The Witcher 2: Enhanced EditionTeszt

Az elmúlt egy évben gyakran szembesülhettünk olyan helyzetekkel, amikor valamelyik kiadó felbőszítette a játékosokat, legyen szó itt a lemezen lévő DLC-kről, az elődhöz képest jóval gyengébb folytatásokról, teljesen átalakított rendszerekről, vagy valami hihetetlen mértékű csúszásról. Mégis, akármerre nézzünk is, a pozitív példák mindig megtalálhatóak a horizonton.

A CD Projekt Red által készített The Witcher 2 pontosan ilyen pozitív példa volt, minden szempontból: a pc-s verzió nem csak a játék konkrét minőségével emelkedett ki, de a rendszeresen érkező patchek, a DRM eltávolítása, és a játékhoz érkező későbbi tartalmak is garantálták, hogy a Witcher 2 megvásárlásával egy olyan gyakorlatot is támogatunk, amit szinte minden játékos örömmel fogad. Ez a teljes mértékben pozitív jelenség az Xbox 360-as verzió bejelentésével és múlt heti megjelenésével együtt ért el a csúcspontra: a fejlesztőknek sikerült úgy áthoznia a játékot egy második platformra, hogy tényleg SENKIT nem sértettek meg: a konzolos verzió a lehető legjobb minőségűre sikerült, a tartalmi bővítések bekerültek a pc-s változatba is - méghozzá ingyen, és az eltelt időszak semmit nem változtatott azon, hogy mennyire minőségi, komplex és szerethető játékról is van szó.

A The Witcher 2 egy igazán jellegzetes, abszolút egyedi stílusú akció-szerepjáték, amiben egy központi témát járunk körbe térben, időben, és különböző nézőpontokban (attól függően, hogy milyen döntéseket hozunk, és hogy mit gondolunk a játékban megismert konfliktusokról), miközben a legendás Witcher, Ríviai Geralt bőrébe bújva harcolunk, szeretkezünk, menekülünk, vadászunk és kalandozunk - nem feltétlenül mindig ebben a sorrendben. A játék nem kalauzolja végig egy kötött sínen a játékosokat, a történet helyszíne pedig elég gyakran váltakozik ahhoz, hogy ne érezzük magunkat bezárva sem - de ennek ellenére a Witcher 2 kifejezetten távol áll a teljesen nyitott, sandbox jellegű kalandoktól is. Ennek oka világos: a történetben mindig van egy lágyabb nyomás, egy következő fordulópont, egy következő esemény - nem igazán venné ki jól magát, ha csak úgy elkóborolnánk egy-egy komolyabb csata előtt, csak mert megláttunk egy sárkányt a távolban.

A The Witcher 2 legfontosabb jellegzetessége az, hogy igen nagy hangsúlyt fektet a harcokra: Geralt az alkímia, a Witcherekre jellemző különleges varázslatok és a mesteri kardforgatás szentháromságát használja fel az ellenfelek ellen, a hatékonysága pedig tényleg csak rajtunk és felszerelésünkön múlik - amint megtanuljuk, hogy hogyan kell helyezkedni, mely ellenfeleket kell elsőként eltenni láb alól, és hogy milyen kombinációk a leghatékonyabbak bizonyos ellenfelek ellen, egyre magabiztosabbá válunk - a játék pedig külön Aréna játékmódot is kínál azoknak, akik szeretnének sallangmentesen, adott esetben tényleg kőkemény kihívással bíró nehézségi fokon harcolni, harcolni és harcolni: a Witcher 2-nek semmi szégyenkeznivalója nincs, még az ebben a műfajban legösszetettebbnek számító Dark Souls-al is felveszi a versenyt a legtöbb fronton, még ha itt nem is annyira súlyosak az egyes mozdulatok.

