DiRT 3Teszt

Rozsdás falevelek borítják a finn utakat. A Quattro száguld, a kipufogó pattog, vidám kolompolás és szívmelengető napfény szűrődik ki a visszafordítón túlról. Hirtelen egy egész délután élménye sűrűsödik össze néhány másodpercbe, a DiRT 3 pedig tabukat feszeget.

Az atmoszféra nem igazán a versenyjátékok sajátja. A valósággal húzott párhuzam visszaszorítja a fikciót, így nincs mi beszippantsa a játékost: a befogadó egy másik világot szeretne látni a televízió túloldalán, és lássuk be, ez a zsáner nem erről híres. Ha a fékhasználatot is megkövetelő darabokra szűkítjük vizsgálódásunkat, akkor hatványozottan nem. A DiRT 3 mégis ilyen. Egy hangulatos autóverseny, de még inkább egy egészen zseniális videojáték.

A Codemasters már évek óta a saját útját járja, fél évtized munkája pedig most érett be igazán: a DiRT 3 az elhivatottság tökéletes kivetülése, a Racing Studio eddigi legnagyobb remekműve, amely a saját maga által épített trendekre és a játékosok visszajelzéseire építkezve óriási lépést tett a perfekcionizmus irányába. Mert bár a DiRT 3 továbbra sem ralijáték, sokkal inkább egy gondosan összeválogatott csokor az offroad versenyzés világából, az arányok és a tálalás újragondolásával mégis képes volt megújulni önmagához képest.

Az amerikai fesztiválhangulat a múlté: a DiRT 2 mozgalmas és belső nézetű császkálással dúsított tálalását jóval visszafogottabb és hagyományosabb menürendszerre cserélte a Codemasters. Hogy ez szükséges volt-e, vagy sem, az egyéni ízlés kérdése, az azonban nehezen vitatható, hogy ezzel jóval közelebb lépett az igazi célközönségéhez a játék, és magát az esszenciát is sokkal inkább szolgálja a prezentáció. Amire mindez nem volt befolyással, az a minőség: a már jól ismert stílusban készült interfész továbbra is esztétikai csúcsminőséget képvisel, a változásoknak köszönhetően ráadásul nem elég, hogy elegánsabbak és letisztultabbak lettek a menük, még az ergonómia is nőtt a gyorsabb kezelhetőségnek köszönhetően.

A komolyabb kisugárzást emellett a már említett megváltozott arányok biztosítják. Nem győzöm hangsúlyozni: aki színtiszta raliélményre vágyik, az továbbra sem lesz maradéktalanul elégedett az új DiRT játékkal, a nyolc fős kerék-kerék elleni harcot kínáló ralikrossz, tereprali és buggy versenyek azonban most már jóval kisebb hányadát teszik ki a kupáknak. Az etapok és a stopperóra szerelmesei tehát örülhetnek: ugyan akad jónéhány variáns, összességében elmondható, hogy a hagyományos rali, illetve annak egyéb alágazatai (a tereprali, valamint a villámgyors és veszélyes Trailblazer) dominálnak a DiRT 3 karrierjében.

Maga a DiRT 3 is itt virágzik ki igazán. A harmadik részben nincsenek annyira extrém lokációk, mint az elődben, és összességében nincs is benne annyi helyszín és pálya, hogy igazán sok újdonságot tudjon mutatni a karrier második felében, ám mindezt olyan erőteljes momentumokkal ellensúlyozza, amilyeneket ritkán tapasztalni a műfajban. A DiRT 3 nem szimulátor, de ennek ellenére példaértékű módon adja át a játékosnak a határon autózás élményét, változatos, reszponzív, kellő kihívást nyújtó és - ami mind közül a legfontosabb - mindvégig élvezetes vezetési modellel megtámogatva. És ehhez jönnek hozzá a bevezetőben is feszegetett hangulatbeli elemek: az elképesztő fények, a pályára beszaladó fanatikusok, a tévéből kimászó természet. Amikor elvakít a lenyugvó nap, amikor hátborzongató tempóban száguldasz a korom sötétben, amikor félelemmel lépsz a fékre az eső áztatta aszfalton, vagy amikor semmit sem látsz az óriási hóviharban. Mert ha még nem mondtam volna, a DiRT 3-ban már napszakok és időjárási effektusok is vannak, méghozzá olyan minőségben, amilyenben ebben a generációban sehol máshol nem láthattuk még.

