Michael Jackson: The ExperienceTeszt

A pop királya volt? Nem kérdés. Hogy évekig egy videojátékon dolgozott a halála előtt? Ez már csak vad találgatás. Az viszont tény, hogy hosszú idő óta először ismét egy olyan programmal játszhatunk, amiben ő a főszereplő. A Wii-re megjelent Michael Jackson The Experience (a továbbiakban MJTE) képmásában egy újabb táncos program lépett a színre. De vajon méltó-e a játék MJ korábbi produkcióihoz? Érdemes volt-e a megjelenés időpontját összeereszteni a Kinect hasonló nyitócímeivel?

A kérdés első körben inkább az, hogy az Ubisoft játéka miben fejleszti tovább a Just Dance által lefektetett fundamentumokat. Rövid a válaszunk: nem sok fejlődés történt az alapjáték óta. Aki nem ismerné a Just Dance szériát, annak röviden elmondjuk a lényeget. A stilizált hátterek előtt stilizált táncosok előre rögzített felvételei láthatóak. A táncosok keze (jeles esetben) fényesen izzik (ez jelképezi a Wiimote-ot), nekünk pedig az irányítóval a kezünkben kell utánozni a lépéseket-mozdulatokat. Apró ikonok jelzik a következő figura sziluettjét (minimális idő alatt párosíthatjuk a várt pózt a kis rajzocskával) a játék pedig pontozza a mozdulatok sikerességét. A nóta végén elszámoljuk az összegyűjtött csillagokat, ezekért az MJTE pedig bónusz videókat, oktatóanyagokat nyit meg. Röviden ennyi a történet, de nem szabad elfelejteni, hogy a menütől a táncképernyőig minden Jacko stílusához, számaihoz, jellegzetes díszleteihez van igazítva.

Jogosan merül fel az olvasóban, hogy a kezünket hadonászva miként lehet teljes táncmozdulatokat értékelni. Meglepő lesz a válaszunk: valahogy sikerült az Ubi mérnökeinek kitalálni egy olyan rendszert, hogy a pontozó algoritmust ne lehessen becsapni. Azaz nem tudunk ülve, minimális gesztikulálással jó pontokat szerezni. A minimum (OK) értékeléshez elég a teszetosza hadonászás, a mozdulatok PERFECT bevarrásához azonban elengedhetetlen az átélés, a teljes testünk átmozgatása, és különben is, ilyen játékkal nem azért szűrjük össze a levet, hogy aztán ücsörögve szedjük ki belőle a maximális pontszámokat. A kezdeti félelmünk tehát nem igazolódott be, nem csak képzelőerő kell ahhoz, hogy elvonatkoztassunk a megfelelő élmény érdekében, hanem precíz ritmusérzék, és stabil mozgáskoordináció.

Egy azonban biztos - sok mozdulatot sem így, sem úgy nem képes tökéletesen érzékelni a Wiimote, így a ponthajkurászás a rendszer precízsége híján háttérbe szorul. Hi-Score vadászok egy szinten túl a kukába vághatják az árkád szemüveget és maximalista hozzáállásukat - buliban viszont garantáltan nem okoz majd feltűnő gondokat a rendszer kvázi-pontatlansága.

A korongon huszonöt nóta várakozik arra, hogy meglehetősen ügyes Jacko imitátorokat utánozva végigtáncoljuk őket. A háttértáncosok szerepét mellesleg bárki egy plusz Wiimote segítségével felveheti, összesen pedig négyen is játszahtunk, ha találunk ehhez megfelelő méretű nagyszobát, és vállalkozó szellemű embereket. A haverok táncba csábítása egyébként nem lesz probléma. Az MJTE meglepő eredményeket képes elérni, ha videojátékoktól idegen emberek vannak a közelben. Olyanokat is sikerült a programnak a képernyő elé varázsolni (bármi féle nógatásunk nélkül), akik még a kezsüel címektől is távol tartják magukat. Mi ez, ha nem egy óriási érdem?

A dalok háttere, a felöltözött táncosok egyébként szorosan köthetők a hivatalos klippek képi világához, csak sajna a hátterek túl statikusak, egyszerűek. Olyannyira, hogy nem egyszer csak egy fix falfestmény előtt táncolunk, ahol néha-néha bevillan egy-egy felirat, vagy előjön pár tereptárgy. Nem ezen áll vagy bukik az MJTE megítélése, de a csilli-villi Just Dance után is furcsán visszafogott a prezentáció. A menükkel ugyanez a helyzet. A struktúra és a funkcionalitás teljesen rendben van (jól navigálható, átlátható menüről beszélünk), de a kivitelezés egy picikét snassz. A kattintásainkat megerősítő laza csettintő hangon túl nem sok izgalmas elemet találunk itt sem.

Jópofa adalék, hogy a táncoló figurák alatt olvasható a dalszöveg, így azok sem unatkoznak a házibuliban, akik épp kimaradnak a mozgásból. A bónuszként megnyitható tréningvideók a bemelegítéstől indulnak és egészen a számok lépésről-lépésre történő betanításáig vezetnek. Nem rosszak ezek a felvételek, de egyértelműen látszik, hogy a DVD tárhelye erre, és nem az interaktív, részletes hátterek kidolgozására lett felhasználva.

*A Michael Jackson The Experience egy korrekt táncos játék, amely alapvetően jól teszi a dolgát. Szórakoztató mechanikával, kiváló (bár picit szűkös) zenei kínálattal és eseti játékosok számára is vonzó játékmenettel van felszerelve. Ugyanakkor kicsit rossz időben lépett színre, zsáneren belül a Kinect szállítja jelenleg a csúcsragadozót a Dance Central személyében. Ha pusztán a dolog mókafaktorát nézzük, a többi táncos játék mellett sincs szégyenkeznivalója. A jövőre érkező HD verziók pedig további bizakodásra adnak okot.

Egy dolog viszont szúrja a szemünket. Michael és a körülötte sürgő-forgó stáb mindig kihozta a rendelkezésre álló technikából a maximumot. Klipjei, koncertjei, lemezei és filmjei a mai napig stílust definiáló mesterművek, technikai mérföldkövek. Ehhez képest a Michael Jackson The Experience messze nem szolgáltatja azt az hatást, amivel MJ jópárszor megajándékozta rajongóit a munkássága során. A definitív Jackson-videojáték élményre tehát még várnunk kell.*