G-Darius HDTeszt

Kezdjük ott, hogy a játék hihetetlenül ügyesen hozza a PS-Saturn korszak 3D grafikáját, ezt pedig nagyfelbontásra húzva kapjuk meg a főmenü HD opcióját választva. A vizuál megmarad a mostanában divatos PSX-retro stílusúnak, az élesebb kép, és kicsit felturbózott hajómodell viszont ad némi polírt az amúgy mára eléggé reszelős eredeti látványnak. Másrészről a G-Darius HD tényleg irgalmatlan jó játékmenetet kínál. A pályák hossza pont ideális - se nem fárasztó, se nem túl rövid leosztásokkal operáltak a Taito mérnökei. A bejárt ívek változatosak, pályánként pedig többször is elágazik az útirány. Ezt egy Outrun-szerű (vagy mondhatnám, Darius-szerű) háromszögbe rendezett szintsor tetézi. És a játékmenet adja a kikezdhetetlen alapot, ami okosan vált egyre kegyetlenebb fokozatba, valamint mechanikai érdekességekkel tovább mélyíti a tenger fenekét.

Ott van például a beam-rendszer, amivel jó kis csatákat lehet a bossok ellen vívni, és a capture-labda metódus, ami megelőzte a Pokémonok korát. A lasztikkal ellenfeleket csíphetünk el magunk mellé, akik a több szinten fokozódó fegyvereinket egészíthetik ki, persze mellettünk lebegő löveg formájában. A vicc az, hogy akár pálya közti minibossokat (kapitányokat) is magunk mellé foghatunk, ha kellően legyepáltuk őket a küzdelemben. A G-Darius HD emellé remek háttérzenét, primitív poligonszámában is filmszerű, nagyszerű beállításokat és dinamikus látványt kínál. Egyszerűen élmény kézben fogni, és darálni a fantáziadús szinteket.

A G-Darius HD nehézségi íve árnyalt - könnyű a játékot elkezdeni, de nehéz profijává válni. Mint ahogy korábban, most is az ár lehet a legkényesebb tényező, ahogy ezt mostanában párszor már emlegettük. 30 Euróért mondjuk a G-Darius HD talán az egyik legjobb vétel a sorban. Van benne tartalom bőven. Stílusos, ütemes, és a mai szemmel is van benne valami dög, ami húzza előre az embert. Ráadásul az átirat is hozza az elvártat. Sok kiegészítő opció, menet közbeni mentés és hasonló nyalánkságok segítik a pilóta munkáját. Még arra is figyeltek, hogy a játék ott lassuljon az emulációban, ahol eredetileg is - ezek olyan exploitok lehetnek, amit a profik elvárnak egy hű konverziótól. Most már csak az maradt hátra, hogy megint rendeljek magamnak estére valami sushi tálat. Lehetőleg egy olyan színes és laktató adagot, mint amilyen a G-Darius HD.