[Teszt] Halo 4

Halo 4

liquidSomosi László2012.11.01. 08:00

A Halo 4 első öt perce minden, a sorozatot a kezdetektől követő, premiernapon vásárló, regényeket olvasó Halo-rajongó számára olyan lesz, mint egy terápiás kezelés első epizódja. „Miért szorong, fiatalember?” Sorolni kezded. Félek, mert… a Bungie kilépett a képből, és teljesen új, önálló játékot még soha nem készítő csapathoz került a folytatás. Mert negyedik rész. Mert ebben a generációban csak egyszer (na jó, a tavaly megjelent Halo: CE újragondolással együtt másfélszer) láttam Master Chiefet. Mert egy olyan sztorit próbálnak folytatni, ami kicsit nyitva maradt ugyan, de a széria mitológiáját tekintve nyugodtan le is zárhatták volna a Halo 3 végével. Mert újra trilógiát terveznek. Mert félek, hogy csúnyán mellényúlnak, és nem kapom azt az élményt, amit egy új Halo-tól elvárok.

Jogos félelmek, pedig mellkas-szorító szorongásra elsősorban nem az egyszeri Halo-rajongónak, hanem a szériát a Bungie után folytató 343 Industries-nak lenne igazi oka. A Bungie a Halo 3 utóéletét ügyesen letudta két (jól összerakott) mellékággal, az általuk teremtett univerzumot nem kócolták össze túlságosan, a harmadik rész végén a levegőben hagyott „de mi lesz Master Chieffel?” kérdésre pedig (érthetően) meg sem próbáltak válaszolni, ezt a feladatot meghagyták a következő brigádnak. Kiindulásnak adott tehát egy titokzatos távoli bolygó, és a szétcincált űrcirkálón sodródó Master Chief + Cortana páros, utóbbi ébren, előbbi hiperálomban, az AI-lány „Chief, szükségem van rád!” segélykiáltását várva. Bár a sztorit érintő spoilerektől ezúttal is tartózkodni fogok (és ezzel megkímélem magam az ilyesmiért kötelezően kiérdemelt alapos megrugdosástól), valószínűleg nem árulok el titkot azzal, hogy a fenti mondat a játék első pár percében elhangzik. Mert jön a… nem, egyelőre semmi titokzatos, csak egy méretes Covenant csapat, hívatlanul, ellenben nagyon dühösen.

Master Chief felébred, fegyvert ragad, és harcol addig, amíg a csetepaténak maga az Ismeretlen Bolygó vet véget: a planétát körbefogó acélpajzs kinyílik, Chief (és a Covenant legénység, hajóstul) zuhan egyenesen befelé, és nagyot csattan a felszínen. A bolygó neve Requiem, és hamar kiderül róla, hogy egyáltalán nem barátságos - hanem barátságtalan, mert egy Forerunner pajzsvilág. Forerunner micsoda? Pajzsvilág, azaz olyan hely, ahová jól el lehet bújni a Halo-k aktiválása esetén. Ha nem tudod, hogy mi történik a Halo-k aktiválásakor, nyomás vissza a sorozat elejére, ez itt a negyedik rész. Mindenki más nyugodtan maradjon, és ismerkedjen meg a Requiem őreivel, a Promethean fajjal, azaz a Halo 4 új ellenfeleivel. Már csak azért is, mert ők voltak az első olyan pont, ahol a negyedik epizód félrecsúszhatott volna.

A feltételes módból bizonyára már kitaláltad: nem csúszott. A Promethean remek, egyedi ellenfél, nem másolja se a Covenantot, sőt, az eddig a kettes számú fenyegetést betöltő Floodot sem (szerencsére - mondják most a végtelen hullámokban támadó dögökért kevésbé rajongó játékosok). A Promethean intelligens, rendkívül jó kieszelt társaság, akik idegenek, okosak, és félelmetesek egyszerre. Először a Crawlerekkel fogsz összefutni, őket én fémfarkasoknak neveztem, és leginkább az Avatar (a film, nem az animációs sorozat) ragadozóira emlékeztettek. Csak acélból, és fegyverrel a fejük felett / helyén. Egyes típusaik képesek távolról nagyon csúnyán lövöldözni, mások falra másznak - általános jellemzőjük, hogy egy jól irányzott lövéssel (fejre) szét lehet őket durrantani, de tömegben (és általában így fognak támadni) nagyon veszélyesek. De nem annyira, mint a Promethean erők gerincét jelentő Knight-ok. Ők nagy, erős, agilis ellenfelek, alaposan felfegyverezve, csúnyát sebző közelharci támadásokkal, és a teleportálás huncut képességével, amit gyakran, és szívesen alkalmaznak. A harmadik ellenfélcsoportot a Watcher-ek jelentik, amik a Sentinel-ek durva nagytestvérei. Repülnek, és magukban is kellemetlenek tudnak lenni, de a szerepük inkább támogató. A Knight-ok mellett szinte mindig repül egy, és hamar megtanulod, hogy noha a Lovagok messze veszélyesebbnek tűnnek, a Watcher-t kell először kilőni, mert nagyon (naagyooon) meg tudják keseríteni az életed. Hogyan? Például pajzsot vonnak a támogatott ellenfél elé. Vagy feltámasztják (oké, újrakonstruálják) a halála után. Vagy - legnagyobb meglepetésemre - elkapják, és egy elegáns mozdulattal visszahajítják a feléjük dobott gránátot.

