Michael Jackson: The Experience (Kinect)Teszt

”A világ legjobb tanulási módszere, ha munka közben nézzük a mestereket.”

A fenti idézet magától Michael Jacksontól származik, aki halála után valahogy ismét visszakerült a populáris kultúra pódiumára. (Ilyen ez a popszakma, vagy mifene...) Koncertfilm, új album, közreműködő művészek, és táncos videojátékok... ahogy a huszonegyedik század közönsége megkívánja. A fenti idézethez a Kinect verzió apropóján tudunk visszakanyarodni. A Microsoft mozgásérzékelős megoldását sokan próbálták megérteni, még többen fejlesztettek rá szoftvert, a Kinect-esszenciát azonban kevesek értették meg igazán. Persze itt rójuk le a tiszteletünket a kivételnek, és mindjárt elárulunk egy nagy titkot. A Michael Jackson: The Experience készítői megfogadták Jacko tanácsát, és javarészt tanultak az első hullámban megjelent Kinect címek hibáiból. Így a liladobozos kínálat egy újabb arra érdemes címmel bővült - sokak örömére.

Az MJ:TE nem épít a korábban megjelent (és általunk is tesztelt) Wii verzió mechanikájára. A készítők kidobták az újraskinezett Just Dance játék alapelemeit és nulláról építették újra a definitiv Jacko videojátékot. Ennek megfelelően a táncolás érzékelése (és a lekövetendő mozdulatok mintája) is a Kinect stílusához igazodott. A hirtelen gesztusok helyett a nagy és látványos mozgások dominálnak, amelynél a sziluettünkkel való játék legalább annyira szerepet kap, mint a jól elkülöníthető kar és lábmunka. A tánckoreográfia is különbözik a Wii platformra megjelent játéktól, de daltól függ, hogy hol melyik verzió kínálja az élvezetesebb táncfeladatokat. A szükséges mozdulatok oldalt érkeznek “tánc-kártyákon”, melyek alapján előre fel tudunk készülni a következő lépésre. Természetesen ehhez gyakorlat kell - az MJ:TE meglehetősen gyorsan váltogatja a koreográfiai elemeket, de szerencsére a tipikus lépéseket hamar megtanuljuk majd. (Mesetereivé csak hosszas gyakorlás után válhatunk...)

A játék körülbelül ugyanazokat a slágereket kínálja a lemezen, mint a Wii verzió, az előadásmódot viszont minden menet előtt megváltoztathatjuk. Klasszikus nehézségopciók nincsenek, ugyanakkor daltól függően tudunk tánc, ének-tánc, és ez utolsó komplexebb variációit kínáló mester-előadást indítani. Az ének kiválóan lett implementálva technikailag, hiszen a Kinect mikrofon gond nélkül felismeri a hangunkat, végső esetben USB perifériát is elfogad a szoftver. A hangmagasság érzékelés pontosságával sem volt problémánk.

A dalok nehézségét az egész flottul navigálható menüben azért mutatja a menüsor, de kicsit következetlen a szinteket kihagyó tervezői döntés, révén mégiscsak pontokra megy a játszma, egy árkád jellegű élménynél pedig elengedhetetlen a jól szabályozható kihívás. A bónuszok gyűjtögetése ezúttal is nagy türelmet és kitartást igényel - az achievementek megnyitásához szükséges csillagokért is durván meg fogunk izzadni.

A tesztnek koránt sincs vége, a következő oldalon folytatjuk!

Kifejezetten üdítő volt a Wii verzió fakó látványvilága után belecsöppenni a 360-Kinect által megjelenített Jacko-univerzumba. A nóták elején bejárjuk a klasszikus videoklip helyszíneket, a helyszínek pedig dal közben is a videók látványosságaiból mutatnak fel egy-egy tipikus mozzanatot. Kevésbé izgalmasak a régebbi dalokhoz csatolt fantáziadíszletek, ellenben az ügyes effektezés és a sziluettünk fölöttébb látványos megjelenítése mindig feldobja a látványt.

A játék multiplayer porciója alapvetően egymás elleni pont-küzdelemből áll (ekkor a játékosok kétszer előadják ugyanazt a dalt, majd a több pontszámot elért csapat nyer), de van kooperatív mód is, ahol random kell beugrania egy-egy szakaszra a regisztrált játékosoknak. Legföljebb négyen állhatunk így sorba lokális játéknál. A LIVE támogatásba sajna a DLC támogatás mellett nem került be az online játék - ez a többi Kinectes próbálkozás tükrében említésre méltó hiányosságnak tűnhet.

A játék szerencsére igazi meseország azoknak, akik ismerik és kedvelik MJ-t. A Michael Jackson: The Experience hasonlóképp tiszteleg a nagy művész előtt, mint annak idején a Harmonix-féle Rock Band: Beatles tette a maga főszereplőivel. És mint már számtalanszor leírtuk: ezekkel dalokkal nem lehet hibázni. Az éneklés tovább szélesíti a Kinecten kiteljesedő táncos-zenés zsánert. A következő műfajtárs játéknál reméljük már kiforrottabb lesz a mód- és nehézségválasztás (bizonyos daloknál nem is tudjuk az összes performansz-lehetőséget kiválasztani), és azt is reméljük, hogy egy esetleges új "Experience" játék esetében kicsit bővebb lesz az alapból elérhető dalok listája. A zenés tribute- (másképpen emlék) játékok etalonjának számító Beatles sem tudott sokkal többet, de ott az élmény talán töményebb (és nem mellesleg meghatóbb) volt.

*“Soha, semmivel sem vagyok elégedett. A tökéletességre törekszem; éppen ettől vagyok az, aki.”

És valóban. Jackson munkásságában tagadhatatlan a maximalizmus hatása. Művei erejétől mind a rajongók, mind pedig a kortárs zenészek leborulnak. A Michael Jackson: The Experience X360-as változata bár nem tökéletes, azért a kifejezetten jól sikerült Kinect címek közé sorolható. A művész életművéhez maximális tisztelettel, de nem maximalista megvalósítással nyúl. Ellenben az apró hiányosságai ellenére is harsányan szórakoztat. A Dance Central-t nem üti le a trónjáról, de a mozgáskövető szenzor tulajok számára egy koncentrált csomagot jelent abból, amit a Kinect tud, és abból, ami miatt Michael Jackson az volt, aki.*