Alapvetően kétféle ember létezik. Aki várta a Yakuza-t, és aki nem. Magamat az utóbbi csoportba soroltam, egészen addig még el nem kezdtek szállingózni az első tényleges infók a játékról. Netszerte lehetett hallani a játékosok morajlását, kérdéseiket: “Képes lesz az AM2 egy újabb legendát alkotni? Sikerülhet még egyszer összerakni egy Shenmue kaliberű játékot?” Várták, reménykedtek, hogy a Sega létrehoz ismét egy tündöklő csillagot, melyre évek múltán visszatekintve elmondhatjuk: Na ez aztán fényesen ragyogott. Hogy sikerült-e? Nos, a válasz nem várat sokat magára.
A játék kezembe kerülése/kipróbálása utáni első órában vegyes érzelmek kavarogtak bennem, nem tudtam hova rakni a szállingózó pletykák után az alanyt. Szerencsére a hallottakból némely igaznak bizonyult. A történet elmesélése/átélése igazán fantasztikusra sikeredett. Imádtam, ahogy megbabonázott az (nagy szíve miatt...) ártatlanul elítélt, 10 éves büntetését letöltve szabaduló, árva gyerekből Yakuzává lett Kazuma Kiryuu meséje. Kazuma barátunk tehát visszakerült az utcákra, yakuzák, triádok és egyéb alvilági figurák közzé. A feladat adott: visszatérni, rájönni, hogy mi is folyik itt mostanában és visszaszerezni a régi hírnevet, ami mellesleg elég nehézkes, mivel mindenki Kazuma-t akarja megölni, ugyanis azt hiszik ő a gyilkosa az egykoron szebb napokat is megélt Dojima család fejének. Természetesen tévednek. Kazuma tipikusan az a figura, akit utolér a baj, még keresnie sem kell. Lépten-nyomon belebotlik olyan csoportokba, ellenségekbe, kik a vesztét kívánják, vagy csupán pénz akarnak tőle bevasalni. Az élet sem olyan egyszerű, mióta nem járt a városban, új házak épültek, felnőttek a gyerekek, a barátok eltűntek, a technika nagyot fejlődött.(Hősünk elég furcsán néz, mikor elsőnek a kezébe nyomnak egy mobiltelefont. :-))
Grafika terén nem találkoztam komolyabb hibával, kivéve azt a pár gyermekbetegséget, amit egy kis plusz odafigyeléssel meg lehetett volna oldani. Az átvezető animációk többségével nincs baj, de akad köztük egy-két felesleges, unalmas darab is. Ez különösen akkor zavaró, ha elhaláloztunk egy utcai bunyóban (ami nem fog sokszor előfordulni) és megint végig kell nézni őket, mivel nem lehet elnyomni egyiket sem. A szinkronhangok, még ha csak az átvezető videókban és a harcok bevezetésénél vannak is jelen, egész kellemesen csengenek, bár azért meghallgattuk volna szívesen eredeti Japán hanggal is. Feltűnő viszont, hogy a játék dugig van vulgáris kifejezésekkel, melyekben gyakran esik szó a másik fél, utcai munkát végző kedves anyukájáról is. Nem egyszer találkoztam például olyan ferdehajlamú társasággal, akik gyenge célzásokat tettek afelé, hogy mit is tegyek a számmal. (Persze aztán szépen térdelve kértek elnézést, ahogy kell. ;) Így hát nem csoda, hogy a játék kiérdemelte az ESRB M betűs plecsniét. Szembetűnő hiányosság továbbá, hogy ha az utcákon sétálgatva, ha szóba elegyedünk egy emberkével, akkor azt csak írásban követhetjük, amolyan Final Fantasy mintára. Sőt, gyakran halljuk, (látjuk?) hogy mások miről beszélnek, mikor elhaladva egy zsúfoltabb utcán, kis szövegbuborékok jelennek meg a képernyőn bennük különféle szövegekkel. Nagy bánatomra, a játék zenéje is hagy némi kívánnivalót maga után. Hová tűntek a dallamok, melyekre évek multán is lehet emlékezni? A mesterien megkomponált zenék? A jelenlegivel sincs gond, de azért valahogy többet vártunk. Mindenestre figyelemreméltó, hogy a hanghatásokra azért figyeltek. Pl.: Egy éjszakai szórakozóhelyre belépve a folyosón a zene még tompán szól, a tánctéren viszont már tisztán kivehetőek a dallamok. De azt hiszem ma, az új generáció hajnalán ez már igazán természetes dolognak számít.
