Válasz Sunfi3lds (#208298) üzenetére
pedig a BSB az még kutyafasza a Kos-hoz képest 
vagy Ebrietashoz - bár oda szerintem túl korán akartam menni, az volt a baj
én is szívtam vele, szerintem valami 30-valahányadik alkalommal sikerült megcsináljam, ráadásul akkor még nem nagyon voltak épkézláb guide-ok se hozzá, úgyhogy az embernek kvázi magától kell rájönnie
Sekiroban engem Lady Butterfly szopatott szenesre ugyanígy, annak is ha 50x nem mentem neki, akkor egyszer sem - ráadásul a legidegesítőbb az egészben, hogy legelsőreelsőre egyetlen egy ütés hiányzott volna, hogy meglegyen...
mondjuk ez nálam klasszik a souls játékok bossainál :'DPSN: mucsacso
KATT!
"A mának élni és fejlődni is fontos"-írod. De ez nem két különböző dolog, hanem egy és ugyanaz! Csak a jelenben tudsz tervezni és csak a jelenben tudsz tenni azért, hogy fejlődj - a jövőben sohasem. Van az a példa a kövér emberről, aki mindig holnaptól kezdte a diétát / sportot és örökké kövér maradt.
Sőt, egészen biztos vagyok benne, hogy sokkal hatékonyabb is az a tevékenységed, amit a fejlődésed érdekében végzel, ha csak és kizárólag arra fókuszálsz, amit éppen teszel és nem azon jár az elméd, amit majd még meg kell tenned a jövőben. Persze, nyilván tudod mi a programod ma este, holnap, meg a jövő csütörtökön, de azzal úgy sem tudsz mit kezdeni addig, amíg oda nem jutsz, legfeljebb aggódsz, idegeskedsz miatta, ha egy nem szeretett dologról van szó, vagy alig győzöd kivárni, ha mondjuk nyaralásról vagy egy szülinapi buliról van szó - mindkettő rontja a jelened és csak ahhoz járul hozzá, hogy rosszabbul érezd magad.
Szerintem a Carpe Diem mondás is totálisan félre van értve. A legpontosabb fordításban "ragadd meg a napot", ami a jelen idő kihasználását és megélését jelenti (megélni és kihasználni nem is lehet mást, csak a jelent), és nem azt, ahogyan az emberek többsége tévesen értelmezi, hogy valamiféle élvhajhász hedonizmusra bíztatna.
Amióta tudatosan így élek, hogy próbálok mindig a jelenre fókuszálni, azt tapasztalom, hogy olyan apró dolgok is örömet okoznak, amiket azelőtt észre se vettem. Mondok egy példát. Én mondjuk hozzás képest nokedli vagok, de szoktam edzeni, járok terembe és futni is szoktam. Na, korábban edzés közben folyamatosan jártak a gondolataim, miközben gépiesen csináltam a gyakorlatokat vagy róttam a métereket - eléggé untam is a dolgot, nem a tevékenység öröme miatt csináltam, hanem a hatása miatt. Fittebb akartam lenni és jól (jobban) kinézni, az edzésre a cél érdekében végzendő "szükséges szenvedésként" tekintettem.
Ma már fordítva van: csak az éppen kinyomandó súlyra koncentrálok, csak arra a levegővételre, ami történik, csak arra a lépésre, amit éppen megteszek, figyelem az izmom feszülését, vagy ahogyan a talpam a talajhoz ér, ahogy éppen ér a szellő vagy a napsütés. Így egy olyan örömmel teli tevékenységgé változott az edzés minden pillanata, amit korábban elképzelni sem tudtam. A korábbi cél (jó kinézet, fittség) pedig következménnyé változott és ugyanúgy létrejön, miközben sokkal jobba éreztem magam. Sőt, még az eredményessége is jobb, mert azóta soha nem blicceltem el edzést, mondván ma kihagyhatom, mit számít ez az egy nap hosszútávon...
És ez működik szinte bármilyen tevékenységnél, a takarítástól a kertészkedésen át az autóvezetésig, munkában, tanulásban - arról nem is szólva, hogy egy videojáték vagy film is mennyivel jobb úgy, ha nem kalandoznak el önkéntelenül is a gondolataid. Ha jelen vagy, akkor érzed csak igazán, hogy élsz.