Nincs vége, a következő oldalon folytatjuk!

A Halo ellenfeleinek igazai ereje persze mindig is az együttműködésben rejlett - most sincs másként. A három ellenfélcsoport képességeinek kombinációja körömrágósan izgalmas harcokat eredményez. A helyzetet árnyalja, hogy (előzetes elképzeléseimmel szemben) a Covenant fiúk nem csak a sztori felütésben kapnak szerepet, hanem egész végig ott lesznek a nyakunkban, ellenül legalább annyit fogunk harcolni, mint az új ellenfél ellen. A Halo-s hagyományoknak megfelelően a negyedik rész előszeretettel keveri a két ellenséges frakciót, kezdetben Chief vs. Promethean vs. Covenant felállásban, aztán… de ezzel ismét csúszósan spoileres területre tévedtünk. Annyit valószínűleg a megrugdosás veszélye nélkül is elárulhatok, hogy a sztori fordulatos, javarészt a Requiemen játszódik (igen, javarészt, tessék levonni a következtetéseket), és a korábbi Halo epizódokkal ellentétben felbukkan benne egy egyértelműen beazonosítható Főgonosz is. „Felébred az ősi gonosz” - mondja a Halo 4 szlogenje, és pontosan ez történik. Illetve: tudja a fene, a felébredés igaz, a Felébredt Valaki (neve is van, de nem írom le) kétségtelenül gonosz dolgokat cselekszik, de a motivációja és indítékai okán nem nevezném standard rosszembernek. Már csak azért sem, mert nem ember.

És itt a második pont, ahol lazán el lehetett volna szúrni a folytatást. Újabb félelmet pipálhatunk ki: nem így történt. A Halo 4 sztorija teljesen organikusan kapcsolódik az előzményekhez, érezhetően ugyanaz az univerzum, csak a 343 Industries most egy kilométerrel mélyebben ásott bele az eddig is létező mitológiába. A játék első harmadában tartottam tőle, hogy a 343 - mivel bevallottan új trilógiára készülnek - csak egyfajta látványos felütésnek szánja a negyedik epizódot, de szerencsére tévedtem. A negyedik rész teljesen jól megállja a helyét magában is, zárt (de azért egyben ügyesen nyitva is hagyott) kerek történet, ami egyszerre ad kielégítő befejezést és ülteti el benned a várakozás magvait a következő részhez. Úgy általában: a Halo 4 jellegzetesen Hélós, a Requiem nagyon jó Halo (nem a cím, a helyszín) helyettesítő, a bolygó kialakítása, építészete ugyanazokkal az izgalmas jellemzőkkel bír (nagyobb nyitott területek, sivatag, zöld mezők és havas csúcsok, kilométeres belmagassággal és mélységekkel rendelkező Forerunner építmények), mint a korábbi epizódok pályái. Az „epikus” manapság agyonkoptatott jelző, de a Halo 4 esetében abszolút találó, a negyedik rész tényleg grandiózus minden tekintetben.

A sztori mellett nyilván a legtöbbeket az érdekel, hogy a 343 mennyire nyúlt a játékmenethez - a Halo „harminc másodperc szórakozás nagyon sokszor egymás mögé tapasztva” formulájához. A válasz: gyakorlatilag semennyire, ha játszottál az előző részekkel, öt perc után otthon fogod érezni magad, olyan, mintha egy kényelmesen puha régi papucsba bújnál bele újra. A mesterséges intelligencia, a konkrét harc, a fegyver-variáció ugyanazt a változatosságot nyújtja, mint korábban. A Halo 4 átemel mindent, ami korábban élvezetes volt: az eddig a sorozatban felelhető fegyverek javarészt ott vannak a játékban, humán és Covenant oldalon is új belépőkkel, plusz kapunk egy teljesen új, nagyon dögösen kinéző (és működő) Promethean fegyver-szettet is. A járművekkel hasonló a helyzet, újra itt van minden, vezetni is fogsz mindent, és itt is van újdonság - ő a Mantis, egy gépágyúval és rakétákkal felszerelt mecha.