A harc, nagyon fontos eleme a játéknak ugyanis minden levert emberkét számon tart a program, melyek után experience pontokat kapunk. Ezek arra szolgálnak, hogy saját képességeinket fejlesztgessük tovább velük a Power Up menüpontban. Kaphatunk úgymond “kivégző mozdulatsorokat”, növelhetjük akár élettartalmunkat is, vagy szimplán csak erősödhetünk. Szám szerint három kategóriába ölhetjük a pontjainkat. Soul: kivégző mozdulatok, többnyire, Technique: különböző kombók, fogások, végül: Body: erőnléti dolgok, elugrások ütések elől. Szabadidőnkben a várost róva szinte minden utcán találkozhatunk olyanokkal,(mint azt már korábban említettem) akiknek nem tetszünk, és biztosak benne, hogy most jól el fognak verni minket. Gyakran hármasával, négyesével támadnak, de ha nem hanyagoljuk el a Power Up-okat, könnyű szerrel végezhetünk velük(Szintúgy a bossokkal is). Érdemes őket mindig jól elverni, így legközelebb arra járva már nem valószínű, hogy kötekedni támad kedvük.
A móresre tanításhoz segítségünk is akad, méghozzá fegyverek formájában. Büntethetünk akár vascsővel, esernyővel, vagy épp egy szép, piros, biciklivel. A hagyományos kézifegyverek sem maradnak ki: kések, kardok, lőfegyverek is megtalálhatóak a repertoárban, bár én azt javaslom, legyünk kreatívak, használjuk fel az utcán, harc közben felszedhető tárgyakat. Neon reklámtáblák, hirdető oszlopok, kukák és egyéb finomságok. Ajánlatos figyelni a kivégző mozdulatok elsajátítására és helyes alkalmazására is, mivel nagyon nagy segítséget nyújthatnak és egy-két izzasztóbb összecsapás kimenetelét is könnyen befolyásolhatják. Apróbb probléma, amit sokat említenek a játék harcrendszerével kapcsolatban,(mely egyébként a Japán RPG-kre hajaz, a szinte random módon előkerülő ellenfelek miatt) hogy bizonyos esetekben, ha elkezdünk leadni egy mozgássorozatot az ellenfél felé, akkor ő fogja magát, egy elegáns lépéssel a hátunk mögött terem és osztja is az igét gerincre. Igen, ez előjöhet az elején, addig, amíg nem tanulunk meg bizonyos technikákat. Ami zavaró lehet még az a kameraállás. Harc közben néha olyan kellemetlenül mozog a kamera, hogy mindent látunk, csak azt nem, amit kéne. Megszokni meg lehet ugyan, de időnként (főleg némely nehezebb bossfightnál) nagyon kellemetlenül tud érinteni.
Az utcák, ez az a pont, amiben az alanyunk némi hasonlóságot mutat a Shenmue-hoz. Elképesztő, ahogyan az AM2 megalkotta a várost. Él, mozog, változik. Kedvünkre járhatunk-kelhetünk, beszélgethetünk emberekkel. Ha nem is mindenkivel, de az érdekesebbekkel biztosan. Elmehetünk különféle boltokba, ahol életünk feltöltéséhez vagy éppen a továbbjutáshoz szükséges dolgokat vásárolhatunk. Kellemetlen viszont, amikor a boltossal beszélve ráébredünk, hogy Kazuma nem képes több dolgot magához venni. 9 hely áll rendelkezésünkre plusz három a fegyvereknek. Ilyenkor megszakítva a beszélgetést a menüben kiválasztunk egy tárgyat, amire nincs szükségünk és eldobjuk, vagy elfogyasztjuk,- ha éppen egy ízletes rizsgolyócskáról vagy egy aprócska uzsonnás doboz tartalmáról van szó. Akad még egy Special Items fülecske is a tárgyainknak melyben a fontosabb, dolgainkat tároljuk pl.: mobiltelefon, képek barátokról, jegyzetek stb. Léteznek továbbá úgymond item box-ok, amolyan Resident Evil mintára. Az egyik helyszínen beraksz ezt-azt, egy másikon pedig kiveszed, ha szükség van rá. Jó dolog, bár én nem sokat használtam. Végezve a vásárlással elegánsan távozunk (az eladók akkor is udvariasan köszönnek, ha nem vettünk semmit, szokatlan a Magyar fülnek, ugye? :) s folytatván felfedezőutunkat, körbenézünk mi található még kicsinyke kis városunkban. Ha megéheznél, (vészesen alacsonyra csökkenne az életerőd) bemehetsz egy étkezdébe, kávézóba, ahol kedvedre válogathatsz a felkínált finomságok közül. Az ételek nem csak az életerődnek tesznek jót, némelyik után pár exp. ponttal is gazdagabb leszel.. Miután degeszre zabáltuk magunkat érdemes továbbállni, rengeteg érdekességet tartogat még a terep.
