PopCap Hits Vol. 2Teszt

Nem véletlenül foglalja el a Plants vs Zombies tátott szájú zombija a PopCap Hits Vol. 2 borítójának közel ötven százalékát: a letölthető játékok frontján maradandó érdemeket szerző cég már az előző kollekcióját is egy darab sikerjátékkal (Peggle) próbálta eladni - most sincs másként. A korong ezúttal is négy játékot tartalmaz: Plants vs Zombies, Zuma, Heavy Weapon és Feeding Frenzy 2.

A Plants vs. Zombies nagyságát eddig két tesztben méltattuk (PC és XBLA verziók), így harmadszor már nem futok neki a játék részletes bemutatásának. A lényeg azoknak, akik esetleg nem hallottak volna még róla (van ilyen?): a PvZ remek tower defense játék, a kertünk védelmében telepítünk különféle növényeket, hogy elpusztítsuk a... igen, a nagy tömegben támadó, különféle ravasz képességekkel felruházott zombikat. A PvZ nem csak a bájosan eszement történetével emelkedik ki a lőtoronytelepítős zsáner tucatnyi képviselője közül, hanem a perfektül balanszolt, élvezetes, a kihívásokat nagyon ügyesen adagoló, az új játékelemeket kellő időben bemutató és alkalmazó játékmenetével is. Ha még soha nem játszottál ilyesmivel, kezd ezzel; ha szereted a műfajt, de kimaradt a Növények vs. Zombik Háború, sürgősen pótold.

A Zuma igazi klasszikus, legalább annyira, mint az előző PopCap lemezre pakolt Bejeweled. A cél felé kacskaringósan haladó golyó-kígyó taktikus szétbombázása a drágakövek társításához hasonlítható játékélmény - egyszerű, de nagyszerű. Kihívás van benne, nem is kevés, ugyanakkor tipikusan olyan játék, ami mellé nem csak egy órára, hanem akár tíz percre is oda lehet ülni. A lemezre rakott verzió nem mai darab, de továbbra is működik, különösebb probléma nincs vele. Ha csak az nem, hogy azóta kismillió klónja született, a mobilomra tavaly kétszázvalahány forintért vásárolt verzió grafikailag, és tartalmilag is simán hozza (sőt, valószínűleg veri) a PopCap-féle eredeti Zuma szintjét, ami ár / érték arányban bizony nem sok jót jelent.

A Heavy Weapon a kollekció leggyengébb darabja. Pedig lehetett volna jó is, a balról jobbra haladó, vadul lövöldöző, néha atombombákat hajigáló tank kalandjai az első tíz percben kifejezetten izgalmasnak tűnnek. Húsz perc után már nem annyira, az első fél óra után pedig ásítasz ez nagyot - ez most tényleg csak ennyi? Tényleg. A lövöldözés izgalma hamar elillan, a játék egyre eszetlenebbül halmozza az ellenfeleket, a pályák nehezen átlátható lövedék-pokollá változnak, a pályavégi bossok pedig kifejezetten ötlettelenek, a legyőzésük a favágás videojáték-megfelelője. Oké, a minden kipusztító atomrobbanás sokadszor is mosolyt csal az arcra, de tényleg ez a legfőbb pozitívum - ami nem sok. Felejthető, felejtendő cucc.

A Feeding Frenzy 2 ezzel szemben pozitív csalódás, az inkább szimpla flash-játékra emlékeztető első rész után ez már nyugodt szívvel nevezhető teljes értékű játéknak. Az alapkoncepció (a kis hal megeszi a kis halat, aztán nagyobb hal lesz belőle, hogy még nagyobb halakat tudjon megenni) változatlan, de a folytatásba pakolt újdonságok (különösen a jól kitalált power-uppok), a csinosabb grafika, a sztori kooperatív végigjátszásának lehetősége, és a kezsüel játékosok kedvéért bepakolt Lite-mód egy kategóriával az előzmény fölé emelik a folytatást. A tartalom is tisztességes, a sztori mód hatvan pályája után négyfős, választható karakterekkel operáló minijáték mód várja a társas szórakozásra vágyókat.

A második PopCap kollekcióról nagyjából ugyanaz mondható el, mint az elsőről: alapszinten rendben van, de nem így kellett volna csinálni. A két lemez nyolc játékából simán lehetne faragni, egy egyszeri, négy-öt játékot felvonultató kollekcióval (PvZ, Peggle, Bejeweled 2, és Zuma vagy FF2) valószínűleg mindenki sokkal jobban járt volna, nekem pedig nem két közepes gyűjteményről, hanem egy jóról lett volna módom írni.

[6 / 10]