Forza Motorsport 6Teszt

Tudjátok, a motorsport játékok felhozatalában lubickolva nagyon hálás feladat kritikát írni a legújabb megjelenésekről. Azért lehet ez így, mert az egyik legkifinomultabb játékstílusról beszélünk, ahol a Gran Turismo által még a PS2 korszakban egekbe lőtt mércét kergetik és repítik tovább azóta is a pályatársak. Az utóbbi években láthattunk akciódús motorsport játékot, voltak színes-szagos fesztiválozók, új versenyzőként rajtkockához álltak a szuperszimulátorok,de nemrégiben a nagyfőnök is remek teljesítménnyel újrázott. Tudjátok mi volt még közös ezekben a játékokban? Az, hogy mindegyik kiváló program volt a maga kategóriájában és igazán megérdemelten zsebelték be a tesztekben ellőtt szuperlatívuszokat. Mi játékosok nem csak a megszokás miatt értékeljük magasra ezeket az élményeket, hanem többek között a fejlesztői alázat, az igényesség és végtermékek iparból kimagasló nívója végett, ami a többi divatos műfajban azért nem ennyire általános. A Forza Motorsport hatodik epizódjával beérte a nagy riválist (már ami az epizódok számosságát illeti), és ezzel együtt hozza magával az elvárt eredményeket is. Hölgyeim-uraim, tessék körünkben üdvözölni az Xbox platform legjobb autóversenyes játékát!

Mivel a Forza-széria ténylegesen kiemelkedő történelmi értékkel is bír, a játék elindítása előtt végigtekintettünk a sorozat múltján. A Forza játékok korábban is maximális tiszteletet vívtak ki a kritikusoktól, mi például legutóbb azokat a negatívumokat róttuk fel a negyedik epizódnak, hogy az akkori lehetőségekhez mérten sem szerepeltek esős és éjszakai futamok, valamint enyhe utalást tettünk a kampányszervezés relatív sablonosságára. Mit ad az ég, két epizóddal később a Forza 6 szinte pöccre ezeken a pontokon próbál előrébb törni. Kezdjük is az utóbbi kritikus ponttal, elvégre mégiscsak az egyjátékos kampány lesz az első, amivel a játékosok színe-java ismerkedni kezd. Az új epizód elveti a világ körüli turné koncepcióját, és egy újfajta szemlélettel állít minket a rajtrácshoz. Miután túl vagyunk a felvezető körökön, a játék végigkísér minket a motorsport legizgalmasabb állomásain, ahol kategóriánként több szérián kell magunkat végigverekedni a dobogóig, közben versenyzőnk fejlődik, a márkák felé viszonyított affinitásunk növekedik, a pénztárcánkban csilingelő kreditek, valamint a négykerekű javaink pedig szaporán gyarapodnak.

A 83 versenyszámot felvonultató kampány a fejlesztői sugallatok alapján egy feszes hetven óra alatt teljesíthető, tehát szerencsére nem kell több száz órát monoton körözésbe fektetnünk, ha a buli végére akarunk érni. A tematizált sorozatokat ráadásul sokrétű Showcase elemekkel tarkították a Turn10 iparosai. Nincs ebben alapvetően túl sok újdonság, hiszen hasonló karriert láthattunk már máshol, a Showcase speckó mókái pedig szabályaikban, vagy poén-faktorukat tekintve már ismerősek lehetnek a korábbi Forzákból. Az új epizód egyik vonzereje, hogy a szárazságot végre sikerül kicsit fellocsolni a jól szervezett változatossággal, a Showcase kihívások pedig a várttal ellentétben sem zökkentik ki az embert a kampány egyenes irányvektorából. Épp ellenkezőleg, a Top Gear pályán való randalírozás, a BBC műsorából ismert Stig alteregója elleni 1:1 csaták, a kiegyenlített gyári versenyek, az endurance bajnokságok üde (és opcionális) színfoltjai a Forza 6 palettájának. Egy-két apró sirámunk támadt csak a kampánnyal kapcsolatban. Nem lett volna rossz, ha az adott dobogós helyezéseken túl az adott szériák esetleg pontszámra is értékelték volna a játékost, így görgetve a tétet a szekciók végéig. Másrészről pedig az adott sorozathoz választható, maximált erejű, de különböző stílusú autókkal picit meg is borul a leaderboard lista egyensúlya. A díszfal ráadásul össze is van mosva a többi módban játszható körmérők legjobb egyéni csúcsaival, így a kampány során nem csoda, hogy összezavart tekintettel figyeljük az egyedül körözők köridejétől való lemaradásunkat, vagy a másik kategóriából választott sport-kompakt időelőnyét a mi hasonló erőkategóriájú veteránunkhoz képest.

