Little InfernoTeszt

Igen komoly munkára vállalkozik az, aki valamilyen játékstílusba szeretné sorolni a Little Infernot. Olyannyira, hogy már azon is lehetne vitatkozni, hogy egyáltalán játéknak lehet-e nevezni, hiszen éppen úgy, ahogy a Journey, Dear Esther vagy a nemrég megjelent Unfinished Swan esetében, itt is valahol az interaktív szórakoztatás és az digitális művészet néha igencsak egybefolyó határán egyensúlyozunk. Sőt, talán még jobban is mint az előbbi játékokban, így vagy egy nagyszerű élményben lesz részünk, vagy az év legrosszabb játékában - köztes állapot nincs.

A Little Inferno egy kandalló, amiben elégethetünk bármit. Tényleg bármit. A játék folyamán több tucat különböző dolgot gyújthatunk fel benne, az egyszerű rúd kukoricától a táblagépen keresztül egészen a miniatűr napig. Miért? Nos, igazából azért, mert ez az egyetlen dolog, amit a játékban megtehetünk. Egyszerűen kiválasztjuk őket a megfelelő katalógusból, megvárjuk, míg a postás kiszállítja, majd bevágjuk a kandallóba és egy egér / stylus vonással hamuvá égetjük, majd jöhet a következő. Ennyi? Nem egészen, azért hogy legalább valami minimális “játék” elem legyen a játékban, kapunk közel száz kombinációt, melyeket összerakva matricákat kapunk, melyeket pedig újabb katalógusokra válthatunk be. A kombókban annyi a trükk, hogy egyedül a nevüket tudjuk, hogy miket kell hozzájuk egyszerre elégetni, azt nekünk kell kitalálni. Vannak egyszerűbbek és vannak nehezebbek, melyekhez komoly gondolkodás, vagy egyszerűen sok próbálkozás kell.

Időről időre kapunk egy-egy levelet is, némelyet a szomszédban lakó kislány küld, némelyet egy misztikus időjárás jelentő, vagy a kandallót gyártó cég vezetője. Ezekből alkothatunk valamilyen képet a külvilágról, mely a levelek alapján éppen a fagyhalál szélén áll, nap mint nap egyre hidegebb van és esély sincs a felmelegedésre. Az elsőre lényegtelennek tűnő levelek később egy laza történetté állnak össze, mely még azután is folytatódik, miután... Nem, ezt inkább tapasztaljátok meg ti, nem lövök le poénokat. A látszat ellenére a Little Infernonak van mondanivalója, a maga kicsit morbid, kicsit szatirikus módján tart görbe tükröt a modern fogyasztói társadalom elé, ahol csak addig érdekes valami, míg a postás meg nem hozza, majd megy is a “lángok közé”, miközben mi már az online katalógust bújjuk vágyaink következő tárgyát keresve.

Tekintve, hogy összesen egy képernyőt látunk - magát a kandallót - nem igazán kell komoly látványra számítanunk. Viszont azt se mondhatjuk, hogy a Little Inferno csúnya lenne, sőt, a különböző tárgyak különböző, néha a valósághoz hasonló módon kapnak lángra és égnek el. (Persze csak azok, melyekről tudjuk, hogyan égnek, egy miniatürizált klóngyár nem biztos, hogy így lesz hamu.) Tény, kell egy csipetnyi piromániának lennie az ember lelkében, de ha ez megvan (esetleg felébred a gyermeki rajongás a tűz iránt), akkor igazán szórakoztató és néha-néha egész látványos tud lenni a játék.

Tíz Euro körüli árral a Little Inferno nem tartozik az olcsóbbik indie játékok közé és komolyan megvan az esélye annak, hogy egy rossz vásárt csinál az, aki nem annyira képes ennek a különleges élménynek a befogadására. Ettől függetlenül bátran ajánlom, hogy ha belefér, vágjatok bele ebbe a kalandba - nekem az utóbbi idők egyik legkellemesebb élménye kerekedett ki belőle, és ki tudja, lehet nálatok is ilyen hatása lesz.

[7 / 10]

A Little Inferno PC-n és a Wii U eShopban jelent meg. Mi a PC verziót teszteltük.

@youtube