A magam részéről talán a fentebb emlegetett „régi papucs” érzés a Halo 4 egyetlen igazi hiányossága. Ehh, a hiányosság nem jó szó, mert nincs vele semmi baj - inkább arról van szó, hogy az új ellenfelek, új fegyverek és új járművek mellett a 343 a játékmenetben nem igazán kínál újdonságot, nem bontották meg a formulát, csak csiszoltak egyet rajta, a régi Halo élmény még epikusabb, még nagyobb, még csillogóbb verzióját kapjuk, nem új élményt. „Evolúció, nem revolúció” - szoktuk mondani idegen szavakat halmozva, és a Halo 4-re tökéletesen illik a megállapítás. Az evolúció egyébként a játék vizuális oldalát is érinti, az új motor kiüti az Xbox 360-ból, amit ki lehet ütni belőle. A megjelenés után lehet majd vitatkozni azon, hogy a Halo 4 a platform legjobban kinéző játéka-e (esélyes), de az biztos, hogy ennél többet már nem nagyon lehet kifacsarni a gépből, a negyedik Halo ezen a téren (is) a csúcskategóriát képviseli.

Apropó, csúcskategória: a félelmeim hosszú sorában szerepelt a Bungie távozása okán eszközölt zeneszerzőváltás. A Halo a videojáték-történelem egyik legikonikusabb zenei anyagával rendelkezik, amit a folytatás szinte teljes egészében maga mögött hagy (a korábbi Halo főtéma egyszer, a teljesen hozzá illő helyen hangzik el a negyedik részben). Az új komponista, Neil Davidge eddig leginkább a popszakmában (Massive Attack) és különféle zenei anyagán dolgozott, így egyáltalán nem volt biztos, hogy be tudja tölteni az előző csapat által hagyott méretes űrt. A Halo 4 (számomra) egyik nagy meglepetése, hogy igen. Amennyire ragaszkodott a 343 a klasszikus Halo játékmenethez, Davidge olyan bátran nyúlt a játék zenei anyagához: az új zene nem koppintás, nem utánérzés, hanem a negyedik rész sötétebb, de még epikusabb hangulatához remekül illeszkedő aláfestés. Már most több nagy kedvencem van a zenék közül, még magukban hallgatva is jók, a játék alatt (utolsó pálya!) pedig fantasztikusan működnek.

Még mindig nincs vége, lapozz!

Ha már kedvenceimnél tartunk: a Halo 4 az eddigi legérzelemdúsabb Halo epizód, köszönhetően Cortana és Master Chief viszonyának. Kettejük kapcsolata eddig is hajlott az „Android / AI szerelmi történet” felé, most pedig egyértelműen ebbe az irányba mozdul. Ami veszélyes terep, mert ebből simán lehet kínos melodrámát csinálni, és még simábban válhat röhejessé az egész. A 343-nál dolgozó írókat dicséri, hogy remekül egyensúlyoznak végig a vékony kötélen. Cortana haldoklik (nem spoiler, ez korábban már felfedett információ), a Halo 4 többek között erről is szól - az AI és Master Chief kapcsolatának mélységéről. Nem vagyok az a videojátékon könnyen elérzékenyülős típus, de a két karakter kötődése tényleg megkapó, a sorozatba érzelmileg invesztáló játékosok ne szégyelljék, ha egyszer-egyszer párás lesz a szemük.

Multiplayer. Amiről most kevés szó lesz, mert a játék még nem jelent meg, ami azt jelenti, hogy nagyon kevés a játékos, ami azt jelenti, hogy a multis próbánk korlátozott volt, ami azt jelenti (oké, abbahagyom), hogy a többjátékos szekcióra a premier után még vissza fogunk térni egy kizárólag a multit becélzó cikk formájában - a témában nálam sokkal járatosabb ember (Ghz úr) tollából. Ami már most látszik: aki attól félt (ejj, mindig ezek a félelmek!), hogy az előzetes infók alapján elkólofgyutisokdik a Halo, ne féljen tovább. Azért ne, mert tényleg került egy, a CoD-okat némileg idéző fejlődési / unlock / perk rendszer a játékba, de korántsem annyira hangsúlyos, mint a modern katonás lövöldékben. A Halo 4 kínál karakterfejlődést, tudunk loadoutokat összeállítani az így megnyitott fegyverekből, bővültek a single playerben is alkalmazható armor-képességek, most már bármikor lehet (korlátozott ideig, és a single playerben is) futni, vannak megnyitható „perkek” (példák: gyorsabb pajzstöltődés, végtelen futás), és több ügyes kill után támogató fegyvercsomagokat dobathatunk le magunknak - de a rendszer nincs túlpörgetve, nincsenek az ellenfeleinket automatikusan mészárló killstreakek, a bónuszok tényleg csak bónuszok, adnak némi előnyt, de nem nyerik meg helyettünk a meccset, a képességeinkre, ügyességünkre továbbra is szükség lesz.

