Unforeseen IncidentsTeszt

Kellő információ hiányában nem kívánom elemezni, mi lehet az oka annak, hogy míg a világ szinte minden más országában az egykori kalandjátékok zsánere sétálószimulátorok, szabadulószobás puzzle-ök, interaktív filmek és döntéshozatalra épülő visual novelek formájában él tovább, addig Németországban a mai napig virágzik a klasszikus iskola, mi több, új cégek bukkannak fel az újabb és újabb ötleteikkel. Egy apró stúdió első játékaként az Unforeseen Incidents is tökéletesen illik ebbe a mintázatba, nem csak azért, mert német, hanem mert annyira klasszikus point & click kaland, amennyire csak lehetséges, igazi visszanyúlás a kilencvenes évek közepének második vonalas mezőnyéhez.

A “klasszikus” nem pozitív, de nem is negatív jelző, egyszerűen minden bekerült a végtermékbe, ami annak idején többé-kevésbé működött: csetlő-botló, de valahogy minden bajból kimenekülő főhős, simán húsz tárgyasra meghízó inventory, a történetben a krimit állandóan laza szereplőkkel és párbeszédekkel felpuhító elemek, sok-sok gondolkodás és rendszeres elakadások. Igen, utóbbiak lassan kivesznek a műfajból, köszönhetően a rendkívül korlátozott számú interakciónak, használható tárgynak és egyszerű feladványoknak. Itt azonban mertek egy egészen merészet húzni a fejlesztők, akik kidobva a teljesen életszerűtlen kombinálásokat és a helyzethez nem mindig illő feladványokat inkább arra koncentráltak, hogy minden fejtörő viszonylag életszerű és logikus legyen (már amennyire erre a műfaji keretek között lehetőség van).

Igazából arról van itt szó, hogy a továbbhaladás kulcsa többször a pontos hallgatásban és megfigyelésben rejlik. A beszélgetésekben nincs kiemelve a lényeg, figyelmesen meg kell hallgatni az egészet, sokszor teljesen mellékesen mond valaki olyat, ami később nyer értelmet, máskor egy nyolc oldalas naplóban van egyetlen olyan mondat, ami áttételesen tartalmazza a megoldást valamire. A környezetet nem csak a pixelvadászat és az interakciós pontok miatt kell a megszokottnál jobban megvizsgálni, hanem mert néha arra épül egy-egy puzzle. Ezekről elsőre nem is sejtjük, hogy valójában egy feladvány részei, csupán háttérgrafikának tűnnek, legyen szó egy félig lekopott feliratról egy autó motorházában vagy egy céglogóról egy távoli ház falán. Az Unforeseen Incidents kimondottan elvárja, hogy mélyen, alaposan odafigyelve foglalkozzunk vele, próbálkozással szinte semmit nem lehet megoldani benne. itt nem fogsz olyat csinálni, hogy az inventoryban végigpróbálsz mindent mindennel. Na jó, az elején fogsz, de hamar rájössz, hogy erre itt semmi szükség.

Külön említésre méltó, hogy a körülbelül kétórás fejezetek bizonyos mértékben nélkülözik a linearitást, tehát több, egymással csak a végén összefutó szálon tudunk haladni tetszőleges mintázatban, tehát egyáltalán nem vezetnek minket a szükségesnél jobban.

Az egész játékon - amelynek a befejezéséhez nyolc-tíz órára lesz szükség - végigvonul a fenti megközelítés, és ha valamivel kitűnik a tömegből, azok a tisztességesen megtervezett feladványai. A játék többi eleme sajnos nem mutat ennyire pozitív képet. A vizuális stílus kétségkívül egyedi, de inkább úgy, mint az érdekes arcú emberek, nehéz eldönteni, hogy összességében vonzónak tartsuk-e. A sajátosan elnyújtott figurák ráadásul szörnyű animációkat kaptak, ennek vagy az alacsony költségvetés lehetett az oka, vagy az, hogy viccesnek gondolták, de sajnos nem az. A humor, ami a klasszikus kalandjátékok jelentős részének amúgy is sarkalatos pontja, valahogy nem talál be. Adott egy elég sötét hangulatú történet (egy halálos fertőzés szedi az áldozatait, a betegeket azonnal elszállítja egy szervezet, ami gyanúsan sok ponton kapcsolódik egy titokzatos, több évtizede tevékenykedő szektához) és a nyomozást rendre vicces kommentárokkal próbálják fűszerezni, de soha egy pillanatra nem érezzük az eredményt következetesnek vagy jól működőnek. A főszereplők megalkotásánál erősen merítettek a kilencvenes évek terméséből (a már említett szerethető loser mellé egy háttérből segédkező újságíró hölgy és egy idősebb tudós csatlakozik), de senki sem annyira karakteres, hogy komolyabban tudjunk kötődni hozzá, a mellékszereplők pedig még kevésbé emlékezetesek.

*Összességében az Unforeseen Incidents inkább a feladványaival és egész jól belőtt (értsd: haladóknak szánt, de nekik pontosan célzott) feladványaival tud emlékezeteset alkotni, de a története, a szereplői, a párbeszédei már nem működnek annyira. Mindenképpen örömteli, hogy a készítők a mai kalandjátékos trendek nyomásának nem engedve mertek gondolkodtatni és mellőzni a felesleges sallangokat.

Rétegjáték, ami ugyanakkor a rétegigénynek csak egy részét képes maradéktalanul kiszolgálni, egy jobb íróval simán kihozhattak volna belőle plusz egy-két pontot.*

6/10

*Unforeseen Incidents | Platform: Microsoft Windows (tesztelt), macOS, Linux

Kiadó: Backwoods Entertainment | Fejlesztő: Backwoods Entertainment

Megjelenés: 2018. május 24.***