Egy kis szórakozásra vágysz? Tucatnyi Host bár, ahol szép hölgyek próbálnak rávenni, hogy fogyassz minél drágább italokat/ételeket velük, Pub, melyekben megtalálod a 100.000 yen-es italokat éppúgy, mint a pancsolt alig pár yen-ért vesztegetett mérgeket is, vagy éppen “ál” masszázs szalon várja, hogy betérj hozzá egy kis pénzköltésre. A fegyver és a felnőtteknek szóló boltot, pedig már nem is említem. Akad még két Club Sega játékterem is, ahol sajnos arcade masinákkal nem játszhatunk, de fellelhető egy UFO Catcher automata, ahol mindenféle kis szőrmókot halászhatunk egy kis apró beruházásával. Szerencsejátékra vágysz? Az egyik utcában találsz egy kis casinot ahol három, különbözőfajta félkarúrabló várja, hogy beledobáld az érméidet. Ha véletlenül nyernél, a coinokat beválthatod a pultnál különféle nyereményekre. Komolyabb tétben játszanál? A játék során lehetőséged lesz egy Underground Casino nevezetű helyre is ellátogatni. Itt kedvedre válogathatsz a rulett, blackjack vagy a baccarat játékok közt. Unod az éttermeket? Eleget kocsmáztál? Eljátszottad a pénzed? Küzdj meg érte! Az Underground Casinoval szemben találsz egy érdekes helyet, mely az Underground Colosseum nevet viseli. Itt szabályok nélkül, amolyan üsd-vágd-rúgd-harapd stílusban megküzdhetsz egy ketrecben a különféle nemzetiségű kihívókkal. A történet során, egyszer kötelezően is meg kell itt mutatnod, hogy mire vagy képes de ezután bármikor visszatérhetsz egy kis gyakorlásra. (A játék legnehezebb harcát is itt vívhatod meg) Nagy összegeket nyerhetsz, megspékelve hasznos kis tárgyakkal. Az Underground “városban” tehát unatkozni nem fogsz, az már biztos.
A történettel haladva egyre több mini küldetéssel találkozhatsz. Érdemes minél többet teljesíteni belőlük, mivel értékes ajándékok járnak értük. Elszegődhetsz kidobónak pár órára 50.000 Yen-ért, megmenthetsz egy fiatal hölgyikéket az utcai bandák karmaiból, vagy éppen egy elrabolt ridikül nyomába eredhetsz pár exp. pontért. A városban itt-ott találhatóak, vagy mini küldetések teljesítéséért kaphatóak, csomagmegőrző nyitásához szükséges érmék melyeket a főutcán lévő megőrzőben használhatsz fel. Némely box aprócska kis dolgot rejt, mások, pedig több százezres értéket, melyet eladva a megfelelő boltban, nagy pénz ütheti a markunkat. Kellemes szórakozás második végigjátszásra ezeket gyűjtögetni. Elég nehéz ugyan észrevenni a nagy forgatagban a földön lévő érmék csillogását, de hát senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Első végigjátszás után megtekintheted az összes videót, amik fellelhetők a játékban, vagy megküzdhetsz újra az ellenfelekkel a már ismerős helyeken. Ajánlom ezt a részt mindenki figyelmébe, aki többszöri végigjátszásra tervez, nagy segítség lehet.
Summa summarum, egy lebilincselő játékot ismertem meg a Yakuza személyében. A történet teljesen megfogott, még ha sokak szerint klisékkel teli is. Többszöri végigjátszásra sem lehet panasz, elsőre szinte lehetetlen mindent átélni, megnézni. Ha kíváncsi vagy a kimaradt dolgokra és 100%-ra hajtasz, akkor minimum kettő vagy három végigjátszás szükséges(saját tapasztalat). Apróbb, fentebb felsorolt hibák ugyan akadnak de hol nem? Ha ezeket képes vagy elnézni és érdekel a stílus, szereted a fordulatos, már-már filmszerű történetet, szerelemmel, árulással, cselszövéssel, gyilkossággal, meglepetésekkel, kb. 20-25 órás játékidővel, akkor azt ajánlom, bátran tegyél egy kört a játékkal. Ki tudja, lehet, hogy életre szóló szerelem lesz belőle.