F1 2012Teszt

A Forma-1 egy olyan sport, ahol 24 autó kergeti egymást, és a végén mindig a Red Bull nyer. Hogy tíz év múltán tényleg így fogunk-e viccelődni a száguldó cirkuszról, az nagyban függ attól, hogy miként alakul majd az erősorrend a következő néhány szezonban - na meg persze a mostani hajrájában. Mint ahogy azt sem tudhatjuk jelenleg, hogy miként fog megemlékezni az iparág a Codemasters munkásságáról; hogy képes lesz-e kitörni az F1 franchise az évenkénti licenszjátékok skatulyájából, valami emlékezetes extrát nyújtva a megszokotton túl.

Ez utóbbi kérdést az F1 2012 sem válaszolja meg, fantáziánkat azonban mégis megbirizgálja annyira, hogy feltegyük azt. A rendkívül ígéretes 2010-es bemutatkozó epizód után a tavalyi kiadás óvatos vérfrissítés volt, melyet leginkább az akkori szabályváltoztatások mentettek meg attól, hogy érdemi újdonság nélkül maradjon, így jogos volt elgondolkodnunk: van ennek értelme évenkénti játékként? Az F1 2012 alapján igenis van.

Egyvalamit minden esetre le kell szögezni: az F1 2012 nem a bizonyítékot lengeti meg, csupán a lehetőséget. Azt, hogy egy hasonszőrű játékba is lehet szerteágazó tartalmat generálni, csak éppen ötlet és némi kreativitás kell hozzá. A Codemasters például ügyesen belekapaszkodott abba, hogy idén egyedülálló módon hat világbajnok is ott van a rajtrácson. Gyorsan építettek ugyanis erre egy külön játékmódot, egyedi szkenáriókkal - Kimit például új gumikon, Hamiltont a frissen lezúduló esőben, Buttont pedig egy biztonsági autós fázis után kell lenyomnunk, kiélezett kihívásokkal nézve szembe.

A játék felütése is egyedi, az F1 2012 ugyanis a fiatal pilóták immáron hagyományos szezonvégi tesztjére repít el bennünket, hogy megismertesse velünk a sportág fortéjait a Yas Marina aszfaltcsíkon. Nem több az egész egy immerzív és kimerítő oktatómódnál, ám épp az ilyen húzások azok, amelyek profibbá, hangulatosabbá és hitelesebbé teszik a Formula-1-élmény egészét. Amely nem mellesleg a három eddigi játék közül mindenképpen itt a legerőteljesebb, köszönhető nagyrészt az újradizájnolt és rendkívül elegáns menürendszernek, amely a boxutca-megoldás elvetése ellenére is sokkal jobban harmonizál az autósportok királykategóriája által sugárzott presztízzsel.

Ezek azok a dolgok, melyek hosszú távon az előrelépést biztosíthatják. Még több játékmód, még több egyedi kihívás, akár klasszikus pályákkal és klasszikus versenyekkel. A Formula-1 bő fél évszázados történelme és az autóverseny műfaj telis-tele van fantasztikus lehetőségekkel - itt az ideje, hogy valaki végre ki is használja őket.

Azért beszélek annyit erről, mert az alapok teljesen rendben vannak. Ezt tudjuk, méghozzá immáron két éve, a Codemasters ugyanis már a legelső játékkal bizonyította, hogy nem kihívás számukra minőségi autóversenyt gyártani, ez a jelző pedig az F1 2012-re is nyugodtan ráaggasztható. A kielégíthetetlen elvárások, vagyis hogy egyszerre legyen valami könnyed szórakozás és szimulátor természetesen még mindig jelen vannak, így a játék továbbra is az arany középúton vezetve igyekszik megfelelni a többség igényeinek. Előrelépés ettől függetlenül mindenképpen van, már ha a vezetési modellre szeretnénk fókuszálni: az F1 2012 a sorozat eddigi "legvezethetőbb" darabja, köszönhető elsősorban az új felfüggesztés-szimulációnak - kellő pályaismeret mellett gyönyörűen beautózhatjuk vele a kerékvetőket, szebben, mint korábban bármikor. A lóerőkkel és a tapadással történő birkózásra vágyók továbbra is turkálhatnak a segítségek között, egyedire szabva a vezetési modell által nyújtott kihívást, amely egyébként meglepő mód valamivel kisebbé vált az összes elektronika kikapcsolása esetén - mindez kicsit furán hat a precízebb irányítás mellett.

Audiovizuális szempontból nem történt komoly változás: nagyjából a tavalyi rész (egyébként teljesen rendben lévő) színvonala köszön vissza - igaz, némileg másmilyen képi világgal, a hírhedt Codemasters-szűrő ugyanis most kevésbé hagyja ott sárgás lenyomatát a látvány egészén, bizonyára sokak örömére. A teljesítmény emellett meglehetősen stabil, és a rendkívül látványos esős versenyek során sem igen jellemzik a játékot a zavaró belassulások.

IRÁNY TEXAS!

A texasi Circuit of the Americas aszfaltcsík személyében pár héten belül teljesen új kihívással nézhetnek szembe a pilóták, mi pedig akár már most végigmehetünk rajta a Codemasternek hála, újabb példánnyal bővítve ezzel a minőségi módon megvalósított pályákat. Az öt és fél kilométeres ring egyfajta válogatás az autósport legjobbjaiból: Suzuka első szektorának ritmusos S-kombinációi, az isztambuli pálya élményszámba menő 8-as fordulója és Silverstone legendás Maggotts-Becketts-Chapel szekvenciája is visszaköszön rajta. Saját egyénisége így nem nagyon van, mint ahogy hangulata sem igen különbözik a modern Tilke-művekétől, élvezetesnek azonban abszolút élvezetes.

Végigfutva az eddigieken azt szűrhetjük le, hogy az F1 2012 nagyjából a papírformát hozza, egy-két jó ötlettel kiegészítve azt. Meg egy rosszal: a játékból érthetetlen módon kikerült a hagyományos bajnokság, így ha valaki kedvenc pilótájával szeretné teljesíteni az idényt, az válassza inkább valamelyik korábbi epizódot. Marad a karrier mód, amely változatlanul a "kezdj gyenge csapatnál, és lépkedj egyre feljebb" receptre épít, illetve annak villám-időmérőkbe és tíz rövid versenybe sűrített, áramvonalasított kistestvére, az új belépőként jelenlévő Season Challenge, ahol egy szezonon belül akár öt csapatnál is megfordulhatunk, ha elég ügyesek vagyunk.

Az F1 2012 apró ízelítőt nyújt abból, hogy kellő fantáziával a száguldó cirkusz rajongói számára is készíthető olyan recept, amely képes lehet felvenni a versenyt akár a műfaj legnagyobb neveivel is. Ez azonban egyelőre nem több kívánatos célnál: ha a Codemasters tényleg maradandót szeretne alkotni, akkor el kell kezdenie még több erőforrást pumpálnia az F1 sorozatba. Hiába ugyanis a minőségi megvalósítás, az élvezetes vezetési modell és az értékes licensz, ha továbbra sem érkezik a nagyobb léptékű tartalmi fejlődés, az érdeklődés hosszú távon könnyen elapadhat. Egyelőre azonban rendben vagyunk. Nagyon is.