Jonathan Green: Drakula - A vámpír átkaKönyv

A Jonathan Green által jegyzett lapozgatós sorozat lényege annyi, hogy nem egy képzeletbeli fantasy vagy sci-fi világba ülteti a szerző a történetét, hanem valamilyen mitológia vagy népmesei ihletésű témát, esetleg egy meglévő irodalmi művet dolgoz át a játékkönyvek szabályrendszeréhez igazítva. Van, hogy humoros formában teszi ezt (a "Krampusz..." néhol kicsit túl is tolta a kedves kreténséget), a Drakula azonban egyáltalán nem ilyen, a kötet ugyanis kőkemény horror, nem is akárhogy megírva. Nézzük a külsőségeket. Nem tudom, hogy jelent-e meg valaha hosszabb lapozgatós könyv, én mindenesetre biztosan nem láttam még hasonlót sem. Nem csak a hatszáz oldal és ezer fejezetpont lenyűgöző, hanem mindaz a tartalom is, amit ezek a számok takarnak. Jonathan Green az a szerző, aki bár egész életében csak kommersz köteteket szerzett, alapvetően mégis színesebben, a részleteket jobban körbejárva ír, mint a legtöbb hasonló könyvet jegyző alkotó. Itt sem vette félvállról a feladatot, rengeteg olyan fejezetpont van, ami 2-3 oldal hosszúságúra nyúlik, a viktoriánus Anglia úgy elevenedik meg, mintha egy "igazi" könyvet olvasnánk. Ez legalább annyira pozitívum, mint negatívum, a Fighting Fantasyre jellemző "gyakunk és lootolunk" mentalitás nagyrészt távol áll a Drakulától, de lássuk be, nem is illene hozzá.

Aztán itt van maga a történet, ami valójában nem egy sztori, hanem négy különböző, a szó legszorosabb értelmében. Indulásnál a játékos dönti el, hogy kinek a történetével szeretne kezdeni (ezek mindegyikére kitérünk külön is). A három emberi szereplő útja időről időre összefonódik, nem csak az ismeretségből, hanem a közös célból adódóan is. Ez úgy néz ki a könyv nyelvére lefordítva, hogy kiválasztunk valakit, haladunk az ő szálán, majd lesznek olyan pontok, ahol az addig különálló vonalak találkoznak, majd újból elválnak egymástól. Ezeken a pontokon egyébként válthatunk is hármuk között, ha szeretnénk, de ezt nem feltétlenül ajánlom, sokkal kerekebb és fókuszáltabb lesz az élmény, ha egy olvasás során végig ragaszkodunk ugyanahhoz. Technikailag egyébként nagyon ügyesen még azt is megoldotta a szerző, hogy néhol 10-20 pontot is úgy olvasunk el, hogy az aktuális szereplő nincs nevesítve, és csak később jövünk rá, hogy ezekben bárki lehetett volna a vezetett karakter.

A szereplők a klasszikus Bram Stoker regényből lettek átemelve, és bár a személyiségük alapvetően változatlan maradt, természetesen a történetük erősen fel lett dúsítva és ki lett színezve, mégsem érezzük soha azt, hogy megalázó módon kiforgatták volna ez eredeti művet. Ha ki kellene emelni egy főszereplőt, akkor talán Jonathan Harker lenne az, ő végig irányítja a történetet, nem csak sodródik az eseményekkel. A sztorija Drakulához hasonlóan Erdélyből indul, Angliába hazatérve pedig társait maga köré gyűjtve indul a gróf levadászására. Az ő története bővelkedik a legtöbb akcióban. Menyasszonya, Mina Murray sztorija épp az ellenkező ívet írja le. Végig azt érezzük, hogy az élete lassabb sordású, a drakulás események inkább csak megtörténnek vele, de nem képes befolyásolni azokat. Ő biztosítja a romantikus szálat, ezzel ellensúlyozva valamelyest a borzalmakat. Végül itt van dr. Seward, aki egy elmegyógyintézet vezetőjeként a Reinfield-vonalat viszi, valamint orvostudományi kérdésekben szemmel láthatóan a fél világ az ő véleményére kíváncsi. Érdekes, hogy barátja, Van Helsing csupán NPC-ként tűnik fel a könyv felétől kezdve, de mivel szinte végleg csatlakozik a kis csapathoz, egyben szinte teljesen el is nyomja a doktort minden szempontból. Ennek ellenére is Reinfield és Seward közös jelenetei a könyv legerősebb és legtaszítóbb részei lettek, ügyesen sikerült megfogni az őrületet kettejük kapcsolatán keresztül.

A showt persze ki más vinné el, mint Drakula? Hiszen már a könyv címében is ő szerepel, a játékos pedig dönthet úgy, hogy nem a hősök, hanem az antagonista bőrébe bújik bele. Dracula története nem ott kezdődik, ahol a többieké, hanem évszázadokkal ezelőtt, még emberi formájában ismerhetjük meg. Egyszerre kapunk eredetsztorit, valamint a címadó regény kibővített változatát is, hiszen jobban megismerhetjük hosszabb távú céljait, és talán azzal sem árulok el titkot, hogy vele "megnyerve a játékot" gyakorlatilag a fél világ urává válik...de addig több évszázados út vezet. Ezen pedig lépésről lépésre fogunk végigmenni, a döntéseinkkel alakítva és emelve a Karóbahúzót a Sötétség hercegévé, majd a Holtak fejedelmévé. És ezek nem üres címek, Drakula sztorija ugyanis az elejétől a végéig a kegyetlenkedésről szól, és bár mindig vagány dolog a rosszfiúk bőrébe bújni, itt olvasóként gyakran fogjuk azt érezni, hogy egy kicsit túllőtt a szerző a célon, és kicsit túlzó a vámpír gonoszsága. Pedig dehogy az, csak döntéshozós könyv formájában valamivel jobban érezzük a cselekedetek súlyát, hiszen mi határozzuk meg azok irányát. Szóval Drakula útja nem csak véres, hanem egyenesen gyomorforgató, maga a nyers horror - totális ellentéte a hősies, romanticizált ellenoldalnak, akik a tudomány és az összetartás erejével próbálják megállítani a gonoszt.

Ha valaki szabályosan kíván játszani, annak közepes nehézségű lesz a kötet, bár ez nagyban függ attól is, hogy kinek az irányítását választjuk. A doktor például hosszú időn keresztül alig ütközik kihívásokba, Drakula közben minden második oldalon harcol, pusztít és öl. Az persze az ACE könyvek filozófiájából (és a modern elvárásokból) következik, hogy szinte minden szituációra számtalan megoldás kínálkozik, akár teljes csatákat ugorhatunk át "A Toll Hatalmasabb" képesség használatával, de már maga a szabályrendszer is felhívja arra a figyelmet, hogy ha úgy érezzük, hogy csalni akarunk, ne fogjuk vissza magunkat. Éppen ezért igazából nem lehet ügyesen vagy kevésbé ügyesen meghozni a döntéseket, hiszen jó eséllyel semmilyen módszer nem eredményez végleges bukást, csak valamilyen alternatív megoldást egy-egy problémára.

Ezért összességében fura kötet a Drakula, mert egyszerre nagyszabású, aprólékosan kidolgozott és minden szempontból hatalmas, de egyben van benne egyfajta könnyedség is - még ha nem is magában a történetben. Bárhonnan is nézzük, nagyon egyedi lapozgatós élmény, Drakula legendája nem is érdemelt ennél kevesebbet.

A két kötetet az Chameleon Comix bocsátotta rendelkezésünkre.