A pályaválaszték első pillantásra jó (13 pálya a lemezen), a játékmódkínálat úgyszintén. A kompetitív lövöldözésen kívül (War Games) kapunk egy különálló kooperatív játékmódot is: ez a Spartan Ops. A SO külön sztorival (és egy nagyon kalssz CG intróval) ellátott misszió sorozat, a sztori a Halo 4 története után hat hónappal játszódik. A küldetések mindig meghatározott célokkal rendelkeznek, de némileg idézik a Firefight módot is, szinte misszióban találkozunk majd hullámokban támadó ellenfelekkel. A küldetések fejezetekre és epizódokra vannak bontva, ezek hetente (az ígéretek szerint: ingyenes DLC formájában) bővülni fognak. És végül: Visszatér a Forge, lehet pályát építeni.

A bevezetőben említett terápiás foglalkozás gyorsan véget ért, szorongani felesleges, a félelmeink alaptalanok voltak: a 343 Industries felnőtt a feladathoz. A Halo 4 nem szimplán vállalható folytatás, hanem az a folytatás, amit Halotól vártunk, sőt, elvártunk. A negyedik rész játékmenet tekintetében nem újít sokat, de minden egyéb téren tömve van újdonsággal: az univerzumot és a mitológiát tovább mélyítő izgalmas sztori, remek új ellenfél, új fegyverek és lehetőségek, valamint a folytatás ígérete szerepel az étlapon. Így kell továbbgondolni egy legendát, a 343 maximálisan megérdemli az elismerő hátbaveregetést - amit most meg is teszek.