A kampányban található lóvé szerepe egyébként szintén kissé visszaértékelődött. A meccsek végén bőkezűen érkezik a kredit, az egész rendszer majdhogynem csak arra jó, hogy a masszívabb autókért igenis küzdjünk és haladnunk a szamárlétrán. A tuningolásért gyakorlatilag aprópénzt fizetünk, így ennek a funkciónak túl nagy súlya nincs - a fejlesztési lehetőségek részletekbe menő kibontása csak a régi GT epizódokon szocializálódott játékosokat fogja igazán lekötni. Sokszor a szintlépéskor nyerhető zsozsóösszegek vagy autók is túllendítenek minket a következő szekcióba, így a spórolásnak, farmolásnak sem jut sok rivaldafény. Hogy ez jó, vagy rossz dolog-e, azt valószínű mindenki eldönti majd magában - érthető, hogy egy picit áramvonalasítani kell a dolgokat, de lesznek akik apró kihagyott ziccerként tekintenek majd a fenti jelenségekre. (Meg tudjuk érteni mindkét oldal nézőpontját.) Apropó tuning, a Forza 6 extra kis perk-bonbonokat tartogat a torkos játékosok számára. A kampányban olyan „MOD” kártyákat aggathatunk a kocsikra, melyek egyszeri, vagy állandó módon jutalmaznak minket, paraméterjavulással, vagy (limitációkért cserébe - például csak belső nézet használattal) extra kredittel, némi plusz tapasztalati ponttal. A MOD-ok beleszólhatnak ugyan a ranglistás eredményekbe, de a multi során és a rivális-módban szerencsére nem megengedett a kártyacsomagok formájában érkező (vagy megvásárolható) boosterek alkalmazása.

Mostanában a friss GPU generáció hardveres ereje kellett ahhoz, hogy a játékokban valóban életszerű eső és tócsaeffektusok jelenhessenek meg, a Forza 6 pedig kiváló érzékkel alkalmazza a pocsolyás aszfalt hatását az esőcseppek és a szálló permet kavalkádjával. Azt gondolod, hogy a Project Cars esős szekciói mindent visznek? Emlékszel még a frenetikusan megvalósított dinamikus cseppekre a PGR4 szélvédőiről? Tekintsd meg a Forza Motorsport 6 zivataros pályáit, és próbálj meg hinni a párásodó szemeidnek. A játék az éjszakai versenyzésben is új szinteket jelöl ki; itt a sötétben tényleg sötét van, sokszor csak a lámpák pászmái jelentik a tájékozódási alapot a versenypálya eldugottabb szakaszain. A program sötét versenyeiben az ember gyakran a saját féklámpájának aurájától is megijed (ugye a farunkban loholó játékosok hátulról érkező, tompított fényszórója egy jó indikátor az éjjeli futamokon), a sötétből kivergődve a lelátós szakaszok pedig fényes oázisként ragyogják körbe négykerekűnket. A fentebbi hasonlatokban pedig semmi túlzás nincs - a készítők fenemód ráéreztek arra, hogy miként lehet ügyesen kihasználni a két effektusban rejlő lehetőséget, ráadásul a fizikai programozásnál sem voltak restek beépíteni az éjszaka és a víz jelentőségét. Míg sötétben hűvösebb az aszfalt, addig a tócsás-vizes szakaszokon az aquaplaning lesz a fő ellenségünk. Na meg a felfröcskölt permet, ami a látótávolságnak tesz oda. A tapasztaltak után tényleg csak azt sajnáljuk, hogy az eső és az éjszaka nincs minden pályára implementálva… Amúgy a környezeti elemek is dinamikusabbak, mint korábban. Nem a nézőközönségre gondolunk, hanem a bokrokról felreppenő madarakra, a pálya széléről befújt porfelhőre, a felszálló párára és a többi atmoszferikus okosságra. Remek élmény ebben a környezetben autókázni, a technikai-esztétikai remekre pedig a tűéles 1080p felbontás és a 60 képkockás képfrissítés teszi fel a koronát. Még valami… Nem szokásunk külön kiemelni a játékokban található renderelt kép minőségét, de a Forza 6 képtisztasága, valami félelmetesen szuper. A Digital Foundry jómunkásai majd tutira kiderítik, hogy ez miért van így, de annyiban mi is biztosak vagyunk, hogy ennyire letisztult, éles és esztétikus képi minőséggel ritkán találkozunk, pláne a szub-1080p felbontásra hajlamos XONE játékoknál…

