SNES-re készült Super Turrican 2, valamint a Super Turrican 1 Score attack variánsa. A kettő gyűjtemény bár külön vásárolható meg, antológia és életpálya szempontjából egyként értendő és kezelendő. Ez eddig szép is jó, de joggal tehetjük fel a kérdést: a kényelmes, már elvárható emulációs könnyebbségek (quicksave-load, mentéskezelés, gyors töltés, vizuális shaderek, variálhatóság) melyek azok, amelyek még a gyűjtemény bezsákolása mellett szólnak?

A jó hír az, hogy az antológia funkcionalitásban is tartalmas: az első és egyik legfontosabb plusz, hogy minden játékhoz aktiválható egy térkép funkció, amellyel játék közben, vagy azt akár megállítva is körül nézhetünk. Ez azért jelentősen megkönnyíti a tájékozódást a korábbiakhoz képest és a potenciális veszélyforrásokat is időben észre lehet venni. A térkép rétegeit ki-be kapcsolhatjuk, variálhatjuk - ha csak az ellenfelekre vagyunk kíváncsiak, valós időben variálhajtuk az overlayeket, saját igényeinknek megfeleően. A soundtrack (amely a játék mindig is egyik legkirályabb alappillére volt) szintúgy változtatható, ha az eredeti Amiga trackeket dúdolnánk, semmi gond - de amennyiben Chris Hüelsbeck-féle remasterelt Anthology verzióit hallgatnánk, azt is megtehetjük (igen, ez szerepel a Turrican OST vinyl-kiadványokon is).

Ehhez kapcsolódó, hogy a menüből minden játéknál elérhetővé vált egy ún. Jukebox funkció, amely a klasszikus trackek mellett bónusz feldolgozásokat is tartalmaz. A játékok kétféle változatban játszhatóak: a normál módban van lehetőség idővisszapörgetésre, mentés slotokra - de voksolhatunk az ún. Challenge mód mellett i, amellyel a játékban teljesíthető különböző feladatokért cserébe achievmentekkel díszíthetjük fel a játék keretrendszerét - cserébe, hogy ez a natív Turrican élményt adja, így a normál mód segítségei nem elérhetőek. A jutalmak közt találni concept-artokat, rendereket, galéria tartalmat, soundtrackeket - vagy épp választható covereket a különböző epizódokhoz, amelyekkel fel lehet kicsit cicomázni a menüszerkezetet is. Szintén opcionális, hogy a klasszikus Amiga irányítást, a konzolost vagy modern analóg karos megoldást részesítjük-e előnyben - és ha úgy tartja a kedvünk, akkor akár az eredeti játékok scannelt manualjaiba is belelapozhatunk némi információért - ez egyébként elég menő, nem alkották újra digitális assetekkel a korai manualokat, egyszerűen bescannelték fekete-fehérben az eredeti oldalakat és egy görgetéssel lapozhatóvá tették azt.

No és milyenek maguk a játékok? Klasszikusok. Változatlanok - a körítés új, a funkcionalitások fentebb újak, de az emulált tartalom minden esetben a régi - leszámítva a két Director’s Cut-ot (a Super Turrican és a Mega Turrican DC-t), ahol egy-egy pályaszakasz kibővítésre került, sőt! Egy teljesen új helyszín is részét képezi már az eredeti felállásnak, így ezzel mindenképp gazdagodott a klasszikus Turrican élmény. Ettől függetlenül, a játékok egy az egyben az eredeti buildek - olyannyira, hogy még az ős-bugok is benne maradtak, a beragadó karakterekkel, sprite-hibákkal együtt (főként a két első Amigás változatban figyelhető meg ez, a későbbi SNES/Megadrive-érában azért már jobban pörgött a quality kontroll). Ettől függetlenül maximálisan élvezhető a szérián való végigmenetel, a kényelmes felületen, az új funkciókkal együtt ugyanúgy megjelenik az a játékélmény, amely ezt a franchise-t magasan a többi akció-shooter fölé emelte. A helyszínek és ellenfelek változatosak, rengeteg a pályán elrejtett felvehető/kilőhető powerup, a korhoz képest brutális volt a több képernyős, labirintus-szerű pályatervezés és eléggé flow-szerű maga a gunplay is.

A Turrican Anthology Vol. I-II. a fentiek alapján iskolapéldája annak, hogyan érdemes egy 30-32 éves brandhez hozzányúlni úgy, hogy az újak számára ne csak emészthető, hanem élvezhető retroid hangulat lengje körbe. A Mega Turrican és Super Turrican epizódok még ma is szórakoztató és vonzó darabok lehetnek (Gunlord, valaki?), de velük együtt érdemes egy-egy kört menni az ős-epizódokkal is, megvan a maguk bája - ha másért nem, a repcsis-lövöldözős szakaszokért mindenképp, hogy lásd: mire volt képes ez az alig 512 Kbyte memóriával rendelkező legendás öreglány.