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tbXB1LXt7aWR9fVwiPlxuXHQ8YSBocmVmPVwie3t1cmx9fVwiPlxuXHRcdDxpbWcgY2xhc3M9XCJiZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19YmcuanBnXCI+XG5cdFx0PGltZyBjbGFzcz1cImZnXCIgc3JjPVwie3twYXRofX1mZy5wbmdcIj5cblx0XHQ8aW1nIGNsYXNzPVwibG9nb1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19bG9nby5wbmdcIj5cblx0XHQ8ZGl2PlxuXHRcdCA8Yj5LT05aT0xTVFVESU88XC9iPi5IVVxuXHRcdDxcL2Rpdj5cblx0PFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxkaXYgY2xhc3M9XCItLWJuci17e2lkfX1cIj5cblx0PGEgaHJlZj1cInt7dXJsfX1cIj5cblx0XHQ8aW1nIGNsYXNzPVwiYmdcIiBzcmM9XCJ7e3BhdGh9fWJnLmpwZ1wiPlxuXHRcdDxpbWcgY2xhc3M9XCJmZ1wiIHNyYz1cInt7cGF0aH19ZmcucG5nXCI+XG5cdFx0PGltZyBjbGFzcz1cImxvZ29cIiBzcmM9XCJ7e3BhdGh9fWxvZ28ucG5nXCI+XG5cdFx0PGRpdj5cblx0XHQgPGI+S09OWk9MU1RVRElPPFwvYj4uSFVcblx0XHQ8XC9kaXY+XG5cdDxcL2E+XG48XC9kaXY+XG5cbjxzdHlsZT5cbi4tLW1wdS17e2lkfX0sIC4tLWJuci17e2lkfX17ZGlzcGxheTpub25lfVxuLmxhcmdlPi4tLWJuci17e2lkfX0sIC5tZWRpdW0+Li0tYm5yLXt7aWR9fXtkaXNwbGF5OmJsb2NrO31cbi5zbWFsbD4uLS1tcHUte3tpZH19eyBkaXNwbGF5OmJsb2NrO31cblxuXG5cbi4tLWJuci17e2lkfX17XG5cdG92ZXJmbG93OmhpZGRlbjtcblx0d2lkdGg6IDY2MHB4O1xuXHRoZWlnaHQ6IDIyMHB4O1xuXHRwb3NpdGlvbjogcmVsYXRpdmU7XG59XG4uLS1ibnIte3tpZH19IGF7XG5cdGRpc3BsYXk6YmxvY2s7XG5cdHdpZHRoOiA2NjBweDtcblx0aGVpZ2h0OiAyMjBweDtcbn1cbi4tLWJuci17e2lkfX0gaW1ne1xuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xuXHRwb3NpdGlvbjphYnNvbHV0ZTtcblx0d2lkdGg6IDYyNXB4IWltcG9ydGFudDtcblx0aGVpZ2h0OiAyMjBweCFpbXBvcnRhbnQ7XG5cdHRvcDowOyBsZWZ0OjA7XG59XG4uLS1ibnIte3tpZH19IGltZy5iZ3tcblx0ZmlsdGVyOiBibHVyKDJweCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMS4xKTtcbn1cbi4tLWJuci17e2lkfX06aG92ZXIgaW1nLmJne1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7XG59XG4uLS1ibnIte3tpZH19OmhvdmVyIGltZy5mZ3tcblx0ZmlsdGVyOiBibHVyKDRweCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMS4xKTtcbn1cblxuLi0tYm5yLXt7aWR9fSBkaXZ7XG5cdHRyYW5zZm9ybTpyb3RhdGUoLTkwZGVnKTtcblx0LXdlYmtpdC1ib3gtc2hhZG93OiAwcHggMHB4IDE1cHggMnB4IHJnYmEoMCwwLDAsMC40Nyk7IFxuXHRib3gtc2hhZG93OiAwcHggMHB4IDE1cHggMnB4IHJnYmEoMCwwLDAsMC40Nyk7XG5cdHBvc2l0aW9uOiBhYnNvbHV0ZTtcbmJvdHRvbTogOTIuNXB4O1xuICAgIHJpZ2h0OiAtOTIuNXB4O1xuXHR3aWR0aDogMjIwcHg7XG5cdGhlaWdodDogMzVweDtcblx0YmFja2dyb3VuZC1jb2xvcjogIzFBNDU4NTtcblx0Ym9yZGVyLXRvcDogNXB4IHNvbGlkICNFMzIzMjg7XG5cdGZvbnQtZmFtaWx5OiBcIkJhbG9vIENoZXR0YW4gMlwiLCBBcmlhbDtcblx0Zm9udC1zaXplOiAxMnB4O1xuXHRjb2xvcjogIzlFQzVGRjtcblx0bGluZS1oZWlnaHQ6IDI2cHg7XG5cdHRleHQtYWxpZ246IGNlbnRlcjtcbn1cblxuLi0tYm5yLXt7aWR9fSBkaXYgYntcblx0Y29sb3I6IHdoaXRlO1xufVxuXG5cblxuXG5cblxuLi0tbXB1LXt7aWR9fXtcblx0b3ZlcmZsb3c6aGlkZGVuO1xuXHR3aWR0aDogMzIwcHg7XG5cdGhlaWdodDogMjIwcHg7XG5cdHBvc2l0aW9uOiByZWxhdGl2ZTtcbn1cbi4tLW1wdS17e2lkfX0gYXtcblx0ZGlzcGxheTpibG9jaztcblx0d2lkdGg6IDMyMHB4O1xuXHRoZWlnaHQ6IDIyMHB4O1xufVxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSBpbWd7XG5cdHRyYW5zaXRpb246IGFsbCAuM3M7XG5cdHBvc2l0aW9uOmFic29sdXRlO1xuXHR3aWR0aDogMzIwcHghaW1wb3J0YW50O1xuXHRoZWlnaHQ6IDIyMHB4IWltcG9ydGFudDtcblx0dG9wOjA7IGxlZnQ6MDtcbn1cbi4tLW1wdS17e2lkfX0gaW1nLmJne1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoMnB4KTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpO1xufVxuLi0tbXB1LXt7aWR9fTpob3ZlciBpbWcuYmd7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigwKTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxKTtcbn1cbi4tLW1wdS17e2lkfX06aG92ZXIgaW1nLmZne1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoNHB4KTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpO1xufVxuXG4uLS1tcHUte3tpZH19IGRpdntcblx0LXdlYmtpdC1ib3gtc2hhZG93OiAwcHggMHB4IDE1cHggMnB4IHJnYmEoMCwwLDAsMC40Nyk7IFxuXHRib3gtc2hhZG93OiAwcHggMHB4IDE1cHggMnB4IHJnYmEoMCwwLDAsMC40Nyk7XG5cdHBvc2l0aW9uOiBhYnNvbHV0ZTtcblx0Ym90dG9tOiAwO1xuXHR3aWR0aDogMzIwcHg7XG5cdGhlaWdodDogMzBweDtcblx0YmFja2dyb3VuZC1jb2xvcjogIzFBNDU4NTtcblx0Ym9yZGVyLXRvcDogNXB4IHNvbGlkICNFMzIzMjg7XG5cdGZvbnQtZmFtaWx5OiBcIkJhbG9vIENoZXR0YW4gMlwiLCBBcmlhbDtcblx0Zm9udC1zaXplOiAxMnB4O1xuXHRjb2xvcjogIzlFQzVGRjtcblx0bGluZS1oZWlnaHQ6IDI2cHg7XG5cdHRleHQtYWxpZ246IGNlbnRlcjtcbn1cblxuLi0tbXB1LXt7aWR9fSBkaXYgYntcblx0Y29sb3I6IHdoaXRlO1xufVxuXG48XC9zdHlsZT4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wbFwvYmcuanBnIiwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wbFwvZmcucG5nIiwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wbFwvbG9nby5wbmciXSwidXJsIjoiaHR0cHM6XC9cL3d3dy5rb256b2xzdHVkaW8uaHVcL21hcmlvLXN0cmlrZXJzLWJhdHRsZS1sZWFndWUtZm9vdGJhbGwtc3dpdGNoLTE4NzIxMCIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzBsXC8iLCJpZCI6MjF9
eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIkJ7e2lkfX1cIj5cbjxhIGhyZWY9XCJ7e3VybH19XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxkaXYgY2xhc3M9XCJiZ1wiPjxcL2Rpdj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImZnXCIgc3JjPVwie3twYXRofX1mZy5wbmdcIj5cblx0PGltZyBjbGFzcz1cImxvZ29cIiBzcmM9XCJ7e3BhdGh9fWxvZ28ucG5nXCI+XG5cdDxkaXYgY2xhc3M9XCJoZWxsb1wiPlBTNSBEaXNjIEVkaXRpb246IDxiPktPTlpPTFNUVURJTzxcL2I+LkhVPFwvZGl2PlxuXHQ8aW1nIGNsYXNzPVwia3NcIiBzcmM9XCJ7e3BhdGh9fWtzLnBuZ1wiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxzdHlsZT5cblxuOnJvb3R7XG5cdC0tQnt7aWR9fS1wYW5vcmFtYS13aWR0aDogMTkyMHB4O1xuXHQtLUJ7e2lkfX0td2lkdGg6IDMyMHB4O1xuXHQtLUJ7e2lkfX0taGVpZ2h0OiAyMjBweDtcblx0LS1Ce3tpZH19LWFuaW0tc3BlZWQ6IDQwcztcbn1cblxuQGtleWZyYW1lcyBCe3tpZH19LXBhbm9yYW1hLXNsaWRlIHtcblx0MCUgeyBiYWNrZ3JvdW5kLXBvc2l0aW9uOiAwIDA7IH1cblx0NTAlIHsgYmFja2dyb3VuZC1wb3NpdGlvbjogMTAwJSAwOyB9XG5cdDEwMCUgeyBiYWNrZ3JvdW5kLXBvc2l0aW9uOiAwIDA7IH1cbn1cblxuLkJ7e2lkfX0gaW1ne1xuXHRwb3NpdGlvbjphYnNvbHV0ZTtcblx0Ym94LXNoYWRvdzpub25lIWltcG9ydGFudDtcblx0d2lkdGg6IGF1dG8haW1wb3J0YW50O1xuXHRoZWlnaHQ6IGF1dG8haW1wb3J0YW50O1xufVxuLkJ7e2lkfX0gaW1nLmxvZ297IHRvcDowOyBsZWZ0OiAwOyB9XG4uQnt7aWR9fSBpbWcuZmd7IHRvcDowOyByaWdodDogMDt9XG4uQnt7aWR9fSBpbWcua3N7IGJvdHRvbTogMThweDsgbGVmdDogMTBweDsgfVxuXG4uQnt7aWR9fXtcblx0d2lkdGg6IHZhcigtLUJ7e2lkfX0td2lkdGgpOyBoZWlnaHQ6IHZhcigtLUJ7e2lkfX0taGVpZ2h0KTtcblx0b3ZlcmZsb3c6aGlkZGVuO1xuXHRwb3NpdGlvbjogcmVsYXRpdmU7XG59XG4uQnt7aWR9fSBheyB3aWR0aDogdmFyKC0tQnt7aWR9fS13aWR0aCk7IGhlaWdodDogdmFyKC0tQnt7aWR9fS1oZWlnaHQpOyB9XG4uQnt7aWR9fSBkaXYuYmd7XG5cdHdpZHRoOiB2YXIoLS1Ce3tpZH19LXdpZHRoKTsgaGVpZ2h0OiB2YXIoLS1Ce3tpZH19LWhlaWdodCk7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigycHgpO1xuXHR0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEuMSk7XG5cdHRyYW5zaXRpb246IGFsbCAuM3M7XG5cdGJhY2tncm91bmQtaW1hZ2U6IHVybCh7e3BhdGh9fXBhbm9yYW1hLmpwZyk7XG5cdGFuaW1hdGlvbjogQnt7aWR9fS1wYW5vcmFtYS1zbGlkZSB2YXIoLS1Ce3tpZH19LWFuaW0tc3BlZWQpIGVhc2UtaW4tb3V0IGluZmluaXRlO1xufVxuXG4uQnt7aWR9fSBpbWcuZmd7XHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO31cblxuLkJ7e2lkfX06aG92ZXIgaW1nLmZne1x0ZmlsdGVyOiBibHVyKDRweCk7IHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMS4xKTsgfVxuLkJ7e2lkfX06aG92ZXIgZGl2LmJneyBmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7IHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7IH1cbi5Ce3tpZH19OmhvdmVyIGltZy5rc3sgdHJhbnNmb3JtOiByb3RhdGUoMzYwZGVnKTsgfVxuXG4uQnt7aWR9fSBpbWcua3N7XG5cdHdpZHRoOiA0MnB4IWltcG9ydGFudDtcblx0aGVpZ2h0OiA0MnB4IWltcG9ydGFudDtcblx0dHJhbnNpdGlvbjogYWxsIC4zcztcblx0Ym9yZGVyLXJhZGl1czogMjJweDtcblx0LXdlYmtpdC1ib3gtc2hhZG93OiAwcHggMHB4IDE1cHggMnB4IHJnYmEoMCwwLDAsMC40Nyk7XG5cdGJveC1zaGFkb3c6IDBweCAwcHggMTVweCAycHggcmdiYSgwLDAsMCwwLjQ3KTtcbn1cblxuLkJ7e2lkfX0gZGl2LmhlbGxve1xuXHRwb3NpdGlvbjogYWJzb2x1dGU7XG5cdGJvdHRvbTogMDtcblx0d2lkdGg6IHZhcigtLUJ7e2lkfX0td2lkdGgpO1xuXHRiYWNrZ3JvdW5kLWNvbG9yOiAjMUE0NTg1O1xuXHRib3JkZXItdG9wOiA1cHggc29saWQgI0UzMjMyODtcblx0Zm9udC1mYW1pbHk6IFwiQmFsb28gQ2hldHRhbiAyXCIsIEFyaWFsO1xuXHRmb250LXNpemU6IDEycHg7XG5cdGNvbG9yOiAjOUVDNUZGO1xuXHRsaW5lLWhlaWdodDogMjVweDtcblx0aGVpZ2h0OjMwcHg7XG5cdHRleHQtYWxpZ246IGNlbnRlcjtcbn1cbi5Ce3tpZH19IGRpdi5oZWxsbyBie1x0Y29sb3I6IHdoaXRlO31cblxuPFwvc3R5bGU+IiwiaW1hZ2VzIjpbIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMGpcL3Bhbm9yYW1hLmpwZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMGpcL2tzLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMGpcL2xvZ28ucG5nIiwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8walwvZmcucG5nIl0sInVybCI6Imh0dHBzOlwvXC93d3cua29uem9sc3R1ZGlvLmh1XC9wbGF5c3RhdGlvblwvcGxheXN0YXRpb24tNVwvNTYyLXBzNS1rb256b2xvayIsInBhdGgiOiJcL35mc1wvYmFubmVyXC8wMFwvMDBcLzBqXC8iLCJpZCI6MTl9

