Gori: Cuddly Carnage - vérunikornisok, rettegjetek!Teszt

Az imádnivalóan lebilincselő Stray és a szeleburdin játékos Little Kitty, Big City után az Angry Demon Studio jóval vadabb vizekre evezett, és egy igazi vérfürdőbe pottyantotta doromboló házi kedvencét. A Gori: Cuddly Carnage hőse ugyanis egy nem mindennapi szőrgolyóöklendező. Miután elsőre cuki, de valójában gyilkos játékszerek kiirtják az emberiséget, Gori a leszámolást túlélő gonosz nyomába ered megbízható, no meg persze kellően pusztító légdeszkája, F.R.A.N.K. oldalán.

Brumi begorombul

A cyberpunk stílusú, neonfényben úszó helyszínek bőven tartogatnak halálos csapdákat, legyen szó savtengerről, vízáradatról, vagy épp feneketlen vermekről, amik leginkább a deszkánkkal zsonglőrködés közben okozhatnak fejfájást. Még a szokatlan környezeti tényezőknél is gyakrabban – vagy sokszor velük együtt – törnek azonban borsot az orrunk alá őrült egyszarvúk variánsai pengével a kezük helyén, bombát hányva, vagy akár sokkoló smötyitesttel. A tüskés homlokú csodalények variációinak száma persze véges, így idővel ugyanazok köszönnek vissza a tisztogatások során, viszont a kellően abszurd/groteszk főellenfelek kellően feldobják a kaszabolást.

Az összecsapások roppant pörgősek, látványosak és véresek – főleg a kivégzések –, bár esetenként már-már csak nettó darálásnak érződnek. Szerencsére az ügyességtől és maximalizmustól függően egész kellemes, körülbelül 5-10 órás játékidőt figyelembe véve az ellenféltípusok ismétlődése nem annyira fájdalmas, de azért elviseltünk volna még pár kreatív borzadályt. A főellenfelek legyőzése ráadásul nem csak őrült gombpüfölésből áll, elkél hozzá egy kis gondolkozás és sok esetben a megfelelő időzítés sem árt.

Felszarvazás

A platformerezős szakaszon néhol lomhának és üresnek érződnek, a legtöbb esetben ráadásul még kifejezetten könnyűnek is, bár legalább van alkalmunk közben gyönyörködni a lepusztult vidékekben. Az arzenálunk fejlesztgetése mellett kozmetikázással is elüthetjük az időt, vagányabbnál vagányabb pulcsikat húzva szőrös barátunkra – vagy új mintákat F.R.A.N.K.-re –, többek között a pályákon elrejtett kulcsdarabokkal. Az új gyilokeszközök persze nem esnek csak úgy az ölünkbe, tisztességes kaszabolással megkeresett pénzünkkel kell fizetnünk értük az úton-útfélen előforduló automatáknál. Történet tekintetében a játék – ahogy az talán sejthető – nem váltja meg a világot, viszont átvezetői egy része igazán látványos, képregényes stílusban tárul elénk, amiért jár a készítőknek a piros pont.