In Rays of the LightTeszt

Nem hallottam az eredetiről és nem is tudtam, mire számítsak, pedig az In Rays of the Light nem teljesen új játék, hanem a 2012-es The Light remake-je (PC-n The Light Remake címen is jelent meg). Egy Csernobilos hangulatú belső nézetes sétaszimulátorról van szó, amely egy orosz város egyetemének romos és elhagyatott épületében, illetve annak környékén játszódik. Egy koszos szobából, egy hangyaháborús tévével farkasszemet nézve indulunk és az ajtón kilépve felvehetünk egy zseblámpát, ami végig világítja további utunkat, de akár ott is hagyatjuk. A továbbiakban az épület helyiségeit, majd a közvetlen környezetét fedezhetjük fel nyomok után kutatva, hogy kiderítsük, mi történt és hová lett mindenki.

Az egyszerre szép és magányos, természet által visszavett szellemváros bejárható területe nem túl nagy, és így a mindössze néhány fejtörőt, felvehető tárgyat és gyűjtögethető feljegyzést tartalmazó melankolikus kaland se hosszabb 2-3 óránál, ha pedig már világos, mi a teendő, egy második végigjátszás a másik befejezés miatt fél óra alatt is megvan. Más kérdés, hogy a sötét és a nyomasztó, klausztrofóbiát keltő atmoszféra és a felkavaróan élethű hanghatások miatt bizonyos részeken, különös tekintettel a bunkerre, jóformán lehetetlen végigrohanni. Ennek tetejébe a nem túl lélekemelő és a célozgatás helyett lehető legegyértelműbben kommunikált mondanivaló ránk emberekre nézve nem túl hízelgő, és a jelenlegi amúgy sem túl vidám napok miatt ezért nem is feltétlenül ajánlanám most mindenkinek. Nincs mit köntörfalazni, itt arról van szó, hogy az alkotó szerint saját gyarlósága miatt a vesztébe rohan az emberiség, a természetnek nagy jót téve a kihalásával. A David Attenborough természetfilmek végén legalább megcsillan mindig némi reménysugár, itt azonban a cím ellenére ne sok jóra számítsunk.

Ami a Switch portot illeti, bőven játszható, de az alacsony felbontás, mosottas textúrák, olykor borzasztó recés élek és elnagyolt árnyékok miatt aki teheti, inkább más platformon vágjon bele, mert a magányos táj szépségéből sok elvész a kis Nintendo masina technikai korlátai miatt. Az irányítás is lomhának és nehézkesnek hat, de ez a lassítás valamelyest szándékos, ha már a fő cél a bámészkodás. A fejtörők egyébként nem túl nehezek és még egy térképet is találni az egyetem falain belül, így elakadni túl sokáig nem igazán lehet. Egyetlen ritka idegesítő rész volt csupán a bunker sötét folyosóin, ahol bele kellett néznem egy végigjátszásba ahhoz, hogy rájöjjek, nem én őrültem meg, hanem valóban nincs kiút, pontosabban csak akkor jelenik meg, ha ugyanazon a vaksötét folyosón négyszer (!) körbemegyek. Hatásosnak hatásos, az utána következő jelenetek pedig még inkább, de ettől még az ilyen megoldásokat nem igazán szoktam értékelni, márpedig a játék vége is hasonló.

Sajátos élménnyel gazdagodhat, aki végigjárja az In Rays of the Lightot, ráadásul elég rá mindössze egyetlen este, de a meditatív élményt végig áthatja a melankólia, helyenként pedig kifejezetten megrázó képi világ és hanghatások zökkentenek ki a békés szemlélődésből. A hangulatteremtés olyannyira erős oldala, hogy az elhagyatott, természet által visszahódított világ szépségén túl szomorúsága, valamint nem túl vidám üzenete miatt jelenleg nem feltétlenül a legjobb választás, de ez nem von le az elgondolkodtató kaland értékéből, csak más fénybe helyezi.

Platform: PC, PS4, PS5, X, NS (tesztelt) | Kiadó / Fejlesztő: Sometimes You / Szergej Noskov | Megjelenés: 2020. március 17. | Ár: Kb. 2900 Ft