Launch traileren a konzolon frissen debütált Alfred Hitchcock: Vertigo

Narratív nyomozgatás, a Mester stílusában.

8 órája
2

Kalandorok figyelem: megjelent a The Excavation of Hob's Barrow

VGA kalandozást és folk-horrort ígér a kalandjáték.

9 órája
1

Törpöléstől mentes trailerrel turbóz minket a Smurfs Kart kedvcsinálója

Nem törpölök, turbózok! Jönnek a kartokban driftelő Hupikék Törpikék.

10 órája
2

Megjelent a Valkyrie Elysium

Régi Square Enix motorosok, most figyeljetek!

18 órája
5

Ezt a játékot dobta el az Illusion Softworks a Mafia 2 fejlesztése kedvéért

A Moscow Rhapsody kifejezetten ígéretes FPS lett volna a maga idejében.

18 órája
1

Új traileren a Callisto Protocol, amely egyre kevésbé leplezi a Dead Space örökséget

Bár eddig is nyilvánvaló volt, hogy hová nyúltak a fejlesztők...

18 órája
3

Kijött a Brewmaster, amiben apád helyett főzhetsz APÁt

A sörfőző-szimek első generációja megérkezett.

18 órája
1

Dropsy: megjelent a pixeles bohóckaland Switchre

A Devolver őrülete Nintendo konzolon is debütál.

18 órája
1

A Google leállítja a Stadia szervereket!

A Killed by Google újabb elemmel bővül jövő év elején: az óriáscég három év után kinyírta a felhő alapú játékplatformját. A felhasználók kártérítést kapnak.

