Marvel's Guardians of the GalaxyTeszt

Hosszasan lehetne arról értekezni, hogy min csúszott el a Marvel's Avengers, azonban érjük be annyival, több szempontból sem volt képes felnőni sem a rajongók, sem a filmek kedvelői, sem a játékosok elvárásaihoz. Ez önmagában elég volt ahhoz, hogy a többség óvatosan, vagy még inkább, sehogyan se közelítsen a Guardians of the Galaxy-hez (a továbbiakban csak Guardians). Ez pedig leginkább a játékra nézve sajnálatos, ugyanis a Guardians pont azokban a pontokban elképesztően erős, amiben az Avengers vagy hiányt szenvedett, vagy éppen csak megfelelően teljesített.

Ez pedig elsősorban nem más, mint a történet és a karakterek, illetve a közöttük lévő dinamika és kémia. Egy dolgot már az elején le kell szögezni. Nem, ez nem a James Gunn által dirigált két film játékba történt adaptálása. A karakterek ugyanazok, azonban nem csak a külsejük különbözik a filmes alteregóiktól, de ezzel együtt a sztori felütése és annak alakulása is. A játék kezdetén Peter Quill és szedett-vedett csapata egy balhét akar megejteni, amitől egy komolyabb pénzösszeget remélnek. Persze, ahogy az ilyenkor elvárható, a dolgok nem várt módon alakulnak, az akció végén pedig egy borsos bírságot is a nyakukba kapnak. A terv ezek után a hirtelen jött büntetés kiegyenlítése lesz, azonban könnyen megtippelhető módon ez sem lesz zökkenőmentes. A dolgok ezek után hamar eszkalálódnak és a csapatnak rövid úton a világot is meg kell mentenie.

A felütés tehát kellően mesébe illő, illetve képregényes, a játék pedig a felvezetésként szolgáló küldetésben minden mechanikát bemutat, így a későbbiekben teljes erővel koncentrálhat a csapattagok jellemfejlődésére. A Guardians tehát sok mindent alárendel annak, hogy bemutassa, miként is kovácsolódik egységgé Star-Lord, Drax, Gamora, Rocket és Groot. A játékmenet tekintetében az első néhány órában megismerjük a harcrendszert, bevezetést kapunk a fejlesztésekbe, valamint ízelítőt kapunk a döntéseink súlyáról. A játék tehát ezen a három pilléren alapul, míg az előrehaladás során a harc, a "felfedezés" és a párbeszédek hármasa váltja egymást.

A felfedezés pedig csak azért került idézőjelbe, mert a játék alapvetően kötött pályán terelget minket és csak kisebb-nagyobb elágazásokat és zegzugokat kínál, semmint egybefüggő nyílt világot. Keresgélni még így is megéri, hiszen egyrészről a fejlesztéshez szükséges nyersanyagokhoz juthatunk így hozzá, másrészt néhány kiegészítő tárgyhoz is. Utóbbiak lehetnek a karakterek kinézetét befolyásoló ruhák (igen, a filmes külsőket is megtalálhatjuk, így akinek ez okozta a legnagyobb érvágást, az orvosolhatja), valamint olyan speciális tárgyak, amik egyedi párbeszédopciókat nyitnak meg a csapattagoknál, így jobban árnyalva a karakterüket.

A fejlesztések terén leginkább az általunk irányított Petert tudjuk egyre hatékonyabbá tenni, köszönhetően a pályákon és az űrhajónkon található munkapadoknak, ahol az összegyűjtött nyersanyagokból nyithatunk meg számára különböző bónuszokat és képességeket. A társainkat némileg passzívabban tudjuk tápolni, számukra a harcok után kapott tapasztalati pontokból nyithatunk meg új mozdulatokat. Természetesen új trükköket Star-Lord is tanulhat, azonban mivel a nálunk lévő energiapisztoly a sztori során automatikusan erősödik és a már említett fejlesztésekkel is hatékonyabbá válhatunk, ezért célszerű először a többieket felvértezni tenni.

A harcok pedig a napjainkban népszerűnek számító valós idejű összecsapásokat ötvözi némi taktikai rendszerrel. Társaink automatikusan vetik bele magukat a harcokba, azonban lehetőségünk van parancsokat osztani nekik, amivel a speciális támadásaikat vethetjük be akár egy ellenfélre koncentrálva az össztüzet, akár megosztva az egységek között az erőinket. Az elhúzódó harcok alatt lehetőségünk van összehívni a csapatot és egy rövid, lelkesítő beszédet tartani. Ennek szerepe kettős, egyrészt ha sikeresen szónokolunk, a csapat minden tagja átmenetileg sebezhetetlenné válik és gyorsabban töltődnek a képességeik (ha elrontjuk, csak mi kapjuk meg a bónuszt), másrészről ezzel aktiválhatjuk a megannyi licencelt zeneszám egyikét a harcok alatt. Ez pedig nem csak remekül passzol Peter személyiségéhez, a régi Walkmanhez ragaszkodva, de egyúttal remek szituációkat is képes eredményezni. Egészen más egy bossfight alatt a Holding Out For a Hero-t hallgatni, mint a Dont Worry, Be Happy-re pofozni a rend éber őreit.

Bár az előbb említett lelkesítés ügyes adalék a harcokhoz, sajnálatosan néhány negatívummal is rendelkezik. Az egyik, hogy képesek látványosan megtörni a harcok menetét, valamint hogy nem lehet őket elraktározni későbbi összecsapásokra. Ha egy adott küzdelem során nem lőjük el, a következő harcnál ugyanúgy kell idő, mire bevethetjük áldásos hatását. A másik negatívum, hogy hiába ügyes megoldás ezek mögé rejteni a klasszikus zenéket, pont emiatt zavaró is az ilyen formában való szerepeltetésük. Sokkal jobban örültem volna, ha néhány számot a sztori adott pontjainál történő komoly harcnál automatikusan behoztak volna a fejlesztők - ha már az átvezetők alatt meg tudták ezt lépni -, valamint azt is értékeltem volna, ha nem véletlenszerűen csendülnek fel a betétek.

