PonpuTeszt

Szóval Ponpu egy kacsa - és hát ugye azt tudjuk, hogy a kacsák menők. És nem csak azért, mert a csőrét ha önmagában nézed, olyan mint egy kutyafej. Vagy nem azért mert dalokat írtak arról hogyan fürdenek meg mennek a mamához Lengyelbe’. Nekem például a kedvenc fürdőszoba díszem egy sárga gumikacsa. Fehérlófiának hívják. Nade nagyon belementem a kacsakultuszba, annak ellenére, hogy a Ponpu semmilyen körítést, semmilyen kapaszkodót nem ad. Válaszd ki a kacsád, válaszd ki a szimpatikus bombád aztán nesze, itt a játék.

Ami hát finoman szólva sincs túlbonyolítva: tessék, itt egy négyzetrácsos felülettel rendelkező pálya, keresd meg a kulcsot, keresd meg hozzá a zárat, kombináld őket, juhé, mehetsz a következőre. A pályákon vannak különféle ellenségek, csapdák, akadályok - dehát gond egy szál se: annyi bomba tojást kullantasz, amennyit nem szégyellsz. Ezeket pedig melegében tovább is tudod küldeni a számodra nem tetsző dolgok felé, ám vigyázz, mert a falról visszapattanva könnyen az arcodba robbanhat. A világok utolsó szintjén vár rád egy-egy boss, akik elég rafkósak, de nyilván nem annyira, hogy ne mutatnád meg nekik, ki a kacsa a háznál.

Ha rápillantasz a képekre, láthatod, hogy a Ponpu kiemelkedő vonzereje, a látványavilága. Az enyhe szürreálba forduló minimalista dizájn igen hatásos, a képernyőről lemászó, már-már folyékony animációk pedig szemet gyönyörködtetőek. Ilyen téren abszolút nincs mit szégyelnie Purple Tree studionak… kár, hogy a többi területen azért akadnak gondok.

Két dolgot szeretnék kiemelni: az egyik az irányítás, a másik a level design. A grid rendszer okán arra számítottam, hogy akkurátus, jól kiszámítható metódust kapunk, ám az irányítás sajnos kelletlenül barátságtalan. Ponpu mozgatása még úgy hagyján, de a tojások küldözgetése (pláne mozgás közben) nem éppen kézreálló. A level design pedig sajnos nagyon egyszerűcske, az ellenfelek rettentő primitívek a gyűjtögethető tollacskák pedig semmire nem jók. Cserébe legalább a játék jó rövid: a hat világ (darabonként 4-4 pályával és egy boss-al) néhány óra alatt teljesíthető.

Ezt ellensúlyozandóan 3 féle multiplayer lehetőség is rendelkezésünkre áll, ebből az egyik a klasszikus Bomberman-t idéző deathmatch, a másik ennek a módnak az érmékkel megbolondított verziója (öld meg az ellenséges ponput és vedd el a pénzét) valamint egy Splatoon ihlette játékmód: tojásaid ezúttal festéknyomot hagynak maguk után, fesd be te a pálya nagyobb részét és nyersz. Kipróbálgattam őket, jópofák, de valahogy egyik után sem éreztem azt, hogy menni kéne még egy kört…

Összességében tehát inkább érzem a Ponpu-t egy kihagyott ziccernek, semmint jeles darabnak. Pedig fantázia van benne bőven és a grafikusok/animátorok is kitettek magukért. Egy kicsit bátrabb, szabadabb szellemű level designer-rel megáldva, az irányítást kézreállóbbá hangolva egy Ponpu 2 kellemes kis játék lehet. Hajrá, a kacsák ennél többet érdemelnek!