Assassin's Creed Brotherhood PCTeszt

Az Assassin's Creed sorozat végre PC-n is utolérte magát, ugyanis megjelent a rajongók által már izgatottan várt Brotherhood epizód. A Gamer365 hasábjain sokat foglalkoztunk már a játékkal, most végre a PC-s átirat teljes verziójával is volt szerencsénk tüzetesen megismerkedni. Lusta konverzióról van szó, vagy Ezio második eljövetele pécéken is igazságot tesz? Nézzünk a dolgok mögé!

Kezdjük egy gyors áttekintéssel, ha a korábbi konzolos tesztünket nem olvastátok volna. A Brotherhood nem újít annyit, mint a második rész tette, sőt nem is igazi, számozott folytatás. Ennek ellenére a fejlesztők apait-anyait beletettek, hogy az élmény tovább finomodjon. Az Ezio-szálat tovább bonyolítják Ubiék, viszont az igazi főszereplő ezúttal Desmond, akivel meglepően sokat fogunk a jelenkorban is kalandozni, egészen a meghökkentő végkifejletig. Aki tehát képben akar lenni, annak a Brotherhood úgymond kötelező kapocs a második és harmadik epizód között.

A játék alapvető mechanikája alig változott az előző részhez képest, viszont ahol módosítás történt, ott csak a mérleg pozitív oldalára pakoltak a fejlesztők. A fő helyszín ezúttal Róma, amely bár látvány tekintetében a cikkiró számára nem nyújtott jelentős újdonságot, hangulata ellenben fantasztikus összbenyomással bírt. Az ókor európai központjaként számon tartott város reneszánsz kivetülése félelmetes atmoszférával lengi körül a játékost. Az intrikákat és területhódítást pedig ezúttal egy rekruta-menedzser jellegű minijáték színesíti. A trenírozott bérgyilkosokat persze a saját eszközünkként használhatjuk a céljaink elérésében, akiket szorult szituációkban vethetünk be az egyjátékos kampány során.

A Brotherhood egyik nagy újítása a multiplayer, amelyről már szintén írtunk nektek. A többszereplős játéknak az Abstergo vállalat (ugye emlékszünk a templomosok modernkori gyülekezetére) Animus tréning programja ad keretet, ahol az Animusba merült játékosoknak az adott pályaszakaszon kell vadász és üldözött szerepet egyszerre eljátszani. Csavar is van a dologban, hiszen a map-et a többszereplős játék furcsa figurái népesítik be NPC (azaz számítógép által irányított, passzív, nem játékos karakterek) formában. Igazi élmény beleolvadni az avatárok természetesen viselkedő tömegébe, és valódi szikraként lobbantja be a gyanút minden egyes szokatlanul viselkedő karakter. A játékszabályokat a fenti hivatkozott cikkben már részleteztük (van szintlépés, több féle mód, megnyitható karakterek és perkek), a PC verzió margójára elég annyit körmölnünk, hogy a dolog kiválóan működik ezen a platformon is. A hálózati kód stabil, és bár a játékot még megjelenés előtt teszteltük, azért már jó páran gyepálták egymást az Ubi szerverein. (Feltehetően lelkes, európai zsurnaliszta kollégákkal találkoztunk.) A menürendszer szinte teljes egészében a konzolos formán alapul, amivel alapvetően nincs baj, de ha nagyon kukacosak akarnánk lenni, azért egy-két ponton áramvonalasítottuk volna a kezelését. Figyelem: a multiplayer vastagon alapoz az alapjátékban megszerzett rutinra, így csak akkor érdemes komolyabban nekiállni a darálásnak, mikor már a - PC-n alapesetben továbbra sem optimális - irányítás, és a különböző karakter terelgetési fortélyok már a kisujjunkban vannak. A konzolos DLC tartalmak a PC kiadás lemezén alapból megtalálhatóak, igaz ez a multiplayer bővítményekre is.

A megjelenés előtti tesztelés bizonyos szempontból öröm, más oldalról viszont kérdőjeleket hagyhat. Az Assassin's Creed Brotherhood pécés verziója nagyban alapoz az Ubisoft Uplay rendszerére, ami hasonló megoldás, mint a Steam vagy a Games for Windows Live platformjai. A Uplay beloggolást igényel, cserébe automatikusan húzza le a játékhoz tartozó frissítéseket. A Uplay keretén belül ugyanúgy nyithatunk acsikat, mint 360-on, a gyűjtögetett pontokért pedig jutalmak ütik a markunkat. Miért a bekezdés elején emlegetett sirám? Az Uplay még nem engedte a gyűjtögetett pontjainkat felhasználni, de azt láttuk, hogy például multiplayerben a “hellequin” karaktert is így lehet majd adott esetben megnyitni.

A játék technikai megvalósítása példás. Bár az első rész igazi vaszabáló volt, a kor haladtával és a DX10-es mód mellőzésével az AC:B esetében is sikerült egy teljesítmény terén korrekt átiratot készíteni a portoló munkatársaknak. A látvány üt, az új effektek (dinamikus fényforrások) és PC-s bővítések (távolabbi részletek, tűéles árnyékok) pedig kiemelik a Brotherhood reneszánsz világát, melyet mintha csak aranybarna bőrbe, lágy pasztellszínekbe és fehér posztóba forgattak volna a művészeti vezetők. A hangok PC-n is jól szólnak, megfelelő vizuális periféria (Nvidia Vision) felszerelésével pedig 3D térhatás is elérhető.

A PC változat tulajdonosai nem panaszkodhatnak a bónusz tartalmak terén sem. Mint már említettük, a vásárlással magukénak tudhatja mindenki a két Animus Project bővítést (amivel a többszereplős módot tudjuk felturbózni), és újdonságként a Da Vinci Disappearance DLC is helyet kapott a korongon, természetesen ingyenes formában.

Jó hír az Ubisoft másolásvédelmi stratégiájától ódzkodó játékosoknak, hogy a klasszikus DRM megoldást immár elfelejthetjük; egy szimpla account regisztráció után (és egy online visszaellenőrzést követően) a Brotherhood internetkapcsolat nélkül is játszható marad, egyjátékos módban.

Foglaljuk össze a tapasztalatainkat! Az Assassin's Creed Brotherhood egy kiváló átirat lett, így könnyebben emésztjük meg a csúszást a tavalyi konzolos megjelenéshez képest. Az utóbbi időben megtört a tendencia, miszerint a PC-sek alsóbbrendű változatokat kapnak a konzolos nagytesókhoz képest. Ha kimaradt a Brotherhood, de az eddigi részekért rajongtál - és emellett van egy mai szemmel nézve átlagos, játékra használt PC-d is - akkor nem kérdéses a cím beszerzése. Konzolos feleim, tetszik vagy sem: az Assassin's Creed Brotherhood pécés verziója szolgáltatja a legteljesebb, technológiailag legfejlettebb élményt, amit a játék bármelyik platformon nyújtott ezioidáig!