Gitár Hirózni jó, egyedül és bandában is, pláne akkor, ha tétje van a dolognak. Most volt: a pénteken lezavart masszív Guitar Hero: World Tour bajnokságon mindenki bizonyíthatta, hogy ő legmenőbb gitárhős, dobhős, vagy énekes.
Az egész napos programra délután kettőkor érkeztünk - már ekkor több csapat sorban állt a hivatalos próbára. A délután során az elektronikus levélben jelentkezett bandák nagy része már tiszteletét tette a színpadon egy-egy próbaelőadás erejéig. Hat óra után érkezett a zsűri, és az írásbeli jelentkezés is elstartolt. A regisztrálás után sajnos a zsűri celeb-gamer tagjára (nevezetesen Majkára) majd egy órát várni kellett, de ez senkinek a lelkesedését nem lombozta le - sőt.
Majka megérkezése után az éles produkciók következtek. Ha jól számoltam, tizenhét csapat vett részt a bajnokságon, a résztvevők között pedig a tisztes-inges mérnökarcoktól kezdve az épp hogy nyolc-tíz évet betöltött gitárhősök is előfordultak. Sajnos a be nem tervezett csúszás miatt mindenki csak a fő, saját maga által választott számával léphetett fel, de talán így pörgősebbé vált a menetrend.
Milyenek voltak a performanszok? Mindenki készült valami apró geggel, baromsággal, finom - avagy éppen durva - poénokkal. Láthattunk itt Micimackós pólóban rohangáló fiúkat, KISS-re maszkírozott metál arcokat, "Metrosexual" feliratú felsőben feszítő fenegyereket, mikrofont markoló dögös gamer csajszikat, egy valódi High School bandát, boxeralsóra öltözött punkokat, öltönyös brit beatkollektívát, és a sort napestig lehetne folytatni.
Nem titok - jelen iromány szerzője is imádja a játékot, így egyértelmű volt, hogy valamilyen formában fel kellett lépni a bandák háborújában. Massive Boys néven, hatalmas összecsapásban döntősökké avanzsáltunk az első forduló után. (Nem győztük kerülgetni a repkedő női bugyikat - hiába nem könnyű a virtuális rocksztárélet...)
A második etap során aztán egy mindent eldöntő (és igazi kihívást jelentő, listán kívüli) Lenny Kravitz improvizációval szálltunk harcba . A végső eredményhirdetésnél aztán lehullott a lepel - a produkciónk egy nagyon kiélezett első helyért folyó harcban csak a második helyre volt elég, de nem csüggedtünk - így is fantasztikusan éreztük magunkat, ráadásul dobogós helyezettként nem csak (az egyébként minden résztvevőnek járó) turnépólóval gazdagodtunk.
Nagyon gáláns kezdeményezésnek tartom, hogy minden játékos kapott egy pólót, de a türelmesek - azaz a buli végéig kitartó rajongók óriásplakátokat nyalábolva távoztak a színpad mellől.
Így utólag is gratulálunk minden csapatnak, hisz szinte mindenki emberfeletti teljesítményt nyújtott. Ráadásul a versenyszellem és a sportszerűség nem veszett ki a mai fiatalságból - a csapatok szorítottak, szurkoltak egymásnak, a zsűri döntését mindenki tiszteletben tartotta és a hangulat érdekében mindenki maximálisan beleadta amit csak tudott. A közönség táncolt, a kiscsajok rázták a popsit, a bámészkodók bólogatták a fejüket... A taps és a főhajtás tehát mindenkinek jár. Jó lenne több ilyen színvonalas, a magyar játékos közösség számára szervezett bajnokságot látni és átélni. Még, ilyet!
A képekért hatalmas köszönet Boondie-nak!