Cygni: All Guns BlazingTeszt

A Cygni az utóbbi évek egyik legizgalmasabb STG játéka, amely korábban bemutatott videói és a Steam Demo alapján már megvillantotta erejét. Emellett a stílusával és észbontó látványával is próbált valami újat letenni az asztalra. A programról meg nem mondanád, hogy skótok és nem harminc éve shooter játékokat fabrikáló japánok csinálták. A játékmenet pedig jóféle keverékként áll össze a szemünk előtt, mintha egy next-gen Treasure játékot hozott volna a nyári Mikulás.

Szépséges átvezetők ide vagy oda, sztori szinten nem érdemes sokat várni a játéktól - a felvázolt történet csak azért kellett, hogy keretbe foglalja az epikus háttereket és a csatákat, amiket a pályatervezők kínálnak. A Cygni mozgalmas szintjein tényleg ezerszámra jönnek az ellenfelek, a készítők pedig érdekes kettősségek mentén szervezik a gameplay egyedi megoldásait.

Például mindjárt itt van az ég-föld kettőssége. A játékmenet leginkább az égi eseményekre koncentrál, de támadásunkat földi célzásra is le tudjuk váltani, hogy bizonyos pályaszakaszokon a lenti egységeinket segítsük, vagy ilyen módon vágjunk utat magunknak. A fegyvereink célzása intuitív; a föld felé akár komplett XY-célzást is alkalmazhatunk, fönn pedig jobbra-balra húzhatjuk a sugarakat; ilyen féllábú twin-stick módra tessenek gondolni.

Emellett ott a másik nagy újítás: a felszedhető bónuszok az energiatartályokat töltik vissza, amelyek szintén a dualitás rendszerében szervezhetők. Kétfelé húzhatjuk ugyanis az erőt. Vagy védekezünk, és a pajzsra húzzuk mindig a felszedett energiát, vagy fegyverre adagoljuk a naftát és így hamarabb hullanak ripityára az elénk kerülő jószágok. Mindkét megközelítésnek van stratégiai szerepe. Értelemszerűen bizonyos helyzetekben inkább húzod csutkára az ágyúkat, hogy hamarabb átlődd magad a kutyaszorítón. Máskor inkább védekezel, mert esélyed sincs taktikus pusztításra, csak keresed a réseket a lövedék- és ellenféláradat közepén.

A Cygni ügyes és modern prezenzációt tud villantani. A látvány bizonyos pillanatokban letaglózó, de "rosszabb" pillanataiban is minimum izgalmas. Imádom, hogy több ellenfélnek van egyfajta természetellenes, robotikus-rovarszerű rángatózó alapmozgása, mások meg full rajszerűen mozognak... És a pályák is komolyan kihasználják az alattad lévő térben rejtőző lehetőségeket. Told meg mindezt epikus dallamokkal, kiválóan kevert hangképpel és szexin puttyogó lövedékkekkel, és máris kész az audiovizuális löketsorozat, ami a fotelbe szegez!