Tiebreak: Official Game of the ATP and WTATeszt

Egy ilyen kezdés után, gondolom nem fog senkit sem meglepetésként érni, hogy a jelen cikkünk témáját adó Tiebreak sem fogja bővíteni a jó tenisz játékok listáját. Pedig nem kéne ennek annyira bonyolúltnak lennie, hiszen a Stinger álltal tesztelt Top Spin 2k25 már elindult egy jó irányba, viszont ott is sikerült rengeteget dolgot elrontani.

Egyszerűen érthetetlen számomra, hogy egy lassan veteránnak számító fejlesztő a Big Ant Studio miért nem tanul a saját hibáiból. 2018 óta viszik a sportágat, nekik köszönhető a AO International Tennis illetve a Tennis World Tour 2, amik jóindulattal is csak maximum közepesre sikerültek. Mondjuk mentségükre legyen mondva, hogy azért keresik azt az utat csak még nem értek oda. Viszont ami vitathatatlanul nagy pozitívum, hogy a TieBreakben olyan szintű liszensz cunamit találhatunk, hogy tényleg nagyítóval kell keresni, hogy ki vagy mi maradt ki belőle. Csak így ízelítőként: 90 hivatalos verseny, a helyszínekkel egyetemben, 120 játékossal, mint például: Novak Djokovic, Iga Swiatek, Roger Federer, Maria Sharapova, Rafael Nadal, Naomi Osaka, Jannik Sinner, Carlos Alcaraz, Daniil Medvedev, Alexander Zverev, Stefanos Tsitsipas, Ben Shelton, Taylor Fritz és mindenki kedvence, Andy Murray. Ezekhez tartozik még, hogy bármelyik teljes idényt és bajnokságot is végigjátszhatjuk, mint a Masters 1000, WTA 1000, ATP/WTA 500 és a Finals-ok. Lényegében amit ebben a játékban nem tudsz megcsinálni, az nem is releváns a teniszben.

Sajnos ugyan ez nem mondható el a játékmenetre. Mármint itt is próbálkoztak és meglepő módon van akinek tetszik is, viszont több óra egyéni, páros, sőt 4 fős coop után is egyszerűen nem éreztünk mást csak frusztrációt. Egyszerűen nem értem, hogy miért olyan nehéz egy ilyen játékot élvezetesre csinálni. Mert tegyük félre a ps3as (néha 2-es) korszakot megidéző látványt, a 20 évvel lemaradt animációs rendszert, és a szerintem borzasztó karakter modelleket, mivel ha magát a játékmenetet sikerült volna legalább minimálisan is élvezetesre csinálni, akkor ezek a dolgok teljesen másodlagosak lennének. De nem sikerült. Ha fejlesztőként egy ilyen játékot kéne csinálnom, az egészen biztos, hogy az alapokkal kezdeném, a körítés előtt. Ami itt egyértelműen a fizikát jelentené. Az minden, labdát tartalmazó játék alapja. Hogy pattan, hogy erővel repül, hogy milyen felületen játszunk, hol van az élvezetesség és a realitás határa, hogy el is hidd valamennyire, hogy azt a fonákot vissza tudod adni. Meglegyen az ereje, a röptéje és benned azaz érzés, hogy legalább minimálisan is tudod irányítani a meccset. Egyszerűen olyan nagy a random faktor, hogy teljesen kiszámíthatatlanná teszi a mérkőzéseket. Volt, hogy egymás után 2 menetben sem sikerült egyetlenegy (!!!) érvényes szervát ütni, mert a labda körül zölddé váló indikátor egyszerűen nem jelent meg. És azt nekem senki se mondja, hogy 9 szervából egyet sem tud rendesen átütni egy Djokovic, szimulátor ide vagy oda. Vagy a háló körüli nyesések, egyszerűen a vak szerencsére van bízva, hogy abba az irányba menjen ahova szeretnéd, vagy legalább átmenjen a háló fölött. A másik rendkívül frusztráló dolog, ami főleg akkor szembetűnő ha kipróbálunk más tenisz játékokat is, az apró, meg néha nem is annyira apró audiovizuális indikációk teljes hiánya. Egy 65 colos tv-n, 3 méterről nem sikerült megoldani, hogy látható legyen a sárga karika, ahova egy emelés után esni fog a labda. Out-nál nincs hangos bekiabálás, így a legtöbbször onnan tudtuk mi történt, hogy az animáció elnyomása után megnéztük az eredményt. Tudom, hogy ezek nem tűnnek nagy dolognak, de a hangulat rontáson kívül tényleg elképesztő frusztrációt okoz és folyamatosan megtöri a játékmenetét.

Tényleg mindent beleadtak a fejlesztők ami a “modernkori” sport játékokban elérhető, már ami a tartalmat illeti. A szokásos bajnokságokon kívül talán két fontosabb dolgot érdemes kiemelni, a full karrier módot, amiben a saját, generált karakterünk pályafutását egyengethetjük, illetve a “The Slam Challenge” ahol Novak Djokovic karrierjének legfontosabb állomásait élhetjük illetve játszhatjuk újra. Azzal az opcióval, hogy néhol megváltoztathatjuk a történelmet is egy kicsit. A játék alapvetően szűkös, vagy is hát, az átlag 2K játékokhoz képest lényegesen kisebb költségvetése azért itt is tettenérhető, hiszen közel sem sikerült a nagyok általi színvonalat elérni, de legalább látszik, hogy próbálkoztak.