Super Monkey Ball: Banana ManiaTeszt

Megmondom őszintén, nem vagyok keserű szájú, ha vissza kell nyúlni a PS2-GameCube korszak rejtett gyöngyszemeihez, sőt a retrót is kedvelem, és általában kifejezetten jól esik visszagondolni az akkori élményekre. A Super Monkey Ball viszont minden elemével együtt annyira a régmúltból táplálkozik, hogy itt már túlzásnak érződik a nosztalgia. Így voltam ezzel a legutóbbi Super Monkey Ball: Banana Blitz HD kapcsán is, és most sem sokkal jobb a helyzet, így a Super Monkey Ball: Banana Mania esetében.

Az alapfelállásban pontosan ugyanaz a mechanika jön elő, mint az első GC-s részeknél is. Egy guruló golyóba zárt majmot terelünk a pálya egyik oldaláról a másikba, úgy, hogy a terepet döntögetjük körülötte. Az alapötlet amúgy még mindig jópofa, és a pályatervezők is mindenféle furfangot bevetnek világról-világra, hogy ezt a formulát csúcsra járassák. Sok-sok pályát hoz a Banana Mania, és még az első két játékból is találunk újrajátszható térképeket. Tartalom terén nincs okunk a makogásra, pláne ha a sok csiribiri aprólékot is hozzávesszük, amiket a Ryu ga Gotoku Stúdió munkatársai beleraktak a játékba.

A mechanikai alapok viszont rég ottfelejtett banánhéjakat kerülgetnek. A puzzle-ügyességi alapok szuperül ki vannak találva, de nem véletlen a régi pályák szerepeltetése - a fizika, a dinamika, a csúszós talaj és a fura gravitáció miatt pont ugyanolyan még mindig Monkey Ballozni, mint a Nintendo kockagépén. A terep komplexitása is hasonlóan primitív - teljesen egyszerű elemekből épülnek fel a pályák, és bár vannak rafkós, olykor szájtátós-száguldós kihívások, sokszor érződik darabosnak, régiesnek a játékélmény. A Banana Blitz HD-hez képest amúgy kicsit vadabb, gyorsabb az alapmozgás, de az ugrás alapból hiányzik - azt pl. bónuszként lehet megnyitni. Szerencsére az 1 UP életek intézményét elvetette a SEGA, a banánok így a maximalisták gyűjtögetési vágyára maradtak benne a játékban. Még egyszer hangsúlyozom: egy Monkey Ball játéknak jó a Banana Mania, de én ennyi rész után annyira várnék már valami elemi megújulásra...

Ez az érzés pedig nálam lenyomta a Banana Mania összhatását. A sorozat alapötletét simán tovább lehetne fejleszteni modernebb, rétegeltebb, komplexebb szintekre, de a dal most is ugyanaz marad. A Banana Mania nagy szerencséje, hogy a minijátékok jobbak, mint legutóbb (most már legalább van bennük némi szórakoztató faktor), a banán-pénzgyűjtögetés és kusztomizációs lehetőségek sora, valamint a sok extra mód és pálya azért legalább kontent tekintetében kitolja a majomkodás határait. Mindezt moderált, ám még mindig kissé magas árcímke mellett. Úgy látszik hiába várok arra, hogy a SEGA kidobja a régi editort, és alapjaiban gondolja újra a majomcsapat kalandjait. HIába cicomázzuk, hiába hozunk be a neves SEGA hősöket, hiába hozzuk vissza a klasszikus pályákat... Ettől a húsz éves SMB évfordulót pont ugyannazal a banános tortával ünnepeljük, mint az elsőt.