Dragon Ball Z: Ultimate TenkaichiTeszt

Se szeri, se száma az utóbbi évek során megjelent Dragon Ball játékoknak. Japán egyik legnépszerűbb anime-szappanoperája már videojáték fronton is átcsapott egyfajta kommersz, gyakori rendszerességgel megjelenő formátumba, a most megjelent Dragon Ball Z: Ultimate Tenkaichi pedig játékmenetében is bőszen idézgeti az eredeti sorozat jellemzőit. Baj ez?

Nem feltétlenül, hiszen egy vérbeli Dragon Ball játéknak csak jót tesz, ha minél több szempontból hasonlít az eredeti alapanyagra. Az Ultimate Tenkaichi ügyesen melegíti fel a Z sorozat legjobb, legizgalmasabb pillanatait, harcaiban pedig szédítően látványos jeleneteket, és rajongók sikongatását kiváltó animációkat vonultat fel egymás után. A bunyó mechanikája egyébként (az anime játékok jó szokása szerint) nem tipikus módon, hanem egy sajátos, közel- és távolteret különlegesen értelmező, speckó mozdulatokat/lánckombókat felvonultató rendszer keretein belül zajlik. Az alap ütések és pofonok csak apró csihi-puhinak tűnnek a gyakorta tizensok percig elhúzódó ütközetek során; az igazi siker a láncra fűzött támadások bevitelén, a spéci támadások előhúzásán, és védekező oldalról ezek ellenmozdulatainak sikeres abszolválásán múlik.

A mechanika persze közel sem olyan kifinomult, mint azt egy korszerű bunyós játéktól elvárnánk. Ordenáré problémái persze nincsenek a játékmenetnek, sőt, kellő energia befektetésével itt is mesteri szintre lehet fejleszteni a küzdőtechnikánkat. Csak sajnos ehhez türelemre lesz szükség. A játék ugyanis gyakran veszi lutrira, hogy épp melyik lenyomott gomb nyújt sikeres kombóindítást, vagy épp merre kell a kart húznunk a sikeres védekezéshez. A halandó gamer persze azon is kibukhat, hogy a gyakran fél percekig elnyúló karakteranimációk közben nem sok teendő akad - ilyenkor jön elő a DBZ sorozatra oly jellemző rétestészta effektus, amely tovább erősödik a szolgai favágásra emlékeztető tápolós részeknél, vagy a sok egyhuzamban ledarált csata esetében. Az átlag játékos számára a karakterek sem sokban térnek el egymástól, igazi markáns különbségeket csak az elhivatott DBZ fanok fognak a figurák között találni, ők viszont örülnek majd az egyedi mozdulatoknak és a különböző kosztümöknek.

Az Ultimate Tenkaichi történet módja a repetitív harcok ellenére is egész jól sikerült, ahol a régebbről visszahozott, térképen repkedős közlekedés érdekes színt visz a játékba. Ugyanígy nagyra értékeljük az üldözős szekvenciákat és a különböző méretes főnököket (ahol bizony sokat szívunk majd a hirtelen QTE kombinációkkal). Ezek a részletek kidolgozásukat tekintve azért nem lesznek túl emlékezetesek - de kifejezetten jól esik a megfáradt játékosnak egy-két hasonló esemény a kampány során. A szokásos Player vs CPU csaták, és tornabajnokságok mellett egy új módot is kapunk “Hero” kulcsszóval, ahol egy kreált hőssel kell egy alternatív DBZ időszálat végigpofozkodnunk. A különböző ruhák, szintlépéshez vezető fejlődések és egyéb apróságok szintén izgalmas adalékoknak tűnnek - ám ezen élvezetek megnyitása szintén nem két percbe fog telni.

Prezentáció tekintetében egy fia megjegyzésünk nem lehet a játékra - a CyberConnect2 Naruto játéka (Ultimate Ninja Storm 2) óta nem láttunk ilyen látványos anime feldolgozást, de a DB játékok közt is a legszebbekhez tartozik az Ultimate Tenkaichi. A karaktermodellek szájmozgásába bele lehetne ugyan kötni, de a hátterek meglepően részletes textúrái között, valamint a míves animációk és karaktermodellek mellett ez szinte fel sem tűnik. A virgázós j-rock körítés ügyesen passzol a dinamikus látványhoz, a többször felcsendülő Hironobu Kageyama sláger (Cha-la Head Cha-la) pedig minden ős-DBZ rajongó hátára kellemes libabőrt húz majd.

Az online szekció a Battle mód “versus” küzdelmein alapul - a netkód és a lobbi kifejezetten kulturált - akárcsak a játék többi menüje. Bár hallottunk 1-2 kifagyásról, és magunk is tapasztaltunk 1-2 minimális lag-ot, azért többszereplős móka is alapvetően jól össze lett rakva. Kár, hogy relatíve kevés aktív játékossal lehet összeakadni a hálózaton.

AZ OLVASÓ SZEMÉVEL

Ha szeretnétek egy kicsit más megközelítésből is olvasni a játékról, akkor nézzetek be lelkes olvasónk, és óriási DBZ rajongó bloggerünk, Rewmac birodalmába, ahol egy vérbeli-fan szemével komponált tesztet találhattok az Ultimate Tenkaichiról. Link is van - [ide tessék kattintani](http://www.gamer365.hu/blog_post.php?id=26684)

Változatosnak induló tartalom, ámde kritizálható lábakon álló harcrendszer; ügyes és elismerésre méltó prezentáció, de monoton favágásba torkolló játékmenet. A Dragon Ball Z: Ultimate Tenkaichi sem tudja a DBZ játékok állandó kettősségeit levetkőzni. Így a csomag inkább ajánlható ismét az eredeti anime-sorozat közönségének, és a korábbi DB játékok nagy tudorainak, mint az átlag játékosnak. Aki egy klasszikus stílusú bunyós anyaggal, vagy egy széles körben értelmezhető manga-átirattal szeretne próbálkozni, az nem feltétlen fogja a számítását megtalálni a játékban. A rajongók viszont nyugodt szívvel vegyék fel a “niche” feliratú pólót, aztán jóleső érzéssel zuhanjanak bele a Goku-legendárium legfrissebb feldolgozásába.