Crisis Core: Final Fantasy VII – ReunionTeszt

(A továbbiakban a lehető legspoilermentesebben igyekszem írni a játékról történet tekintetében, feltételezve, hogy olyanok is olvassák majd ezt a tesztet, akik nem játszottak az eredeti FFVII-tel, illetve a PSP-verziós Crisis Core-ral sem.)

A Crisis Core Reunion története a Final Fantasy VII előtt játszódik, a főszereplője pedig az onnan „látásból” megismerhető Zack Fair. A fiatal, jókedélyű fiú tele van ambíciókkal, és jelenleg a világ vezető nagyhatalmának, a Shinra Inc.-nek a magánhadseregében (SOLDIER) szolgál. Bár egyelőre csupán a másodosztályig jutott, ám minden álma, hogy a Shinra hőseinek egyikévé, a 1st class tagjává válhasson. Ezért rendületlenül küzd az előléptetésért, a kikupálódását pedig mentora, az egyik legendás 1st class SOLDIER, Angeal segíti.

Ahogy azonban telik az idő, és segítjük Zacket átverekedni magát háborún és válogatott küldetéseken, a kívülről sziklaszilárdnak tűnő SOLDIER szervezet stabilitása megingani látszik, amikor az egyik 1st class tag, Genesis eltűnik. Nem sokkal később követi őt Angeal is, Zack pedig szinte teljesen magára marad ebben a kaotikus helyzetben.

Hogy elismerjék a képességeit és pótolják a kiesett tagokat, Zack-et előléptetik a 1st classba, ám a korábban annyira vágyott kinevezés a körülmények tükrében közel sem tölti el annyi örömmel, mint korábban képzelte. Ám ennek az előléptetésnek hála ő is részt vehet abban a nyomozásban, ami Genesis és Angeal eltűnését vizsgálja, és így akarva-akaratlanul is belegabalyodik a Shinra háttérben folytatott üzelmeinek feltárásába. A fiú olyan titkokat és igazságokat tud meg, amelyek alapjaiban rázzák meg a világról és önmagáról alkotott elképzeléseit, és amik következményei a Final Fantasy VII-ben csúcsosodnak ki.

A játék egy kimondottan izgalmas és érdekes kaland, ami során jobban megismerhetjük a Shinra (különösen a SOLDIER) működését és tagjait, köztük az FFVII-ből már ismertebb szereplőkkel (Sephiroth, Tseng stb.), és teljesen új karakterekkel is. A Shinra főhadiszállás mellett lehetőségünk nyílik kicsit Midgarban is körülnézni, illetve a küldetések folyamán ellátogatni szintén nosztalgikus, vagy éppen az FFVII-ben sem szereplő, teljesen új lokációkra.

A Crisis Core bár valamennyire önmagában is értelmezhető játék, de érdemes inkább az FFVII után játszani, hiszen annak a történetét vezeti fel (gyakorlatilag spoileres is arra nézve, hiszen bemutat szereplőket és eseményeket, amelyekkel árnyaltabbá válik az FFVII fő konfliktusa, antagonistája, illetve más szereplők is). Emellett azonban számos érdekes (helyenként egészen humoros) utalást vagy easter egget is elrejtettek benne a készítők, amik az alapjáték ismerete nélkül nem érthetők. A nosztalgiára építő és teljesen új adalékok kellemes arányban lettek elvegyítve a játékban, így bár jókat mosolyoghatunk egyes cameókon vagy utalásokon, de így is sok teljesen új információt kaphatnak azok, akik jobban vágynak megismerni az FFVII világát.

Ugyanez a kiegyensúlyozottság igaz a hangulatra is: bár a játék viszonylag könnyed felütéssel indul, idővel egészen komorrá és nyomasztóvá válik az atmoszféra, ahogy egyes sötét titkok felsejlenek. Ennek ellenére Zack és pár másik szereplő mindig gondoskodik róla, hogy továbbra is legyenek vicces vagy kicsit színesebb jelenetek a játékban, nem hagyva, hogy teljesen eluralkodjon a melankólia.

A Crisis Core Reunion játékmenete két részből tevődik össze: a főküldetésekből, illetve az opcionális melléktevékenységekből.