22 órája
33

Games with Gold: sovány október

Ebben a hónapban már nem kínál klasszikus Xbox vagy Xbox 360 játékot a szolgáltatás. Mostantól csupán két cím maradt ez előfizetőknek.

22 órája
1

Scorn: egy héttel korábban retteghetünk!

A játékot kiadó Kepler Interactive október 14-re mozgatta át a H. R. Giger és Zdzisław Beksiński munkái által inspirált, régóta készülő belső nézetű rémálmot.

22 órája
2

The Entropy Centre: novemberben indulunk

Az ígéretes belső nézetű logikai játék érezhetően a Portál után maradt űrt igyekezne betölteni. Egy hét múlva kiderül, hogy mekkora sikerrel!

22 órája
1

Serial Cleaners

A Serial Cleaner öt éve egy zseniális ötleten alapuló, bájos indie játék volt. Milyen lett a folytatás? Tesztben jártunk utána, hogy milyen munkát végeztek a takarítók!

1 napja
4

Ravenbound: 17 perc gameplay

A Second Extinction még csak most fog kilépni a korai hozzáférés fázisából, de a készítők máris a következő projektjüket mutogatják!

1 napja

Sackboy: A Big Adventure - érkezik a PC verzió

Már idén októberben csatlakozhatnak a billentyűzetet püfölők is a nagy kalandhoz. 4K, 120FPS, Ultrawide, DLSS és VRRR kulcsszavakkal.

1 napja

Tavaszra csúszik a Skull & Bones megjelenése

A halasztást nyílt bétával igyekszik kompenzálni a Ubisoft.

1 napja
1

PlayStation Plus: az októberi hármas

Forró műanyag kerekek, szuperhősbunyó és lassított tűzharcok. Ezt kínálja következő hónapra a Sony előfizetéses rendszerének legkisebb szintje.

1 napja
2

Wild Hearts: színre lépett a Koei Tecmo Monster Huntere

Az első részletek mellett pedig egyből felfedték a megjelenési dátumot is.

1 napja

Viszályok ideje kritika

Egy újabb magyar szerző kötetével folytatjuk a lapozgatós játékkönyveket bemutató sorozatunkat. A főhős Te vagy - lapozz hát!

1 napja
2

Overwatch 2

Jövő héten visszatér a Blizzard hero shootere. Ezúttal free-to-play köntösben.

2 napja
11

eyJodG1sIjoiPGRpdiBjbGFzcz1cIi0tcGF0cmVvbi1tcHVcIj5cbjxhIGhyZWY9XCJodHRwczpcL1wvcGF0cmVvbi5jb21cL2dhbWVyMzY1XCIgdGFyZ2V0PVwiX2JsYW5rXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtYmcucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcm0ucG5nXCI+XG5cdDxpbWcgc3JjPVwiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZ1wiPlxuPFwvYT5cbjxcL2Rpdj5cbjxzdHlsZT5cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1e1xuXHRvdmVyZmxvdzpoaWRkZW47XG5cdHdpZHRoOiAzMDBweDtcblx0aGVpZ2h0OiAyMDBweDtcblx0cG9zaXRpb246IHJlbGF0aXZlO1xufVxuLi0tcGF0cmVvbi1tcHUgaW1ne1xuXHR0cmFuc2l0aW9uOiBhbGwgLjNzO1xuXHRwb3NpdGlvbjphYnNvbHV0ZTtcblx0dG9wOjA7IGxlZnQ6MDtcbn1cbi4tLXBhdHJlb24tbXB1IGltZzpudGgtY2hpbGQoMSl7XG5cdGZpbHRlcjogYmx1cigycHgpO1xuXHR0cmFuc2Zvcm06IHNjYWxlKDEuMSk7XG59XG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDIpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoNHB4KTtcblx0dHJhbnNmb3JtOiBzY2FsZSgxLjEpO1xufVxuXG4uLS1wYXRyZW9uLW1wdTpob3ZlciBpbWc6bnRoLWNoaWxkKDEpe1xuXHRmaWx0ZXI6IGJsdXIoMCk7XG5cdHRyYW5zZm9ybTogc2NhbGUoMSk7XG59XG48XC9zdHlsZT4iLCJpbWFnZXMiOlsiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvcGF0cmVvbi1tcHUtcmliYm9uLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LWJnLnBuZyIsIlwvfmZzXC9iYW5uZXJcLzAwXC8wMFwvMDVcL3BhdHJlb24tbXB1LXJtLnBuZyJdLCJ1cmwiOiIiLCJwYXRoIjoiXC9+ZnNcL2Jhbm5lclwvMDBcLzAwXC8wNVwvIiwiaWQiOjV9