A fenti, meglehetősen pofás CG trailer látványosan vázolja az alaphelyzetet: Sir Modred és Artúr király párharcban kioltják egymás életét… vagy mégsem. Túlvilági erők közbeavatkozására mindketten kapnak egy második esélyt, hogy befejezzék, amit elkezdtek. Mordred – és egyben a játékos - esetében ez annyit jelent, hogy megpróbálja kielégíteni trónkövetelői (és sötét lovagi) ambícióit.

Ennek következménye, hogy ezúttal nem éppen egy díszpolgár bőrébe bújhatunk. Bár a bűnbánat jegyében, dialógusok és választások mentén jó útra térhetünk, ugyanígy lehetőség adódik egy zsarnoki karakter, és ezzel az életszemlélettel szimpatizáló kerekasztal kiépítése. Játékmechanikai szempontból ez exkluzív képességeket és karaktereket biztosít a moralitás koordináta rendszer vertikális vonalán. Feltett szándékom volt, hogy padlóig nyomom a türhőség gázpedálját, ám sajnos az Early Access még így sem mutatta meg, hogy ez milyen gyakorlati hasznokkal jár.

Momentán ez vonatkozik rengeteg játékelemre. A nagyjából öt órás tartalommal bíró verzió lényegében egy bő lére eresztett demó, így az ötleteken, a prezentáción és a kezdeti játékmeneten túl sokat nem enged láttatni magából. Lássuk, ezek hogy festenek. A harc a körökre osztott zsáner jól bevált eszközeivel operál. Fedezékrendszer, aktív képességek (jelenleg karakterenként maximum kettő, de a kezelőfelület alapján akár hat is lehet), overwatch státusz, ami többször is aktiválódhat, tűzvonal, és annak blokkolásának lehetősége. Semmi olyasmi, amit máshol ne láttunk volna, de a rendszer jól működik. Ami viszont egyedinek mondható, hogy embereink életereje három kategóriára oszlik. A páncél, mint legfelső réteg, valamint az utána következő HP pontok pályákon belül is részben visszanyerhetőek, küldetések között pedig teljesen feltöltődnek. A harmadik, vitalitás azonban már egy kényesebb és érdekesebb terület: csökkenésével maradandó sérüléseket kockáztatunk, amiket csak Camelotban, megfelelő infrastruktúrával, értékes erőforrások és idő fejében gyógyíthatunk ki. Ismerős valahonnan? A közelmúltban a Darkest Dungeonnél láthattunk ilyen szisztémát, és annak ellenére, hogy a jelenlegi keretek között még egy túl költséges és aránytalanul büntető rendszer, a teljes verzióban minden bizonnyal kellemes taktikai ízt ad majd a küldetések közti menedzsment fázisban. Ha ehhez hozzávesszük a tárgyrendszert, a Camelotban felhúzható intézményeket, a kasztrendszert, a karaktereink beállítottságából adódó kompatibilitás faktort, akkor elég egyértelművé válik, hogy a fentebb említett referencia komoly ihletforrás volt a Knight's Tale-nek. Ami egyáltalán nem baj, sőt! Aki pedig a hasonlóság végett a roguelike mechanizmus miatt aggódna, ne tegye: küldetések között engedélyezett a mentés.

A dark fantasy körítés hangulatos, a látványvilágra nem igazán lehet panasz. Hangzás terén a zenei aláfestés külön dicséretet érdemel. A pályák fő objektívái mellett opcionális mellékküldetések is akadnak, valamint némi felfedezés és lootolósdi is teret kapott, bár utóbbiakból mindenképp több és sokszínűbb kell az érdemiséghez. Ám tekintve, hogy még 3-7 hónapra vagyunk a végleges verziótól, különösebben nem aggódnék emiatt. Ahogy a hibák, meg az alkalmi performansz problémák miatt sem. Ugyan nem láttam eleget ahhoz, hogy komolyabb ítéletre, vagy inkább jóslatra adjam a fejem, de azt biztosan ki merem jelenteni, hogy a King Arthur: Knight's Tale-ben nagy potenciál van. Persze sok múlik majd olyan elemeken, amikből most még csak ízelítőt tud adni a játék (ha egyáltalán), de a kirajzolódó összkép láttán nem tudok nem szurkolni a projektnek.