A játék vázát alkotó főküldetések azok, amelyek fejezetekre bontják a Crisis Core Reunion-t, és amiken keresztül lineárisan halad a történet. Ahogy ezekkel haladunk, úgy ismerhetjük meg a játék fontosabb funkcióit, oldhatunk fel fejlesztéseket vagy kaphatunk kulcsfontosságú fegyvereket, tárgyakat.

A főküldetések mellett végezhető elfoglaltságok egészen sokszínűek. Akadnak közöttük változatos mellékküldetések: ezek viszonylag rövidebb időtartamú tevékenységek, amelyek szűkebb térben lerendezendő harcokat takarnak különféle lényekkel. Sajnos eléggé egysíkúnak és fárasztóan grind-olósnak érződnek egy idő után, hiszen gyakorlatilag egy maroknyi helyszínen futkosunk és harcolunk csak. Az egyedüli változatosságot az szolgáltatja csupán, hogy az adott terepeknek mindig más szakaszain kell végighaladnunk, illetve az útközben felnyitható ládák is más helyeken kerültek elhelyezésre. Azonban sajnos ez a játék egyik „szükséges rossz” eleme, hiszen a mellékküldetések segíthetnek Zacknek erősebbé válni, illetve olyan felszereléseket, fejlesztéseket vagy boltokat felnyitni, amik különösen a játék utolsó óráiban lesznek majd hasznosak, így nem érdemes túlzottan elhanyagolni őket.

Emellett (bár sajnos továbbra is eléggé limitált terekben, de) módunkban áll kicsit jobban felfedezni a Shinra főhadiszállás egyes emeleteit, illetve Midgar pár ikonikusabb helyszínét. Érdemes lehet beszédbe elegyedni az NPC-kkel is, hiszen számos érdekes információval szolgálhatnak a világról, illetve gyakran reflektálnak az aktuális eseményekre is. A velük való beszélgetések további mellékküldetéseket oldhatnak fel, illetve akadnak minijátékok is, amiket rajtuk keresztül játszhatunk (leginkább ügyességi jellegűek). Nem is beszélve olyan extra kis opciókról, mint a rajongói klubok: Midgar utcáin számos rajongó jár-kel, így ha megtaláljuk őket, beléphetünk a Genesis, Angeal vagy Sephiroth tiszteletére létrehozott kis szervezetekbe, vagy akár még egy olyan fanclubot is alapíthatunk, ami Zack személye köré épül!

Természetesen a játék egyik központi eleme maga a harcrendszer, hiszen legyen szó fő- vagy mellékküldetésekről, mindegyiknél döntő szerepű. Az eredeti Crisis Core esetében is különleges elemekkel tarkított, valós idejű akciójátékról beszélhettünk, ám a remaster még ezt is sokkal látványosabbá és dinamikusabbá tette.

Zacknél a harcban alapvetően három értékre kell figyelnünk: a HP (életerőpontok), az MP (mágikus támadásokhoz szükséges pontok) és az AP (fizikai támadásokhoz szükséges pontok). Nyilván van sok más statja a játékban, amiket a szintlépésekkel és a felszereléssel tudunk növelni (erről majd később), de a harcban ez a három érték, illetve a buffok/debuffok azok, amikre első körben figyelnünk érdemes.

Zack kétféle aktív támadási módszerre képes: az egyik az aktuális kardjával mért csapások (ezekből idővel lesz erősebb és gyengébb is), illetve a különféle materiákat tudjuk még felhasználni.

A materiáknak az FFVII-ben is nagy szerep jutott, és ez a Crisis Core-ban sincs másképp, itt öt fő típust különböztetünk meg: a Magic Materiák leginkább mágikus akciókra használhatók, az aktiválásuk MP-be kerül. Ezek lehetnek akár elemi támadások, gyógyító varázslatok vagy éppen valami buff/debuff effektet szolgáltathatnak.

A Command Materiák leginkább valamilyen fizikai jellegű speciális támadást jelentenek (Jump, Assault Twister stb.), de akadnak közöttük elemi mágiával átitatott csapások (Poison Twister, Thundara Blade stb.) vagy speciális akciók (a Steal tipikusan ilyen), a használatuk leginkább AP-ba kerül, de olyan is akad, amit ingyen használhatunk.

