Pro Evolution Soccer 2011 WiiTeszt

Az abszolút multiplatform címeknél rendre átsiklik a figyelem a nem-HD verziók felett: nem történt ez másképp a Pro Evolution Soccer 2011 esetében sem, ahol a néhány héttel később megjelent Wii / PS2 / PSP változatok még minimálisnak mondható figyelmet sem kaptak a médiától. A dolog részben érthető: az eladási adatokból könnyedén leszűrhető, hogy ezek a - csúnya kifejezéssel élve - alsóbbrendű kiadások egészen minimális, marginális százalékát szolgálják ki csupán a teljes közönségnek. Így sem érdemes azonban elmenni szó nélkül mellettük: a Wii verzió mellett legalábbis semmiképp sem, a Nintendo konzolján ugyanis kétség kívül egyedi élménnyel szembesülnek a virtuális focira vágyók.

A titok - senki sem fog meglepődni - a mozgásérzékelős irányításban rejlik: a PES 2011 Wii változata remekül használja ki a képernyőre mutogatásban rejlő lehetőségeket, és még a rutinos labdazsonglőrök számára is olyasvalamit kínál, ami mellett érdemes elidőzni egy kicsit. Látszatra persze rendkívül egyszerű a dolog, hiszen egyetlen mondatban elmagyarázható a lényeg: az egyik gombbal labdát vezetünk, a másikkal pedig passzolunk - mindig épp oda, ahova mutatunk a Wiimote-tal. A komplexitás első blikkre valóban nehezen fedezhető fel a rendszerben, pedig kétség kívül benne van: tény, hogy nem tehetünk meg annyi mindent a játékban, mint a 360 / PS3 / PC verziókban, de minél több időt ölünk benne, annál jobban rá fogunk lelni a mélységeire.

A gyakorlás egyébként nem csak ajánlott, hanem szükséges is: hiába indít a játék egy hasznos tutoriallal, elsőre garantáltan bénázni fogunk a pályán. Ha a nagygépes változatokhoz vagyunk szokva, akkor legalábbis mindenképp, a játékosok és az ellenfél viselkedése ugyanis hiába köszön vissza többé-kevésbé a nagytesókból, a sikerhez alaposan át kell kalibrálnunk az agytekervényeinket. A PES 2011 Wii irányítása az előre gondolkodásra és a párhuzamos utasításokra épít: ha a könnyűnél magasabb fokozatokon is meg szeretnénk zörgetni az ellenfelek hálóját, akkor meg kell tanulnunk, hogyan irányítsunk egyszerre több játékost. Az üres területekre történő befutás, a védők lefoglalása - ez az a két pont, ahol kicsúcsosodik az egyedi irányítás előnye, és ennek megfelelően erősen építeni is kell rájuk.

A kérdés az, hogy megéri-e beleölni az időt a meglehetősen meredek tanulási görbéjű irányításba - és ezzel meg is érkeztünk a PES 2011 Wii leginkább sarkalatos pontjához. A játékosok némileg RTS-jellegű rángatása a pályán ugyanis kétség kívül egyedi és érdekes megközelítése a focinak, az irányításban rejlő élvezeti érték azonban így sem éri el azt a szintet, mint a nagygépes verziók esetében - leginkább azért nem, mert a más szisztéma ellenére is szinte változatlan alapokat egész egyszerűen nem erre tervezték, így valamennyi hiányérzet mindig ott lesz a játékosban. Funkcionálisan alsóbbrendű, ha úgy tetszik. Erre persze jöhetne a refklexszerű Wii-riposzt, mondván ez egy casual játék, ám az említett tanulóórák miatt ennek a kijelentésnek nem lenne túlságosan sok igazságtartalma.

Ha már tartalom: az egy fokkal csinosabbá és átláthatóbbá vált menük nem rejtenek túl sok újdonságot. Ha csak egyetlen játékmódra szeretnénk koncentrálni, az továbbra is a remek Master League legyen, amely bár kicsit egyszerűbb, mint a HD platformokon, de így is hozza a hagyományosan remek színvonalat. Az alternatív lehetőségek közül továbbra is a Champions Road és a My Team emelkednek ki: előbbiben nagyobb szerepet kap a klub menedzselése, és egy kezdetben ismeretlen játékosokból álló csapatot kell a csúcsra juttatnunk, utóbbiban pedig saját és barátaink Mii-jeit használhatjuk fel, akik tulajdonságait aztán idővel fejlesztgethetjük is. Érdekesség, hogy külön játékmód van a Wiimote vs. Classic Controller összecsapások számára, ahol az egyedi és a hagyományos irányítás mesterei küzdhetnek meg egymással.

A már megszokott licenszhiány mellett a grafika a játék azon pontja, ahol a leginkább indokolt a szemöldökráncolás: a PES 2011 Wii esztétikailag egyáltalán nem képes felnőni a platform által képviselt standardokhoz. Maguk a játékosok még rendben vannak, akárcsak az animációk, a környezet, a stadionok, illetve egyes menüpontok azonban olykor botrányosan gyengék - egy sajátos, amolyan tipikusan Wii-s képi világú megvalósítás talán jobb ötlet lett volna. Igaz, a beleölt plusz munka hiánya a bevezetőben említett okok miatt valahol érthető.

A Pro Evolution Soccer 2011 Wii verziója kétség kívül a hardcore focis élményre vágyókat célozza meg: a komoly tanulást igénylő irányítása mindenképpen ezt támasztja alá. És bár funkcióit tekintve nem képes felnőni a HD verziókhoz, összességében van annyira egyedi, különleges és élvezetes, hogy a virtuális focira vágyó Wii tulajok tehessenek vele egy próbát.

>> A 360 / PS3 / PC verziókról készült tesztünket itt olvashatjátok.