Poszt-apokaliptikus világképek tucatjaival találkoztunk már ebben a generációban. Nincs is már mit mutatni - vélekedhetnek így sokan a számtalanszor feldolgozott témáról. Cáfolat szerencsére mindig van, olykor pedig a legváratlanabb irányból érkezik: az I Am Alive hosszú évek óta készül, ami alatt csapatot is váltott, a bonyodalmakat azonban nevéhez híven túlélte - itt van, lassan elkészül, és kétség kívül egy új szín a világvége-kalandok végtelenjében.
Az egy éve történt Esemény következtében haldokló világ nem sok pozitívat tartogat: a Hős is hiába keresi a családját Haverton romjai közepén heverő otthonában, csupán halállal és ösztön által vezérelt túlélőkkel találja szemben magát - na meg egy kislánnyal, Mei-jel. Remény, névtelen főhős, egy kisgyermek és az örök rettegés a találkozástól: ha az I Am Alive Cormac McCarthy megfilmesítésig is eljutott regényét, a The Roadot juttatja az eszedbe, akkor nem veled van a baj, a mű ugyanis megkérdőjelezhetetlen inspirációs forrása a játéknak. Az I Am Alive persze nem csak ezért működik: a már-már monokrómba öltöztetett világ és a felkavaró emberi interakciók által felépített atmoszféra az említett asszociációk nélkül is egyedi hangulattal tölti meg a Ubisoft Shanghai játékát.
Az említett interakciók során érződik a leginkább, hogy mennyire is a túlélésről szól a játék: az I Am Alive világában egyszerre jelenik meg a karakterek félelme és kegyetlensége. Magányos túlélőkre lelve megfelelő távolságtartással elkerülhető a konfrontáció, egy két-három-négy fős csoportba futva azonban biztosak lehetünk abban, hogy valaki meg fog halni - ne feledjük, egy olyan világban vagyunk, ahol néhány csepp víz vagy pár morzsányi étel mindennél többet ér. Vannak azonban más kincsek is: a muníció is az - az I Am Alive-ban nem ritka, hogy egyetlen tölténnyel vagyunk kénytelenek elbánni négy támadóval. A harc éppen ezért nem is az ügyességről vagy a pontosságról szól, sokkal inkább a mérlegelésről: fel kell mérnünk, hogy képesek leszünk-e megfélemlíteni valakit egy üres pisztollyal, mint ahogyan azt is, hogy miként tudjuk legyőzni a négyszeres, fegyveres túlerőt egy meglepetésszerű machete-suhintással és egy szem golyóval.
Bár szörnyetegek nincsenek benne, az I Am Alive valahol mégis egy kissé szokatlan túlélő-horror: a minimális lőszer-utánpótlás és a gondos kutakodással fellelhető vizespalackok és egyéb tárgyak gyakran fognak emlékeztetni bennünket a stílus klasszikusaira. Utóbbiaknak azonban nem csak az életerő töltése lesz a szerepe: a Ubisoft játéka első sorban nem a harcról szól, sokkal inkább a felfedezésről. A város romjai között történő mászkálás pedig csak részben követi a hagyományos akció-kaland receptúrát: bár főhősünk ügyesen közlekedik a különféle csöveken és kapaszkodókon, olykor elképesztő magasságokba kényszerülve, a mászásnak bizony az ára is megvan a folyamatosan csökkenő stamina személyében. Ennek menedzselésére több lehetőség van: étellel-itallal valamelyest vissza lehet tölteni, a jóval ritkább kötelek felhasználásával meg lehet pihenni és regenerálódni lehet, de bevállalhatjuk azt is, hogy teljesen elfogyasztjuk, ekkor ugyanis még nem esünk le rögtön, hanem a skála maximális értéke kezd el nullára csökkenni. A mérlegelés tehát itt is beköszön: elmásszak a cső végén heverő kötélig, megkockáztatva azt, hogy totálisan kimerülök és el kell használnom egy vizespalackot, vagy inkább hagyjam a fenébe?
Mindennapinak tehát semmiképp sem nevezhető az I Am Alive: mind a harcot, mind pedig az épületeken és romokon történő platformer-jellegű közlekedést olyan formában tálalja, ahogyan azt garantáltan nem láthattuk mostanában. Hogy sikerül-e kiköszörülni az előzetes verzió apróbb irányításbeli nehézségeit, biztosítani a hosszú távú változatosságot és - ami talán a legfontosabb - kihasználni a világban és annak atmoszférájában megbúvó potenciális érzelmi töltetet? Ez egy hónapon belül kiderül.
A fejlesztői pokol nem valami jó hely, az I Am Alive azonban talán profitálni tudott abból, hogy megjárta annak bugyrait: a fejlesztőváltást és a több éves csendet követően egy egyedi, és napjaink felhozatalában abszolút üdítőnek mondható koncepció kerekedett ki, amely erőteljes és felkavaró atmoszférájával akár az idei év egyik nagy meglepetésévé is válhat.