És ha már a fizikai nüánszokat kezdtük az előbb elemezni, áttérhetünk a program azon részére, amelyet az általános komplexitás alapján lassan már tényleg csak az egyéni preferenciák alapján lehet jól értékelni. A Forza Motorsport 6 nem óhajt a szuperszimulátorok sorába beállni, ellenben nagyon korrektül játszható, tanulható és élvezetes vezetési modellt tartogat, amely a korábbi tisztességes alapokra építkezik, és meg is fejeli azt némi finomhangolással. A vízen való közlekedésről már esett szó, de száraz aszfalton is remek húzása van a vezetési élménynek. A Project Cars után ismét egy olyan fizikai modellről értekezünk, ami jól értelmezi a gépkocsik méretét, tengelytávolságát, súlyát (!) és egyéb fontos paramétereit. A vásárlós tuningolások egyértelmű teljesítményadalékai mellett finomhangolásokat is alkalmazhatunk az autókon, de a rendszer mélységeit továbbra is csak a legelszántabb, leghárdkórabb játékosok fogják igazán kiélvezni. Mint ahogy a fizikai leképezés stílusának megítélése is egyén- és tapasztalatfüggő lesz. Ha a Project Cars a mindennapi drogod, akkor lehet, hogy legagyizod majd a Forza lehetőségeit. Ha viszont egy jót akarsz játszani, és neked elég az a profizmus, amit egy árkádtól majd' szimulátor szintekig nehezíthető vezetési modell ad, akkor a Forza 6 rendszerével is maximálisan elégedett leszel majd.

Multiplayer tekintetében nincs túl sok új a nap alatt, de ami van az szintén letisztult és már a megjelenés előtt is stabil formát nyújt. Indulhatunk különböző osztályokból ranglistás mókában, fejlesztői kihívásokon vehetünk részt, de akadnak drift, drag és tag típusú versenyek is. Újdonság a ligás küzdelem, ahol teljesítményünk alapján lépkedhetünk magasabb osztályokba. A matchmaking már most bugmentesnek és pontosan ketyegőnek tűnik, bár a pálya betöltésekor, vagy spectator módban azért egy-egy századmásodperces grafikai glitchet kiszúrhatnak a sasszeműek.

A Forza 5 nagy technikai újítása volt a Drivatar-ok bevezetése, melyek lényegében a hálózatra kötött barátaink és játékostársaink teljesítményéből, stílusából leképzett mesterséges versenyzők voltak. Nyilván most is azok: az új részben ismét velünk fognak körözni az imádott/gyűlölt haversrácok, és végre vissza lehet szabályozni az AI versenyzők agresszióját, így korlátozható a kanyarokban megtartott fergeteges dodzsempartik száma. A Forza 6 gép által irányított autói egyébként továbbra is ipari csúcsot képviselnek. Játszogatnak a távolságokkal, próbálkoznak ilyen-olyan trükkökkel, gyakran felsülnek, ha nem jön össze a mutatványuk, sőt meg is ijednek, ha úgy húzzuk a kormányt. Néha azért olyan dolgokra is képesek, amelyekre, hát hogy is mondjuk, csak a gépi vezetők és a legprofibbak képesek (még visszafogott nehézségi szinten is). A Drivatarok bevezetéséből fakadhat, hogy nem kötelező a dobogó, mert nincs mesterkélt gumiszálazás a gép által vezetett járgányok között. Így nem ritka hogy egy-egy AI autó elválik a mezőnytől lemaradás vagy előretörés formájában. Tisztára, mint amikor egy multi parti során könnybe lábadó szemekkel figyeled a nálad jobban játszó riválist elhúzni melletted. De nincs baj, mert azt is tudod jól, hogy az előző kanyarokat te magad mamlaszkodtad el…

Az új Forza jogosan fogja ismét bezsebelni a cikk elején is említett szuperlatívuszokat, magasztaló dicséreteket, és persze az sem baj, ha az apróságok miatt némi kritika is éri majd a fejlesztőket. A Forza Motorsport 6 nem tökéletes, számok tekintetében nem Guinness-rekorder, sőt lesznek olyan bírálói is, akik szerint a "szuperszimulátorok" már túlnőttek a játék technikai gyökerein. Ez így mind rendben is van. Ugyanakkor a Turn 10 legújabb játéka egy újabb példa arra nézve, hogy a zsánert micsoda kitüntettet figyelemmel kezelik a mögöttük álló tehetségek. A videojáték ipar egészét tekintve a Forza 6 egy újabb csiszolt ékszer, ami globálisan és a maga ligájában is közel áll a perfekcióhoz. Ezt pedig el is várjuk tőle. Az Xbox One legjobb autóverseny-játékát köszönthetjük a sorozat hatodik részével, ami gond nélkül viszi tovább az örökséget, a legnagyobbak mellé sorakozik az ügyes és gondos belsőjével, erős egyéniségével, sajátos megoldásaival pedig sok tekintetben a többiek fölé is ér. Ha az idei év végi szezont ilyen játékokkal indítjuk, akkor 2015 lesz az év, amikor az új generáció először megy mennybe!