Vannak még Support Materiák, amik a nevükhöz hűen valamilyen kiegészítő effektet adnak, leginkább a bekapott sebzést csökkentik, vagy éppen a mi támadásainkat erősítik, de védelmet is nyújthatnak bizonyos elemekkel szemben. Hasonló jellegűek az Independent Materiák, amik vagy Zack valamelyik statját módosítják, vagy segítenek növelni az esélyt egyes ikonok megjelenésére a DMW során (erről is lesz mindjárt szó). És persze vannak Summon Materiák is, de ezeket nem tudjuk aktívan használni, csak ikonokat aktiválhatunk a DMW-ben, ha megszerezzük őket.

Elsőre kicsit soknak tűnhet ennyiféle materia és a hatásaik, de érdemes foglalkozik velük, hiszen rengeteg előnyhöz juttathatnak minket a játék során. A szintjüket is tudjuk növelni a harcokkal, illetve a játékban létezik Materia Fusion is, amely során két materiát (plusz bizonyos itemeket) kombinálva új, erősebb materiákat készíthetünk. Az eredeti játékban a végeredményt nem lehetett előre tudni, de a Reunion nemcsak megmutatja, hogy milyen materiákat kaphatunk egyes kombinációkkal, de a játék folyamán kapunk rendszerüzeneteket is, amik újabbnál újabb lehetőségeket ajánlanak a figyelmünkbe.

Emellett úgy tűnhet, hogy rengeteg MP és AP fog felhasználásra kerülni a harcok során, és ez valóban így is lesz, de ezeket szerencsére tudjuk pótolni. Alapvetően minden mentéskor visszatöltődnek az értékeink az aktuális maximumra, de harc közben erre nincs lehetőség, így leginkább a különféle itemekre tudunk hagyatkozni. Ám mivel mind HP, MP és AP (sőt akár egyszerre mindegyik) visszatöltésére akadnak potion-ök, érdemes lehet betárazni velük.

A támadás mellett természetesen ki tudunk térni a támadások elől, illetve védekezéssel is tudjuk csökkenteni az elszenvedett sebzés mértékét. Ezekben sokat segít az a Target Lock funkció, amit a Reunion kapott, így ugyanis ki tudjuk választani több ellenség közül is, hogy melyiket akarjuk fókuszálni. Az ellenségektől a szintén újonnan hozzáadott Sprint funkciónak hála hamarabb el tudunk távolodni, de ez a harcokon kívül is elérhető, így akár egyes helyszíneken is tempósabban haladhatunk.

Illetve nem feledkezhetünk meg a misztikus DMW-ről, ami állandó szerencsejátékként különféle effekteket dob fel nekünk. A DMW (hosszabb nevén Digital Mind Wave) a játék legnagyobb szerencsefaktora: nincs rá különösebb hatásunk. Igazából három, folyamatosan pörgő kerékről van szó, amik bizonyos időközönként megállnak, a kiadott ikonok és számok alapján pedig változatos hatásokat biztosítanak nekünk a harcban. Vannak ezek között Limi Break-támadások (ezek más karakterektől átvett ultimate mozdulatok) vagy buffok (akár MP felhasználása nélkül is tudunk Magic Materiákat aktiválni stb.). A DMW segítségével hívhatók elő a Summonök, illetve létezik két speciális mód (Chocobo, Genesis) is, amik pedig további hatásokat oldhatnak fel.

Sajnos nem rajtunk múlik, hogy éppen „mit dob a gép”. A történet egyes pontjain akadnak olyan szereplők, akiket Zack felfokozott érzelmi állapota miatt nagyobb eséllyel kaphatunk, illetve az Independent Materiák közül akadnak, amik hasonló funkcióval bírnak. De ezen kívül maximum annyit tehetünk, hogy a melléktevékenységek (leginkább küldetések) folyamán megszerezhető portrékat feloldjuk (Summonok esetében a Summon Materiákat szerezzük meg), ezzel is növelve az elérhető hatások számát.

