NCISTeszt

A nyomozgatós kalandok a mai napig egy szűkebb réteghez szólnának, ha az utóbbi évek böngészős játékáradata (a zsáner leegyszerűsített képviselőivel) nem változtatott volna ezen a helyzeten. A hardkór játékos mondhatni így is hoppon maradt, de ez csak részben igaz. Az Ubisoft CSI sorozata a Telltale-nek köszönhetően egy nem túl kiemelkedő, de vállalható alternatíva lett a webes-klikkelgetős (vagy épp a lebutított handheld) nyomozások helyett. A CSI játékok az epizód-jellegű narrációval, a gondosan kezelt licensszel és az egészen tűrhető minijáték rendszerükkel tudták behúzni az eseti élményektől távolabbra tekintő helyszínelő-palántákat.

Na de miről is beszélek. A CSI-átiratok sem voltak épp hardcore alapvetések, vagy túlontúl összetett kihívással bíró játékok. Ám idén nincs Telltale, nincs Langston, sem Grissom, helyettük van Ubisoft Shanghai, DiNozzo és a NCIS csapat... a kihívás, az izgalom és az épkézláb krimi-koncepció pedig elkallódott a rendetlenül tárolt bizonyítékok fiókjában.

Az NCIS legnagyobb bűne, hogy totálisan hülyének nézi a játékost. A point-and-click keretek közé fogott nyomozás végtelenül leegyszerűsödött a CSI óta - de olyan szinten, hogy magunk sem akartunk hinni a szemünknek. Különös, hogy a designerek ennyire képtelenek voltak összeegyeztetni a nyomozós-gyilkosságos forrásanyagot a kihívással, így még csak arra sem foghatjuk a primitív játékmechanikai elemeket, hogy lelkes kiskölyköknek készült a játék. De még ők is kikérik maguknak azt a szintet, amelyet utoljára a vicces-csimpánzos videókban láthattunk. Tudjátok, amiben a majom próbálja a kockát, meg a csillagot beleilleszteni a megfelelő foglalatba. Merthogy körülbelül ilyen feladatokat várnak tőlünk az NCIS minijátékai.

Óriási visszalépés például, hogy a helyszínelő koffer ezúttal a központban marad, így összesen egy szál fényképezőgéppel érkezünk a bűntények lokációihoz. Itt lefényképezgetjük a bizonyítékokat, majd azokat a laborban kedvenc goth laboránsunk Abby a már emlegetett minijátékok keretein belül analizálja. Értitek. Bevisszük a fotókat, majd azok alapján elemezzük a helyszínen talált szennyeződés vegyi spektrumát. ... Nah, de nem érdemes ezen fennakadnunk, hiszen a bűntényeknek más vonatkozásai is vannak. Így például a boncasztalon veszünk majd szemügyre néhány hullát (elég csak kiszúrni a nagy piros foltokkal jelölt sérült testrészeket), GPS lokátorral kell követnünk egy villogó pöttyöt a térképen, vagy éppenséggel hackerkedésre is adhatjuk a fejünket. Már amennyiben a hackerek egyszerű memóriajáték keretein belül szoktak betörni egy okostelefon belső adatbázisába. A tanúkkal történő beszélgetés kimerül abban, hogy olykor QTE jelleggel felbukkan az A/X gomb (ekkor új infókat húzunk ki az emberünkből). A gomblenyomás időbeli tűrése jó pár másodperc, így édes álmunkból felriadva is elcsíphetjük a fontos információkat. Ha pedig bárhol hibáznánk? Abby caf-pow löketeivel újra próbálkozhatunk, de amennyiben ezek elfogynak, akkor sincs baj, hisz a játék szinte ugyanonnan indul újra, ahol épp aktívan tevékenykedtünk előzőleg. Van itt még lenyomat- és lőszerminta egyeztetés, és a vizsgálatok után elmaradhatatlan dedukció, ahol Gibbsel összerakjuk a megfejtett tényeket. Mondanunk sem kell, ennek bonyolultsága sem éri el az első osztályosok matekkönyveiben található logikai feladványok komplexitását.

A körülbelül négy órás játékidő négy fejezetre van felosztva, melyekből csak úgy záporoznak az acsik és a trófeák. Ha valaki az NCIS-fétise mellett (vagy épp helyette) valami nyomós okot keres a játék megvásárlásra, akkor az a hiperkönnyen elővarázsolható ezer GS, avagy a platinum trófea legyen.

Prezentációját tekintve az NCIS marad a nagyfelbontásba húzott Wii szinten; stabil képfrissítéssel (ez a Telltale CSI-címeire nem volt elmondható), olcsó állóképes (!) átvezetőkkel, rettentő unalmas zenékkel, és a sorozatszínészeket helyettesítő, lapos szinkronhangokkal.

*Az NCIS megpróbált leágazni a CSI trilógia hagyományairól, de a középszerből való felkapaszkodás helyett Ubiék seggre estek, és lecsúsztak az alsóbb régiókba. Egyszerűségét nem lehet a célközönségre fogni - ennél jóval komplexebb nyomozós játékokat találunk akár a Facebookon, akár a böngészős gyűjtőoldalakon. Az NCIS ebben a formában még mobil platformon sem mutatna túl jól.

Dedukció? Ezt a fentiek után inkább a kedves olvasóra bízzuk!*