Van egy teljesen más oldala is a DiRT 3-nak, az amerikai vonal ugyanis nem halt ki a játékból, csak egy új, túlzás nélkül forradalmi formában született újjá, a Gymkhana, mint sport ugyanis még soha nem kapott ekkora figyelmet videojátékban. Aki esetleg nem ismerné: a Ken Block által híressé tett akrobatikus raliról van szó, amely sokkal inkább extrém sport, mint autóverseny, ugratásokkal, kicentizett driftelésekkel és egyéb elképesztően látványos manőverekkel. A Codemasters nagyságát jól mutatja, hogy mindezt úgy sikerült beleilleszteniük a karrierbe, hogy semmiféle kettőség nem érződik a játékon: a Gymkhana egyedisége és extrém stílusa ellenére is tökéletes eleme a DiRT-csomagnak.

A kísérletezéstől írtózó sofőrök minden esetre megnyugodhatnak: a DiRT 3 karrierje nem erőltet ránk semmit sem, a négy évadra bontott, és azon belül több, mint száz kupát rejtő játékmódban rendre több alternatíva közül válogathatunk, így a kevésbé szimpatikus versenytípusokkal ráérünk később foglalkozni. Ami mindenképpen pozitív újítás, hogy a versenygépek most már kizárólag a teljesítményünk alapján szerzett reputációs szint alapján nyílnak meg, így sokkal inkább ösztönöz bennünket a játék az újabbnál újabb kocsik kipróbálására, hiszen nem kell őket vásárolnunk, teljesen ingyen pattanhatunk be a megnyitott autók bármelyikébe. Maga a paletta is javult a második részhez képest: az autósportrajongók szívét rengeteg klasszikus fogja megdobogtatni, és összességében elmondható, hogy nagy műértéssel lett összeválogatva a kínálat.

Az igencsak tartalmas karrier mellett természetesen a multiplayer versenyek sem maradhatnak el: pozitív, hogy nem csak online, hanem osztott képernyőn is megmérettethetjük magunkat. A netes küzdelmek kedvéért néhány a műfajban egyedinek számító játékmódot is kiötlöttek Kódmesterék, amelyek a Gymkhana-játszótérre építkeznek: az Outbreakben például a többieket kell megfertőznünk, az Invasionben pedig az nyer, aki a legtöbb táblát zúzza szét.

YOUTUBE-TÁMOGATÁS

Ha rendelkezünk YouTube fiókkal, akkor a visszapörgetések, illetve a visszajátszások folyamán lehetőség van videók feltöltésére. Egyszerre legfeljebb fél percnyi egybefüggő anyagot tehetünk fel a videómegosztóra, vágásra nincs lehetőség. A funkció könnyen kezelhető, és mindenképpen értékelendő, hogy ritkán látni hasonlót, ám a kevés lehetőség és a néha hosszas várakozással járó feltöltés miatt még bőven van hely a fejlődésre.

Mint csomag, a DiRT 3 a generáció egyik legerősebb darabja, műfajtól függetlenül: a Codemasters játéka olyannyira egyben van, és olyannyira fényesre vannak csiszolva a legapróbb részletei is, amilyet ritkán tapasztalni. A látvány, a prezentáció és a törésmodell eddig is első osztályú volt, mint ahogy a vezetési élmény sem volt híján az élvezeteknek, így a brit stúdió megtehette volna, hogy a könnyű utat választja. Ehelyett megnézték, hogy mik voltak az előző rész gyengeségei - az autópaletta, az időjárási viszonyok hiánya és a túlzottan amerikai stílus -, és szépen elsimították azokat, megtoldva mindezt egy túlzás nélkül forradalmi új versenytípussal, amely idővel akár még külön játékká is kinőheti magát. Ha az utód képes lesz előrelépni a helyszínek és a pályák számában, könnyedén csatlakozhat a videojáték-klasszikusok elit táborához.

Rozsdás falevelek borítják a finn utakat. A Quattro száguld, a kipufogó pattog, vidám kolompolás és szívmelengető napfény szűrődik ki a visszafordítón túlról. Hirtelen egy egész délután élménye sűrűsödik össze néhány másodpercbe, a DiRT 3 pedig tabukat feszeget. Mert amíg ritkán megkérdőjelezett etalonok és axiómák bűvkörében tengetjük mindennapjainkat, és azon vitatkozunk, hogy a Gran Turismo vagy a Forza Motorsport-e a jobb játék, addig a Codemasters szépen csendben egy féktávnyira került attól, hogy megcsinálja a generáció legjobb autóversenyét.

A DiRT 3 egy minden ízében csúcsminőséget képviselő offroad versenyjáték, amely félárkád és elképesztően élvezetes vezetési modelljével bárki számára bátran ajánlható. Az ismét rali-centrikussá váló megközelítéssel, az elképesztő atmoszférával és a forradalmi Gymkhanával a legnagyobbak közé lépett. Ilyen egy versenyjáték 2011-ben.