BastionTeszt

A Bastion időutazásra invitál, visszavisz abba a korba, mikor elalvás előtt még kértünk egy mesét édesapánktól. A mesét már ismerhettük, hallottuk talán százszor is, mindössze a megnyugtató bariton vitt el szép lassan minket álomországba. Azonban soha olyan szívszaggató történetet nem olvastak nekünk, mint amivel a Bastionban szembesülünk.

Azt ugyanis az első pillanatban megtudjuk, hogy a világ megsemmisült, az egész egyszerűen Csapásként megismert kataklizma darabjaira szakította. Erre ébred a Kölyök, a játék ősz hajú, szótlan főhőse. Tudja, ilyen esetben ha van is túlélő, az a Bástya nevű fura szerkezetnél fog várakozni, ez az egyetlen hely, mely biztosan túléli a világ végét is. Így elindul felkutatni a túlélőket és megtalálni a pusztulás okát - lába alatt, cselekedeti nyomán pedig újraépül a világ.

Nem véletlen említettem fentebb a mesekönyvet, a Bastion több szempontból is hasonlít rá. Példának okáért a játék minden pályája egy önálló picike történet, egy szomorú fejezet egy hajdanán gyönyörű világ életéből és pusztulásából. Az első lépések előtt megismerjük a helyszín történetét, majd ismereteinket kalandjaink során újabb apró részletekkel bővítünk. Szükséges ez? Egyáltalán nem, akár kikapcsolt hangszórók mellett is érhetünk el sikereket. Ez a megoldás azonban kitűnő módja annak, hogy ne csak a “következő pályát” lássuk egy-egy helyszínben, hanem - nincs jobb szó rá - kötődjünk valamilyen szinten hozzájuk. Kevés olyan játék van, ahol a befejezés után vissza tudom idézni a pályák neveit - itt bármikor megteszem ezt, némelyiknek akár még a történetét is.

Mindez nem lenne ilyen hangsúlyos, ha valamilyen leírásokból, esetleg egy-két videóból ismernénk meg a helyszíneket. Nem, a játék talán legerősebb pontja az, hogy nincsenek videók, hosszas szövegek benne. Helyette van a Narrátor (polgári nevén Logan Cunningham), aki egy személyben helyettesíti az intrót, az átvezető videókat, a leírásokat, de még a tutorialokat is. Az ő hangja fog minket végigvezetni a játékon, ő lesz az, aki elmeséli a világ pusztulását, aki bemutatja az új ellenfeleket és akár tanácsot ad ellenük, aki fanyar poénokat lő el, mikor sokadszorra se sikerül egy-egy kihívást végrehajtanunk. Írhatnám, hogy szavak nincsenek arra a hangulatbombára, amit ezzel a húzással értek el Supergianték, de hazudnék - csak szavak vannak rá, egyszerűen hallani kell, hogy megértse, átérezze az ember.

Megvan tehát a történet, megvan a mesélő, a képlet harmadik szereplője a mesekönyvben szereplő képek. A Bastion egy különleges szépség lett, egy kézzel festett csoda egy poligonoktól hemzsegő világban. Mindengyik pálya minden egyes piciny kockáján érződik a törődés, egyszerűen nem lehet belekötni abba a képi világba, melyet a játék prezentál. Pontosan ez, pontosan így megvalósítva szükséges ahhoz, hogy beleélhessük magunkat a mesébe. Mindehhez pedig sikerült az utóbbi idők egyik legszebb, leginkább szívbemarkoló zenei körítését. Egyszerűen nincs olyan dallam, mely ne illene az adott környezethez, legyen az kemény, indusztriális, lágyan lamentáló, vagy éppen keletiesen misztikus. Külön meg kell említeni a játék első harmadában felhangzó rövid dalt, mely önmagában is pillanatok alatt belemászik az ember fülébe, de ott és abban a pillanatban olyan hatása van, hogy az arra érzékenyebb játékosok minden bizonnyal spontán tapsba kezdenek.

Persze a szőrös szívű tesztelőnél mindez még nem lenne elég az üdvösséghez, ha nincs mögötte tartalom. A Bastion esetében szerencsére nincs ilyen gond, egy igazán korrekt hack’n’slash játékot kapunk. Minden olyan tényező jelen van, melyet egy mai akció-szerepjátékban elvárnánk, van szintlépés, egészen a történet legvégéig kapunk újabb és újabb fegyvereket, melyeket ráadásul több szinten és többféle módon fejleszteni is tudunk. Egyszerre maximum két fegyvert és egy speciális képességet tudunk magunkkal vinni, érdemes már a játék elején kiválasztani a stílusunkhoz leginkább illő párosítást, de egyes pályákon lehetőségünk lesz akár menet közben is cserélni. Érdemes figyelni a Narrátorra, sokszor meg tudja könnyíteni az életünket, ha azt a fegyvert készítjük be, mely szerinte hatásos lehet az adott helyzetben. A változatosságra nem lehet gond, van lassú de erős kalapács, gyors és gyengébb machete, de a lőfegyvereknél is lehet az erő-gyorsaság-pontosság tengelyek mentén különböző helyeken elhelyezkedő szerszámok közt válogatni.

Érdekes lett az egyébként elég ritkán bekövetkező szintlépés (összesen tíz szint van a játékban, tehát elég sok tapasztalati pont kell a következő eléréséhez), hiszen nem feltétlen különböző attribútumok fognak növekedni, nem kell számokkal és pontok elosztásával vesződnünk, helyette különböző italokat szerezhetünk be, melyek passzív hatása tudja segíteni az előrejutásunk. Itt azonban még nincs vége a finomságoknak, később különböző, nagyobb kihívást generáló módokat kapcsolhatunk be, vagy éppen kisebb-nagyobb feladatokat teljesíthetünk extra pénzért cserébe, melyet utána újabb tárgyakba fektethetünk.

A Bastion közel tökéletes játék lett. Közel, ugyanis a játék végén a listámon két fekete pont azért fel lett jegyezve - bár szerencsére egyikük se olyan, mely nagyobb mértékben rontaná az egyébként kitűnő játékmenetet. Van itt picit elhibázott fejlesztői döntés, miszerint egy-egy új fegyver felszedésekor nem tudunk úgy dönteni, hogy inkább a régit használjuk, a következő Arzenálig mindenféleképp az új szerzeménnyel kell harcolnunk. És tekintve, hogy ilyen sokszor csak a Bástyánál van, ez eléggé meg tudja keverni az addig jól bevállt taktikánkat. A lőfegyverek célzása, illetve a célpontok váltogatása se lett tökéletes, nem igazán éreztem koncepciót amögött, hogy miszerint váltogatja a játék a célpontokat egy-egy gombnyomásra, ez pedig igen kínos pillanatokat eredményezhet egy keményebb, többszereplős csatában.

Írnám, hogy a Bastion az év egyik legnagyobb meglepetése, de hazudnék. Hazudnék, hiszen a játék még a megjelenése előtt nyerte a különböző kiállításokon a legkülönfélébb díjakat, így számíthattunk rá, hogy valami nem mindennapi élményben lesz részünk. A valóság azonban még az egyébként magas elvárásainkat is felülmúlta, a Bastion az apróbb hibái ellenére is magasan az év egyik legkomolyabb játéka lett. Egy mese felnőtteknek, gyönyörű formába öntve és zseniális módon előadva.