Dragon Quest TreasuresTeszt

Pedig voltak ígéretes részek, például a tesztünk szempontjából kiemelendő DQ Monsters: Joker széria. Mégis, ha Dragon Questtel akarok játszani, akkor nekem a számozott részek kellenek, nem holmi B epizódok, amelyek ugyan emlékeztetnek a főszériára, de mégis egészen más, számomra sokszor idegen vagy unalmas alapkoncepcióra épülnek. Hatványozottan igaz, a Dragon Quest Treasures-re, amivel több szempontból egészen új fejezetet nyit a DQ alepzidók történetében, szakítva a sorozat hagyományaival. Ezúttal ugyanis nem elsősorban a szörnyek, hanem a kincsvadászat került a fókuszba.

A Switch-re érkezett DQT-vel elsősorban a DQXI rajongóit szerették volna megszólítani. A setting és a sztori ismerős lesz Erdrea világában otthonosan mozgó játékosoknak. A játék főhőse a tizenegyedik részből jól ismert Erik és a kishúga Mia. Mint ismeretes Erik tolvajként kereste a kenyerét és vált a közönség kedvenc karakterré. Jó választás volt ezt a párost megtenni főszereplőnek, egyrészt mert háttértörténetük az egyik legjobb a DQXI-ből, másrészt első pillanatban játékmechanikai szempontból is kiválóan működik a párosuk. De erről később. A sztori kezdetén gyorsan világossá válik, hogy a főszereplőkön kívül nem sok kapocs lesz a fősztorival, Erik és Mia ugyanis hamar egy másik világban, Draconiában találja magát. A páros persze szeretne hazatalálni, amihez azonban teljesíteni kell azt, amiben a legjobbak: kincseket kell találniuk.

A Dragon Quest Treasures központi eleme – ahogy ezt a címből már biztosan kitaláltátok – a kincsvadászat, de nem szakadt el teljesen a Monsters széria gyökereitől sem. Csalódnunk kell, ha epikus sztorira számítunk, a történet tulajdonképpen csak funkcionális, a karakterek hátterét meg sem próbálja árnyalni a játék, ami kicsit csalódást keltő a DQXI után. A játékmenet azonban valamennyire kárpótol mindezért. Draconia központi pályaudvarról indulhatunk a vonattal kalandokra – kiválasztva megfelelő helyszínt -, amelyek jó 25-30 órán keresztül tarthatnak. A főszereplőnk spéci képessége, hogy érzékelik a kincseket, amelyek megtalálásban a szörnyek fognak segíteni. Gyűjtögetnivaló minidig akad, így egészséges gyűjtögető hajlamunkat alaposan kiélhetjük a játékkal. Amíg bele nem ununk az önismétlő, huszadik más színű és formájú kincs megtalálásába. Mert ekkor felüti a fejét a monotónia, és sajnos nem is távozik többé. A kincsek megtalálásához a Monsters –hez hasonlóan szörnyeket gyűjthetünk, akik aktívan részt fognak venni a kincsek meg találásában és a csatákban. A szörnygyűjtögetés legalább olyan fontos eleme a játéknak, mint a kincsvadászat, sőt el sem lehet őket választani egymástól. Először le kell győzni egy monstát, aztán megjelennek a boltosnál, és bármikor betehetőek a csapatba, feltéve, ha megfelelő szinten vagyunk. A szörnyeket harcokkal lehet fejleszteni és itt ejtsünk pár szót a csatákról is.

A DQT szakít a hagyományokkal, a csaták ugyanis nem körönként, hanem folyamatosan mennek. Ez nem biztos, hogy szerencsés választás volt. A DQ klasszikus harci rendszere végletekig csiszolt és jól használható, nem véletlenül tartották meg például a Joker szériában is. Ezt kidobni az ablakon nagy hiba volt, mert nem tudtak mellé egy élvezetes harci rendszert kiállítani. A harcok az első percekben érdekesek lesznek (jó ötlet, hogy a szörnyeket is lehet irányítani), aztán kiderül, hogy hamar kifullad és átcsap unalmas hentelésbe. Arról már nem is beszélve, hogy ha még csak egy spin-off játékban is, de a DQ-ból nem szabad akció-JRPG-t csinálni. Remélem ez nem egy új irány tesztelése, ami esetleg előrejelzi, hogy mi vár ránk a Dragon Quest XII-ben. Az mindenesetre jópofa, hogy Erik és Mia között lehet választani, a játék során bármikor. Az elején nagyon jó ötlet volt, hogy csak együtt lehetett velük pályákat megoldani, aztán ez valahogy kifulladt. Pedig ez egy jó irány lehetett volna.

Audiovizuális szempontból nem sok minden különlegeset lehet kiemelni. A grafika funkcionális, de meg sem próbálja elérni a DQXI szintjét, egy átlag Pokémon játék szintjét hozza, talán picit felette van. A zenék pedig ismertek, alig van a Treasure-höz készített dallam, cserébe megint midi minőségben élvezhetünk mindent.

Jobbra, többre és talán kicsit másra számítottam, az első trailerek után. Az én hibám, ami azt is jelenti, hogy neked be fog jönni, ha a megfelelő elvárással mész neki. Én örültem volna egy olyan Dragon Questnek, amivel kitarthatunk, amíg a Dragon Quest III 2D-HD vagy a XII megjelenik. Sajnos nem így lett. Kár érte, mert azzal az energiával, amit ebbe a játékba beleraktak, simán áthozhatták volna nyugatra a DQX offline részét. De legalább az biztató, hogy a sorozat él és virul. Ez is valami.