Még a fentiekkel együtt is kiváló adalék a számok ilyen formában történő felhasználása és legalább annyi alkalommal képes egy oda nem illő betét mosolyt csalni az arcunkra, mint ahányszor a karakterek teszik ezt. Ez egyfelől adódik a már említett döntési rendszerből, melyben hol sürgetve, hol átgondoltam kell választanunk, másfelől pedig a csapattagok beszólogatásaiból. Ráadásul előbbin nem csak az múlik, hogy a béna vagy a röhejes választ adjuk, hanem bizony a sztori adott pontjain az eseményeket is befolyásolhatjuk. Azt viszont fontos leszögezi, hogy a végkimenetelek adottak, csak az oda vezető utat tudjuk más mederbe terelni. Ezekre egyébként visszajelzést is kapunk, a Telltale játékokra jellemző "és most Jóska emlékezni fog arra, hogy megbántottad" jellegű feliratoknak köszönhetően, míg máskor csak egy párbeszéd végkimenetelét módosíthatjuk, ami a nagy összképet nem befolyásolja.

A Guardians egyik oldalról egy tökéletes példa egy biztonsági játékra, hiszen olyan elemekből építkezik, amit napjaink blockbuster címeiben megszokhattunk, semmilyen kockázatot nem vállal. A másik oldalról pedig egy igazi kockázatos lépés, hiszen bevállalja, hogy a filmek népszerűségével szembemenve (még ha némileg azok hátszelét meglovagolva is) egy másik oldalról mutassa be ezeket a karaktereket, nagyobb mélységet adva a személyiségüknek, amit a filmek rövidségük miatt csak elnagyoltan voltak képesek felvázolni. A nagyjából 15 órás kaland alatt a kezdeti ellenségeskedés, bizalmatlanság és neheztelés szépen enyhül meg és alakul ki a tagok között az a fajta egymásra utaltság, amivel végül a világegyetemet is megmenthetik. A sztori ráadásul nem egy alkalommal képes nem várt irányba elmenni, olyan fordulatokat hozva, amiket elsőre nem vártunk volna.

Az előbb említett változatossághoz tökéletesen passzol a karakterek ábrázolása is, elsősorban a remek szinkronmunkának köszönhetően. Bár nem iparági veteránok és megasztárok szólaltatják meg hőseinket, mégis egytől egyig remek munkát végeztek, pontosan úgy átadva az egyes jeleneteket, ahogy azt a készítők megálmodták. Hasonlóan pozitívan lehet beszélni a játék helyszíneiről, melyek a veszélyes planéták mellett a filmekből (is) ismerős helyszíneket is felvonultatják, miközben a történet egy pontján még a Marvel filmes univerzumának is fricskát mutatnak kicsit, persze egyúttal tisztelegve is előtte.

Technikai értelemben véve a Guardians mindenképpen említésre méltó, ugyanis bár égbekiáltó problémáktól és bugoktól mentes, így is képes lesz néhány embert kiábrándítani. Ez pedig a játék grafikai beállításainak köszönhető. Megfelelő platformon ugyanis választhatunk a már megszokott minőség és teljesítmény opciók között. Előbbinél 4K-s látványt kapunk, ennek azonban a 30 FPS-es képfrissítés az ára, utóbbinál pedig megkapjuk a hőn áhított 60 FPS-t, cserébe azonban mindössze 1080p-s képet tár elénk a játék. Azt meg jegyezni, hogy a Gurdians még performansz módban sem néz ki rosszul, azonban észrevehetően más képet mutat, amennyiben valaki a minőséget részesíti előnyben. Szerencsére a csicsás látvány mellett is alapjaiban stabilan tudja tartani az FPS számot, így nem kell attól tartani, hogy végig diavetítést kapunk.

Az Eidos munkásai ráadásul nem csak a látvány/teljesítmény tengelyen kínálnak számunkra döntési lehetőséget, hanem gyakorlatilag a játék minden elemére vonatkozóan. Túl hosszúnak tartjuk a harcokat, de nem akarunk easy-re váltani? Semmi gond, néhány csúszka segítségével állítsunk Star-Lord sebzésén, esetleg a társak képességeinek visszatöltésének idején. Az ellenfelek kellően erősek, de mi csak vízipisztollyal lövöldözünk? Nem probléma, csavarjuk feljebb a fegyverünk erejét. Ilyen és ehhez hasonló lehetőségből szó szerint tonnányival rendelkezik a játék, így mindenki a végletekig a saját szájízére szabhatja az élményt. Az ilyen mértékű fejlesztői támogatás pedig abszolút főhajtást érdemel.

A Marvel's Guardians of the Galaxy nem csak az idei év egyik legnagyobb pozitív meglepetése, de egyben egy tökéletes példája egy szerelemprojektnek. A történet és a karakterek minden mozzanatáról süt, hogy a készítők élvezettel alkották meg, illetve hogy pontosan tudták, mit is akarnak kezdeni az előttük álló lehetőséggel. Egy néhány napos, road movie jellegű kalandot, aminek eseményeit élvezet a saját kedvünk szerint formálni. A végére pedig csak annyit lehet mondani, mindazoknak, akik kíváncsiak a tökéletlen csapat botladozásra: Guys, huddle up!