Tekintve, hogy a The Witcher 2 képes volt komplexebb grafikus opcióival térdre kényszeríteni a legerősebb pc-s konfigurációkat is, az egyik legnagyobb kérdőjel az Xbox 360-as verzió megjelenésekor az volt, hogy vajon sikerül-e jól átültetni a játékot a már több, mint hét éves konzolra? A válasz: bizony, sikerült, méghozzá nem is akárhogyan. A CD Projekt Red fejlesztőcsapata szinte a nulláról húzta fel újra a motort, ami a játék alatt duruzsol, hogy minél hatékonyabban használhassa ki az Xbox 360 képességeit, az eredmény pedig valóban a konzolos játékok egyik legszebbje lett - és a vártnál jóval kevesebb kompromisszumot kellett kötni a portolás során. Néhány dolgot érdemes már most leszögezni: a Witcher 2 PC-s verziója a maximális beállításokkal továbbra is köröket ver bármelyik konzolon lévő játékra - csodát tehát nem szabad várni a játéktól. A legnagyobb kompromisszumokat egyértelműen a textúra-felbontás frontján kötötték: gyakran jóval mosottabb textúrákkal találkozhatunk, mint akár egy közepes pc-s beállítás esetében is, ennek oka azonban roppant egyszerű: az 512mb memória korlátait egy ilyen jellegű játéknál korán el lehet érni.

Az árnyékok is egyszerűbbek, primitívebbek lettek, és persze a speciális effektek is kevésbé látványosabbak - a pc-s verzióban meglévő luxus-opciókról pedig érdemes már most lemondani. Érdekes módon azonban maga az összkép mégis első osztályú maradt, hiszen a karaktermodellek, a jó környezetábrázolás, a remek animációk, az összetett helyszínek és a jó fény-árnyék hatások összessége alaposan kihasználja az Xbox 360-ban rejlő tartalékokat. Hogy összegezzem a leírtakat, a magam részéről úgy érzem, hogy a The Witcher 2 Xbox 360-as verziója valóban egy konzolos grafikai csúcsot képvisel, mégis, ha találkoztunk már a pc-s verzióval, akkor valamelyest súlytalanabbnak, erőtlenebbnek tűnik az egész - ez az érzés azonban csak az első néhány órában marad az emberrel, utána, amint megszoktuk az összképet, szépen távozik.

Ha van, ahol nem kellett kompromisszumokat kötni, az az irányítás mezeje: az Xbox 360-as kontrollerre optimizált irányítás nem egyszerű portja annak a funkciónak, ami a pc-s verzióban is benne volt (hiszen ott is lehetett használni a 360-as joyt) - hanem egy egyértelmű továbbfejlesztése. A menükben való kotorászás jóval kényelmesebb (bár még így is hagy némi kívánnivalót maga után), a varázslatok/meditáció/szintlépés funkciója pedig egyszerűbben, szabadabban érhető el az új irányítás mellett: a jelenlegi felosztás alapján nehéz lenne elképzelni, hogy ezt a játékot eredetileg nem is konzolra tervezték.

Tartalmi szempontból is kibővült a játék, ami leginkább új karakterekben, néhány új helyszínben, ezekkel párhuzamosan pedig újabb mellékküldetésekben nyilvánul meg. A Witcher 2-nek, nyitott világ ide vagy oda, ezen a fronton eddig sem volt oka szégyenkezésre: a különböző befejezések és a tényleg szép számú mellékküldetés miatt minden fő fejezetben el lehetett tölteni annyi plusz időt, hogy a kaland könnyedén 50-60 órára tornyosuljon - és akkor még nem is beszéltem a legmagasabb nehézségi fokozatokon való végigjátszásról vagy az arénáról. A konzolos verzió - és ezzel párhuzamosan a pc-s játékosoknak ingyenesen továbbított Enhanced Edition bővítés - tehát tartalmi szempontból abszolút egy teljesebb, feszesebb, adott esetben még tovább tartó Witcher 2 élményt nyújt majd - ez pedig még 2012-ben is első osztályú szórakozást jelent.

A The Witcher 2: Enhanced Edition egy nagyszerű verziója a tavaly megjelent pc-s klasszikusnak: az alapjáték még mindig ütős, izgalmas, felnőtt történettel bír, egészen elképesztő megvalósítás mellett - a konzolos verzió pedig a várható grafikai kompromisszumok ellenére is alapos ráncfelvarráson esett át annak érdekében, hogy a játék a 2012-es színvonalat szinte maradéktalanul tartani tudja. A The Witcher 2-nek még mindig nincs igazi riválisa: amit csinál, nagyon jól csinálja, ál-moralizálás, túlzottan szabad bóklászások nélkül kínál első osztályú kaszabolást, izgalmas sztorit is egy valóban emlékezetes kalandot. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk - főleg úgy, hogy a játék magyar feliratot is tartalmaz.