Az időutazás kérdésköre mindig megosztja a geekeket. Elég a saját baráti társaságomból szemezgetnem: a fizika iránt érdeklődők általában rosszmájúan gyűjtögetik a paradoxonokat, nevetnek a forgatókönyvek következetlenségein, de még a laikusok is simán érzékelik az egyes akauzalitásokat. A nagyívű változásokat hozó eseményeket, a múlt megmásításának lehetőségeit viszont mindenki kedveli a szórakozás szintjén; egy jó csavaros történetért bárki tud rajongani, és különben is, libabőrt okoz az időutazásnak már csak az elemi gondolata is.
Az Eternal Threads egy belsőnézetű kalandjáték, amely egy "időnauta" nyomozó munkájába enged betekintést. A világunk egységét az időutazás felfedezésével anomáliák kezdték szétszaggatni, így egy erre szakosodott szervezet próbálja időben visszatérve újragombolni az univerzum szövetét. Egy ilyen felütés akár Nolanhoz méltó, nagyívű akciójátékot is kiszolgálna, de az Eternal Threads megmarad egy kisebb léptékű kamaradarabnak.
Hogy miért nevezem így a játékot? Mert egy helyszínen játszódik, néhány szereplővel, és azok egymásra fókuszáló viszonyáról szól a forgatókönyv. A sztori elején kiderül, hogy egy bérlakás tömbben kitört tűz során mindenki meghal, a mi feladatunk pedig módosítani a múlt egyes döntésein, beavatkozási pontjain, hogy a nap végén mindenki túlélje az eseményeket. Ez azt jelenti, hogy egy időskálán lépkedhetünk (akár teljes szabadsággal) az egyes jelenetek között, hogy a kirakósnak a végére érjünk. Vannak zárt ajtók, meg nem nyitott esemény-lehetőségek is - pont az a játék egyik motiváló tényezője, hogy ezeket megnyisd és feltárd.
Sajnos nálam az Eternal Threads ott akad fenn a "mókamércén", hogy a játék egy ilyen tudományos-fantasztikus felütésből visszaül egy olyan szappanopera-sztoriba, amely semmit, de tényleg semmit nem ad vissza a fejünk felett zajló kataklizma léptékéből. A figurákhoz nem találtam kapaszkodási pontokat, minden olyan "hétköznapi" maradt. És emiatt idővel fel is hagytam a gombolyag visszafejtésével... Mert a játék nem tudott hosszabb távon lekötni.
Technikailag amúgy minden klappol - indie mércével korrekt látványt kapunk, ami szépen fut mindenhol (hiába nem validált - Steam Decken is korrektül ketyeg a játék). Az animációk és a szinkronhang sem az igazi - a karakterek drámájától lehet ez is kicsit távol tartott.
Az Eternal Threads egy fantasztikus felütésből és remek ötletből építkezik, de nem mer és nem is tud nagyot harapni az univerzumából. Érdekes ellentmondás, hogy egy ennyire csavaros világképből hogy lesz végül ennyire földhözragadt a pillanat, amit az Eternal Threads percről-percre játékmenete kínál. Ez a paradoxon nem az időutazáson múlott...