A harcnak kellemes a mélysége, és bár a DMW-re tényleg nem igazán van ráhatásunk, ám minden más csak rajtunk múlik. Az ellenfelek elég változatosak, és bár a pályákon random encounter formájában felbukkanó szörnyek ellen az esetek többségében nem szükséges komolyabb taktikát kieszelni, ám a bossok elég változatosak, és az ellenük vívott küzdelmekben jóval több lehetőségünk akad kikísérletezni valamiféle győzelemhez segítő stratégiát.

Nagyon fontos, hogy Zack felszerelése is mindig a helyzetnek leginkább megfelelő legyen, hiszen így is erősebbé tehetjük, nem mindent a fiú szintje jelent. Bár a támadó fegyverét nem tudjuk leváltani (ez a történethez kötődik), de az általa használt materiákhoz és kiegészítőkhöz hozzáférünk. Ezeket leginkább küldetések pályáin szedhetjük össze, de van, amiket a különféle boltokban tudunk vásárolni, vagy egyes mellékküldetések jutalmaiként szolgálnak.

Rengeteg pozitív újítást és változtatást kapott a Reunion, amiknek hála sokkal inkább megfelel a modern elvárásoknak. Bár manual mentéseket most is csak a kijelölt pontokon tudunk készíteni, ám a játék rendelkezik auto mentési funkcióval is.

A harcok során, ha meghalunk, van lehetőségünk újrakezdeni a csatát, akár még a felszerelésünket is megváltoztatva előtte. Nem kell attól tartanunk, hogy sok percnyi játékmentésünk veszik így el, mivel a játék nem az utolsó mentésünkhöz dob vissza, mint annak idején a PSP kiadásban.

A játék látványvilága kimondottan szép, kezdve a karaktermodellektől egészen a helyszínekig vagy a csaták során látható effektekig. A Crisis Core Reunion nagyon szépen fut az Unreal Engine 4 alatt, illetve a kezelőfelületeket is úgy alakították, hogy azok illeszkedjenek a Final Fantasy VII Remake-hez.

Ám mindezek ellenére sok ponton átüt, hogy nem egy original játékot, hanem egy remastert játszunk: a helyszínek továbbra is nagyon beszűkült, zónákra osztott, apróbb terek. A karakterek mozgása is sokszor szögletes, a szájuk néha nem mozog rendesen, amikor beszélnek, illetve bár a játék tele van egészen szép CG cutscenekkel, ám a kissé eltérő dizájnok és a minőségbeli különbség miatt lehet érezni, hogy csak egy kis tuningot kaptak, de ugyanúgy a PSP-érás jeleneteket látjuk. Viszont most gyakorlatilag a játékot bármelyik ponton meg tudjuk állítani (akár a CG custscenek alatt is), erre az eredetiben abszolút nem volt lehetőség.

A hangzásvilág is megújult: a korábbi számokat eltérő verzióban hallhatjuk Ishimoto Takeharu-nak hála, aki az eredeti dalokat is szerezte. Emellett a játékba bekerült a japán szinkron is, így a PSP verzióval ellentétben, ahol csak az angol volt elérhető a nyugati kiadásokban, most választhatunk, melyiket hangsávot szeretnénk. Ráadásul a Reunion olyan pontokon és jeleneteknél is tartalmaz szinkront, ahol a PSP verzió nem, így ez is egy minőségi adalék lett.

A játék kapott egy teljes újrafordítást, ami helyenként sokkal jobb, míg más jeleneteknél akár rosszabb fordítást is jelent. Amennyiben a Crisis Core Reuniont japán szinkronnal szeretnénk játszani, a játék figyelmeztet is, hogy a hangsáv és az angol fordítás eltérhetnek, és sajnos nem hazudtak, mert sokszor a kettőnek köze sincs egymáshoz.

A Crisis Core Reunion egy kimondottan vállalható remaster lett szép látványvilággal és sok olyan pozitív változtatással vagy adalékkal, amiknek hála a játék modernebb és dinamikusabb, mint az eredeti volt. Ám sajnos így sem tudja lerázni magáról a PSP játékok bizonyos korlátait, így a megvételét olyanoknak ajánljuk, akiket érdekel annyira a történet, szereplők vagy a játék más elemei, hogy hajlandók eltekinteni ettől a jelentősebb negatívumtól.