Ace Combat: Assault HorizonTeszt

Oly sokat beszélünk manapság a japán játékfejlesztés hanyatlásáról, hogy egy-egy üdítő kivétel íze édesebben terjeng a szánkban, mint valaha. Az Ace Combat: Assault Horizon is egy ilyen játék: egy parádés fricska, amely a legtöbb japán gyöngyszemmel ellentétben nem egyediségével és utánozhatatlanságával képes kitűnni a tömegből, hanem azzal, hogy követendő ösvényt tapos ki a nyugati fejlesztők előtt.

Harc még sosem volt annyira intenzív és látványos a zsánerben, mint most: az Assault Horizon sztárja és fő innovációja, a Dogfight Mode túlzás nélkül új dimenziókat nyit a repülő-repülő elleni harcok terén. A DFM az ellenséges vasmadarat megközelítve aktiválható: a gombnyomást követően az operatőr szépen felcsücsül a szárnyra és erőteljesen ráfókuszál az előttünk cikázó kiszemeltre, hogy aztán ámulatba ejtő módon közvetítsen le nekünk egy olyan összecsapást, amilyet garantáltan nem láthattunk még máshol. A hatásvadász módon cafatokra robbanó gépek és képernyőre fröccsenő olaj a minőségi hangokkal és az emlékezetes zenei aláfestéssel karöltve pazar élményt nyújtanak.

Az adrenalinban tocsogó jelenetsorok mellé a pörgős játékmenetet jobban támogató irányítás is jár. A DFM bekapcsolásakor gépünk automatikusan követni kezdi az ellenfelet, akit kellő ideig a célkeresztben tartva megszórhatunk néhány rakétával, de a jóval hatékonyabban használható gépágyú is jó szolgálatot tesz. Az Assault Horizonban ráadásul védekezni sem sokkal kevésbé élvezetes móka: ez leginkább az ellentámadás lehetőségének köszönhető, melynek segítségével pillanatok alatt válhatunk üldözöttből üldözővé. Összességében tehát csak felsőfokban lehet beszélni az új Ace Combat összecsapásairól: a kampány előrehaladtával egyre észveszejtőbbé váló macska-egér harcok mellett a hagyományos és monoton célbefogós prüntyögés már-már nevetségesnek hat.

A nyálelválasztást erősen ingerlő külső nem csupán a kiemelkedő prezentációnak köszönheti mivoltát: az Assault Horizon a konkrét grafikai kidolgozottságot illetően is jelesre vizsgázott. A legnagyobb dícséret a környezetnek jár: az új Ace Combat ilyen téren legalább két kategóriát ver az elődökre - a generáció korlátait figyelembe véve meglepően részletes épületek között repkedhetünk. Mindez azért külön öröm, mert a korábbi epizódokkal ellentétben az Assault Horizon valós helyszíneket tartalmaz: fantasztikus érzés a Burdzs Kalifa, a Kreml vagy a Washington-emlékmű szomszédságában csatározni, de az sem kevésbé hátborzongató, amikor a DFM felhőkarcolók vagy éppen összeomló tornyok közé manőverez bennünket.

A tesztnek még nincs vége, katt az oldalválasztóra a folytatásért!

Mint az az előbbi felsorolásból is kiderül, a világ számos táján meg fogunk fordulni, a kampány változatossága azonban első sorban mégsem ennek köszönhető, sokkal inkább a járműfelhozatalnak. Bizony, nem elírás: a hagyományos vadászgépes missziók mellett merőben más élményt nyújtó helikopteres küldetésekkel is készült a Project Aces csapata, de egy-egy ízben egy bombázóba és egy Black Hawk gépágyúja mögé is beülhetünk. Kár néhány elnyújtott fejezetért: ha itt-ott lenyisszantottak volna egy-két ellenséghullámot néhány hosszabb misszióból, akkor akár még példaértékűnek is nevezhettük volna a kampány tempóját. Sok panaszra azért így sem lehet okunk.

Az erőteljes újragondolás során egyedül a történeten esett csorba: az Assault Horizon sztorija még az elődök kontextusában vizsgálva sem nevezhető többnek átlagosnál. Az Ace Combat fő bájának számító könnyed sci-fi elemek, a repülő erődök és a monumentális fegyverek hiányában az új epizód különösebb extrát nem tud felmutatni. Az interaktív átvezetőkön és a néhány kisebb drámai csavaron túl az új epizód története egyszerű és érzelmileg nem különösebben mély darab, hasonlóan felszínes karakterekkel. A hagyományosan minőségi rádióbeszélgetések és a többségében jó küldetés-dramaturgia szerencsére kárpótolnak valamelyest a felejthető sztoriért.

A kampány zárultával nem ér véget a móka: a missziók felét kooperatív felállásban is teljesíthetjük, de a meglepően tartalmas kompetitív multi is alaposan kitolhatja a játékórákat. Mindez első sorban a rengeteg megnyitható apróságnak és a napjaink trendjeinek megfelelően innen sem hiányzó perk-rendszernek köszönhető, amely folyamatosan változó és mélyülő élményt biztosít. A multi legkiemelkedőbb darabja a Capital Conquest mód, ahol vadászgépek, helikopterek és bombázók egyszerre harcolnak a bázisok védelme és elpusztítása érdekében, de az egyszerűbb és beszédes nevű Deathmatch valamint Domination módok sem okoznak csalódást.

Ace Combat: Modern Warfare. Ha egy mondatban kellene jellemeznünk az Assault Horizont, az előbbi címkreálmány tökéletesen kifejezné, hogy miben is lett más az új epizód. Én mégsem használnám. Nem a beskatulyázás, nem az összehasonlítás és nem is az esetleges negatív asszociációk miatt. Egész egyszerűen csak azért, mert egy újító, a stílusán belül kiemelkedőnek számító és pazar akciót kínáló játékról van szó, amely megérdemli, hogy rendes nevén szólítsuk: Ace Combat: Assault Horizon.

Az Ace Combat: Assault Horizon az innovatív DFM által intenzív, látványos és adrenalinpumpáló összecsapásokkal kényeztet bennünket, méghozzá egy változatos, új élményeket kínáló kampány keretein belül. A generáció legjobb repülős játéka és minden idők talán legélvezetesebb Ace Combat epizódja.