Bayonetta & Vanquish 10th Anniversary BundleTeszt

Az újrakiadásoknál kábé most éreztem először, amit a PS2->PS3 korszak átmeneténél. Azaz, vegyük a korábbi generáció sikeres játékait, és toljuk feljebb a felbontás csúszkáját, esetleg tekerjünk feljebb a textúrák szűrésén. A gépek ereje automatikusan hozza a képfrissítés javulását, jó esetben persze, minden mást pedig elintéz majd a nosztalgia szelleme. Ahogy annak idején az SD tévékről 720p-re és 1080p-re ugrottunk, úgy mára erről a szintről haladunk a 65'-os 4K tévék világába, szóval a frissítés jogos lehet technikai szempontból, és tényleg megidézi a korábbi generáció újramelegített első „HD kiadásait”. Kérdés viszont, hogy X-en például mind a Bayonetta, mint a Vanquish elérhető a visszafelé kompatibilitási módban, így például ezen a platformon nem feltétlenül van racionalitása a két kerek szülinapos újrakiadásnak.

Nos, mondom a tutit - szerintem arról van szó, hogy a következő generáció teljes visszamenőleges átjárhatóságához a jelenleg visszafelé kompatibilitást mellőző PS4 a szűk keresztmetszet. Erre a platformra mindenképp portolni kellett a címeket, hogy jövőbiztos lehessen a játékok elérése. Ráadásul a fenti X-es példa is sántít bizonyos szempontból. Épp egy éve játszottam végig backcompat módban a Vanquisht, és a felbontást bizony az emuláció esetében nem patchelték magasabb szintekre. A frissítéssel máris pozitív a mostani kiadás kihozatala, mert ilyen szép, éles képet a Vanquishből például csak PC-n tudtunk eddig kitaposni. Nézzük akkor először a Vanquish-t: fejlettebb konzolokon 1440p-t kapunk, 60 FPS-el (PS4-en itt-ott frame esésekkel és picit röcögősebb árnyékokkal). A PC verzióhoz képest, némileg moderált grafikai beállításokat kapott a konzolos verzió, viszont rettenetesen pörgős, látványos az összkép egy jóféle tévén. Alap gépeken marad a 1080p, és a 30-60 közötti képfrissítés. Ezennel kimondhatjuk: konzolon tényleg a 10. szülinapi kiadás a Vanquish definitív verziója. A játék még mindig irdatlan húzós egyébként. Jómagam most is simán kilenc pont körül értékelném ezt a japános, megállás nélküli akciót hozó STG-TPS hibridet. A lövöldözés, art design, pályaszervezés hármasa mesteri játékfejlesztői tehetségről tesz tanúbizonyságot, de mindez csak akkor működik, ha befogadjuk a nagypofájú dumákat, és sajtszósszal leöntött sztorit.

A Bayonetta ilyen téren nálam rosszabbul működik. Soha nem voltam oda a bosziért, ezt a szülinapi kiadás sem változtatta meg. Ha Mikami hideg precizitása jön át a Vanquishből, úgy Kamiya-szan szabadjára engedett módosult tudata árasztja el az embert a Bayonettával való játék közben. A harcrendszerről felesleges újabb ódákat zengeni - a játék ezen része tényleg nagyon ott van, az meg maradjon az én „szegénységi bizonyítványomba” felírt sor, hogy sztori, szereplőgárda és,atmoszféra szempontjából nem tudok a Bayonettában bármiféle velem együtt rezgő harmóniát találni. A kiadás itt is hasonló technikai megoldásokat hoz, mint a Vanquish, talán annyi problémával, hogy itt a PC verzió egy erősebb kategóriával jobban tud kinézni, mint a konzolos újrakiadások. A Bayonetta esetében több a valós időben renderelt átvezető, ilyen téren győz a Vanquish-el szemben, ami alacsony felbontású, sajnos eléggé buta prerender animációkkal köti össze a pályák közötti történéseket.

Szereted a két játékot, és nem tudsz megmaradni nélkülük a mostani generációban? Főleg leárazva lehet érdemes behúznod majd a szülinapi kiadásokat, mert önmagukban nem adnak túl sokat a régi élményekhez képest. Ráadásul PC-n, Switchen, urambocsá Wii U-n is lenyomhatod egyiket-másikat, ha nagyon szeretnéd - nulla gépigénnyel és komolyabb skálázhatósággal. Ha viszont kimaradt ez a két játék, akkor ez a legjobb megoldás a konzolos pótlásukra. A maguk nemében időtálló remekművekről beszélünk, de mindkét esetben komoly falat jelenthet az agyoncukrozott animés stílus, vagy a túlságosan magas fordulatszámon pörgő játékmenet.