New Super Mario Bros U.Próbakör

A legtöbb új játék nagyjából 5 percet kap, hogy bemutatkozzon és lenyűgözze a játékost. A New Super Mario Bros. U-nak előbbihez két másodperc kell, utóbbira viszont a Bécsben kipróbált demó 3 pályája alatt sem volt képes. Ez persze aligha meglepő, hiszen a játékot elődei révén megilleti az a luxus, hogy egy egész demóban három egyszerű, ismerősnek ható pályát, egy új powerupot, és a Rayman Legendshez képest egyszerű GamePad használatot mutasson, majd mégis úgy búcsúztathassa a játékosokat, hogy “Találkozunk a premierkor a kosaradban.”

A New Super Mario Bros. U általunk próbált E3-as buildje ugyanis nagyjából arra volt elég, hogy ne kezdjünk aggódni egy, a sorozatban bekövetkező esetleges alapvető negatív változás miatt. Vagyis borítékolható a 80+ pályányi elsőrangú platformer játékmenet, de az azóta bemutatott nemlineáris térkép, a Challenge mód, és a merészebb pályák teljes hiányát nem tudta feledtetni az egyébként kiváló szórakozást nyújtó 4+1 fős co-op.

Mint az közismert (nem gúnyolódunk), a GamePadet szorongató játékos szerepe kimerül abban, hogy egyszerre legfeljebb négy, idővel összezsugorodó platformot varázsol a pályára, valamint az ellenfeleket piszkálva tisztogatja az utat a többiek előtt. Különböző szinten levő játékosok esetén életmentő lehet ez a segítség, kétjátékos felállásban minden bizonnyal szélsebes Wiimote + GamePad speedrunokat láthatunk majd, míg a dörzsöltebbek nyilván már a mézédes szívatási lehetőségeket látják a platformpakolgatásban (milyen jó is lesz kvázi versus módban megpróbálni feltartóztatni a többieket!).

Ahogy azt a Wii-s epizódban megszoktuk, négy játékos esetén egymás segítése pillanatok alatt káosszá és csoportos öngyilkossággá fajul. Nem volt ez másképpen a mi csapatunkban sem, ezért igen gyakran életet mentett, hogy segítőnk befoltozta az alattunk tátongó szakadékokat. Deus ex machinának lenni pedig szerencsére volt annyira felelősségteljes és szórakoztató feladat, hogy a GamePadet birtokolva se érezzük, hogy sokkal kevésbé játszanánk, mint a többiek.

Az új powerupok közül a mókusruhát ölthettük magunkra, mely valahol a Mario World köpenye és a Tanooki ruha között foglal helyet. Bár ténylegesen repülni nem lehet vele, de a Wiimote vagy a GamePad megrántásával gyakorlatilag duplaugrást végezhetünk, melynek végén a lassú ereszkedéssel jelentős távolságokat szelhetünk át, még ha eközben az irányítás merevségét kicsit szoknunk is kell.

Van még egy elvitathatatlan fegyverténye a NSMB U-nak, ez pedig a HD grafika. Hivatalosan első alkalommal láthatjuk Marioékat nagyfelbontású képen, a hatás pedig garantáltan nem marad el. Nem is feltétlenül a technológiai hókuszpókusz miatt fogjuk magunkat elragadtatni, hanem azért, mert végre egy gazdag látványvilágú Mario játék tárul majd a szemünk elé tűéles képpel, amely a Wii+LCD kombóhoz szokott játékosoknak garantált felüdülést jelent majd.

A Raymannel ellentétben (Előzetesünk hamarosan érkezik - a szerk.) nem úgy tűnik, hogy a GamePad használatot szánnák a NSMB U nagy megkülönböztető feature-jének, legalábbis tapasztaltabb játékosok számára semmiképpen. Számukra Mario a tiszta, profi terepdizájnról szól, így sokkal inkább a Mario Worldöt idéző pálya- és térképstruktúra, valamint a speedrun és egyéb kihívásokkal kecsegtető alternatív módok miatt várjuk izgalommal az új 2D-s Mariót. Mindebből próbakörünk során azonban csak a SNES-es klasszikus hangulatát visszacsempésző háttereket láttuk, ezért november 30-a felé továbbra is korgó gyomorral kacsintgatva tettük le a kontrollereket.

Rehynn