SiltTeszt

Amikor egyszerre felajánlják tíz olyan indie játék review kódját, amiről még szinte semmit nem hallottál előtte, nem árt észnél lenni. Ha nem nagyon voltak előzetes hírek, hype a játékosok oldaláról, vagy egyáltalán bármi kapaszkodó, ami alapján az ember eldönti, hogy tud-e, érdemes-e foglalkozni valamelyikkel, akkor ez nagyon nehéz döntés. Kivéve, ha a tíz cím között ott van a Silt, mert abból elég megnézni egy trailert, hogy lássa a tesztelő, felfelé lóg ki a sorból. Egyrészt azért, mert a monokróm képi világa egyszerre érezteti a bezártságot (egy búvárt irányítunk víz alatti környezetben) és a hatalmas víz alatti tereket, eközben pedig természetesen megszólal a fejekben a vészcsengő, am figyelmeztet, hátha az új Inside-ot találtuk meg a Silt képében. Aztán erre rátesz egy lapáttal az ígéret, hogy itt valójában egy kis mértékben ügyességi, de alapvetően mégis csak logikai címről van szó, ahol a felfedezés szerves része az, hogy klasszikus environmental puzzlékat oldunk meg, azaz maga a környezet a feladvány, amivel úgy kell interakcióba kerülnünk, hogy megtaláljuk a továbbvezető utat. Így hát ha azt mondom, hogy a trailer megtekintésekor már elindult a nyálelválasztásom, tényleg nem túlzok.

A Silt tehát egy olyan puzzle játék, amelyben egy víz alatti világot kell bejárni. De nem ám olyat, amiben az embernek kedve lenne megmártózni a halak között, esetleg lőni néhány képet a víz alatti flóráról és faunáról. Ez a világ sötét, torz és félelmetes, és nem csak azért, mert kizárólag a fekete árnyalatai dominálnak. Nem igazán gondolkozol azon, hogy a szobrok, gépezetek és építmények természetes részei-e ennek a világnak, vagy egy régi múlt mára vízzel borított maradványai, a lényeg, hogy egyik helyszín sem kelt kényelmes érzést. Mondanám, hogy kicsit lovecrafti hangulatot áraszt minden, ha nem lenne a videojátékok világában ez mára inkább szitokszó, pedig itt jó értelemben van erről szó.

Ebben a környezetben az úszáson kívül egyetlen interakcióra vagy képes, megszállni az útba eső élőlényeket és tárgyakat. Utobbiakat részlegesen életre keltheted, de az előbbieken van a hangsúly, a vízi állatok mindegyike ugyanis egészen más képességgel rendelkezik. Az egyik el tudja harapni a kábeleket, a másik akadályok túloldalára teleportál, de van, ami eldugítja a gépezeteket vagy rövid elektromos lökést bocsát ki. A feladat szinte minden esetben az, hogy az aktuális, néhány képernyőt betöltő helyszínen megtaláld a megfejtést, hogy hol melyik állatot kell használni. Még a bossharcok is így zajlanak, csak azok sokkal nagyszabásúbbak és alaposan át kell rendezni a külvilágot ahhoz, hogy végül ne jelentsenek fenyegetést. Persze ha valakinek épp elfoglalod a testét, akkor a búvár maga védtelen marad, úgyhogy nem árt azért mindig úgy helyezkedni, hogy magatehetetlen állapotban se essen bántódása.

A puzzle elemek mellett ha ritkábban is, de ügyességi szakaszok is vannak, amikor nem a hosszas gondolkodásé, hanem inkább a gyors döntéshozatalé a szerep. Ezek bár mindenképpen változatosságot visznek a játékmenetbe, számomra néha frusztrálóak voltak, hiába na, a feladványok és a gyors akció ügyes vegyítésébe sokaknak beletört már a bicskája, és itt még csak azt sem lehet mondani, hogy túl sokszor lenne váltás. Merthogy a Silt egyébként is rövid. Nem kicsit, hanem nagyon, a négy helyszínt nagyjából jó két óra alatt be lehet fejezni, és ha minden extrának nekifutsz, akkor se lesz sokkal hosszabb a teljes utazás. Ez persze azért van így, mert nagyon kis csapat fejlesztette a játékot, de ettől még komoly problémaként jelentkezik.

A legnagyobb baj, hogy ez alatt a rövid idő alatt nem igazán van íve a játéknak. Puzzlék esetében megszokhattuk, hogy a legkönnyebbtől a legnehezebb feladatig szépen folyamatosan jutunk el, itt azonban elég nagyok és nyersek az ugrások, főleg ami az ügyességi részeket érinti. Ami pedig a legikai feladványokat, azok soha nem tudnak igazán kiteljesedni, mert a rövid végigjátszási idővel kevés speciális hal jár együtt, tehát a kombinációk száma mindig nagyon véges, a bossharcokon kívül ritkán kell igazán gondolkodni, a legtöbbször elég alaposan körbenézni, mert úgyis adott, hogy kit szállhatunk meg, és mindenki úgyis csak egy képességgel rendelkezik.

Hiába adott tehát a Siltben a kiváló atmoszféra és hiába ötletes a játékmenet, a karcsú tartalom miatt egyszerűen nem épül fel a játék, akkor ér véget, amikor kis túlzással a prológus és a betanulás végén kellene járnunk. Pedig lehetett volna belőle egy igazi klasszikus is, mert amit kínál, az tulajdonképpen közel hibátlan - de csak akkor, ha nem teljes játékként tekintünk rá, hanem kedvcsináló demóként. Csak épp nem eként van árulva. Tipikusan az a cím, ami bár képes felkelteni a figyelmet, az Apple Arcade vagy a Google Play Pass részeként lenne igazán a helyén. Remélem anyagilag jól jönnek ki belőle a fejlesztők és így legközelebb egy sokkal komplexebb alkotással is elő tudnak rukkolni, ennek a lehetősége ugyanis szemmel láthatólag bennük van.