Winter StarsTeszt

A Kinect élő sikertörténet: az immáron második évét taposó kiegészítő háztartások millióiba szivárgott már be a megjelenése óta. Próbálkozni persze nem csak emiatt érdemes rajta a fejlesztőknek: miután viszonylag fiatal kütyüről van szó, ezért a szoftverpalettában még bőségesen akadnak foltozásra váró lyukak. A Winter Stars például egyértelműen az egyik ilyen rés betömésére pályázik: a méltán híres 49 Games játéka a hűvös hónapokra próbál nekünk némi virtuális téli sportos mókát biztosítani.

A próbál remek szó a játék jellemzésére: a Winter Stars első blikkre meglepően csinos játék, a látvány összképét tekintve mindenképpen a jobban kinéző Kinect címek közé tartozik, problémáit azonban hamar a fejünkhöz vágja - akad belőlük ráadásul szép számmal. Ott van például a sztori: a viccesen epikus zenei aláfestéssel operáló történet, ami a karriert kíséri nem több semmitmondó átvezetők sorozatánál, melyben piciny, ám folyamatosan bővülő csapatunk problémáit különösebben nem tudjuk átérezni. Ebben persze jócskán közrejátszik az is, hogy a színészi teljesítmény valahol az első Resident Evil játék már-már legendás szintjén mozog. Egy sportjátékot persze nem a története alapján fogunk megítélni - itt is van elvileg tizenegy különböző téli sportág, amelyek bőségesen kárpótolhatnának bennünket. Túlzott mértékben azonban sajnos nekik sem sikerül mindez.

Pedig az ismerkedés pozitívan indul: az egyszerűbb számok közé tartozó bob és az ellentétes pólust képviselő, a sport jellegéből adódóan is mélyebb biatlon egészen jól sikerültek. Aztán jön a műkorcsolya, a síelés, majd a snowboard, és rájövünk, hogy a reszponzivitás terén komoly gondok akadnak: az irányítás érzékenységével kapcsolatos problémák itt már jócskán útjába állnak sikerünknek. Ezt tessék szó szerint érteni: a Winter Stars rögtön egy nagy nehézségi tüskével indít az első kupával - nekünk is csak sokadjára sikerült átverekednünk magunkat rajta. Ez azért különösen nagy baj, mert nem elég, hogy a további kupák, illetve az egyszeri kihívásokat nyújtó Challenge-ek csak első hely esetén nyílnak meg, de valami egészen érthetetlen módon Quick Play, vagy bármiféle azonnali játéklehetőséget biztosító mód sincs a játékban. Marad a multiplayer - abból is az offline, a neten ugyanis hiába kerestünk játszópajtásokat -, így aki egyedül szeretne szórakozni, annak erősen korlátozva vannak a lehetőségei.

Az irányítási problémákat sajnos nincs lehetőség ellensúlyozni a nehézségi szint állításával - egyedül az úgynevezett Family Mode nyújthat segítséget. Ezt azonban még a legkezdőbb videojátékosoknak sem ajánljuk: a szórakozás ilyenkor kimerül abban, hogy fél percenként (!) néhány másodperc erejéig ki kell nyújtanunk előre a kezünket, le kell guggolnunk vagy esetleg futó mozgást kell imitálnunk - hamar kineveztük ezt az év legprimitívebb videojátékos élményének.

A Winter Stars ígéretesen indít: megkapó külseje és az egy-két jól eltalált szám hamar elhitetik velünk, hogy akár jól is szórakozhatunk. Jön azonban a többi sport és az irányítási problémák, a nap végére pedig csak a csalódottság marad: a Winter Stars egy kívánatos űrt tölthetett volna be a Kinect játékok palettáján, a gyenge megvalósítás miatt azonban mégsem ajánlatos felcsatolni a virtuális síléceket.