Bakugan: Defenders of the CoreTeszt

A teszt olvasónk és bloggerünk, Edina tollából származik.

Létezik elég kommersz, japán animációs mesefilm átirat? A Bakugan Defenders of the Core egy újabb jelentkező, ám stílusával inkább a fiatalabb közönséget szólítja meg, hisz a Bakugan őrület csak pár éve kezdődött. S hogy miről is van szó pontosan? Leginkább a Pokémon és Yu-Gi-Oh ötvözetének neveznénk. Ugyanúgy szörnyeket kell gyűjtögetnünk, amelyek pöttöm tárolóból huppannak elő és válnak felhőkarcoló méretűvé pillanatok alatt. A Bakugan saját ötlete, hogy ezeket a lényeket a harc során kártyákkal segíthetjük. A jelenség termelt egy rajzfilmsorozatot, gyűjthető figurákat, így természetes, hogy a játékiparban is (újra és újra) meg kell jelennie. Hogy örömünkre vagy bánatunkra, az lejjebb kiderül.

A sztori nem túl bonyolult. A játék elején megalkotjuk saját kis hősünket, majd vele indulunk a világ megmentésére a gonosz Spectra és kártevő Vertox kristályai ellen. Természetesen nem egyedül. Szedett-vedett barátaink inkább csak szavakkal támogatnak minket, mint cselekedettel, így legnagyobb segítőnk nem lesz más, mint a saját kis lényünk. Első bákkugánunk tehát adott, ám összesen 20 szörnyecskét szerezhetünk meg a kaland során. Szereplőnk választása után kapunk egy gyorstalpalót a harcrendszerrel kapcsolatban, ugyanis itt mi magunk irányíthatjuk óriássá változott kedvenceinket. Így a játék nagyrészt két helyszínen fog játszódni. Egyikben emberkénkkel haladunk a veszéllyel teli utcákon (mint egy nagyon egyszerű lopakodós mászkáldában), míg a harcokat az óriásokkal vívjuk. És itt ejtsünk is pár szót a csaták menetéről.

Első lépésben kiválasztjuk a Bakugant, figyelembe véve az ellenfelet, hisz itt is megvannak az adott elemek, mint a víz, tűz, elektromosság stb. Minden lénynek 4 különleges képességkártyája van, ám ebből csak kettőt használhatunk az összecsapás alatt. A harc közben nem csak ellenfelünket kell legyőznünk, hanem egy bizonyos területet is épségben kell tartanunk. A csata előtt építhetünk áltornyot, ami eltereli az ellenfelek figyelmét (természetesen csak addig, amíg le nem rombolják azt). Az irányítás egyszerű, a kombó sorozatok nem túl hosszúak és bonyolultak, a támadások pedig földön és levegőben egyaránt zajlanak, a rosszak legyőzése után pedig nincs más dolgunk, mint elpusztítani a kristályt.

Ehhez képest hősünknek a játék másik felében nincs igazán sok dolga. Elfogadja a küldetést, végigtipeg a pályán, lelki támaszt nyújt barátainak és igyekszik megszabadítani a világot a gonosztól. Ám, hogy ne legyen olyan egyszerű a dolgunk, az adott szakaszokat őrök illetve katonák védik, akiket érdemes elkerülni. Ha netalán mégis észrevennének minket, nincs veszve semmi; egy szabaduló kártyának köszönhetően nem esik bántódásunk. A változatosságot nagyban megnövelik ezek a részek, hiszen érezhetjük, nem csak a száraz csihipuhira helyezték a hangsúlyt. A külcsín helyenként egészen rendben van, de összességében nem ér fel a korábbi animés játékok látványvilágával.

Mint említettem, a játék oroszlánrészét a harc teszi ki, a történet lineáris, és a játékidőt sem a (hiányzó) mellékküldetések megoldásával fogjuk kitölteni. A pályák sivár felépítésűek, sok felfedezésre sincs lehetőségünk. Az ifjoncoknak talán jó belépő lehet a virtuális világba, de ha a lurkó nem ragaszkodik a Bakugan témához, akkor bőven találhatunk szebb-jobb programokat a polcon. A közepestől egy picit jobban sikerült a játék, de senki ne váltson nagy durranást a Bakugan Defenders of the Core-tól.