Fable IIITeszt

Talán nem a legmegfelelőbb módja egy teszt felütésének, ha arról kezdesz el beszélni, hogy a vizsgált játék milyen reakciókra számíthat a közönségtől - megfelelő vagy sem, most mégis ez következik. Egészen biztos vagyok benne, hogy a Fable III sok vitát fog kavarni, és sok, végkicsengésében egymástól radikálisan eltérő (a lelkendezőtől a fanyalgóig) kritikát fog kapni. Az ok: a Lionhead következetesen folytatta az első részben megkezdett, és a második epizódban már teljesen egyértelmű munkát a konzolos / számítógépes szerepjáték, mint műfaj lecsupaszítására, gyakorlatilag mindenki (bárki) által elérhetővé tételére. A törekvés kicsúcsosodása a Fable III: a harmadik rész többször is a zsenialitás határán egyensúlyoz, máskor pedig ott is egyszerűsít, ahol már nem kéne.

Ötven évvel a második epizód történései után járunk, a helyszín továbbra is Albion. Az előző rész Hőse már halott, de továbbra is igazi legenda, aki királyi vérvonalat hagyott maga után. Idősebb fia uralkodik, a fiatalabb gyerkőc (választásod szerint: fiú vagy lány) pedig éli a nagyon gazdag királyi csemeték gondtalan életét. A nagy boldogságba a bátyus egyre furcsább viselkedése rondít bele. A király lassan, de biztosan átcsúszik kegyetlen diktátorba, az adók magasak, az iparosodó Albion gyáraiban kisgyermekek robotolnak, az adók magasak, a tiltakozókat tömegbe lövetéssel fékezik meg, az adók pedig... mondtuk már, hogy magasak? A felháborodott kistesó (azaz: te) megpróbálja lebeszélni a kemény kéz politikájáról, a próbálkozás sikertelen, mi több, tragédiába torkollik. Menekülőre fogod, és (kezdetben kis számú) szövetségeseiddel közösen meghozod a döntést: ez így nem mehet tovább, a királynak buknia kell, jöhet a forradalom!

A hatalom átvételéig vezető út hosszú lesz, és kacskaringós - méghozzá a szó legszorosabb értelmében. A Fable III első újítása: a karakterfejlődést egy tényleg hosszú, és tényleg kacskaringós út jelképezi, rajta kapukkal, és ládákkal. A kapuk (a szintlépések) a történethez vannak kötve, a támogatóid számának növekedésével nyílnak meg az újabb szakaszok. A ládák pedig az új / fejlettebb képességeidet és tulajdonságaidat rejtik, az út jobb oldalán a harci fejlesztésekkel (közelharci fegyverek, mágia és lőfegyverek - öt szintű fejlődés; varázslatok - hat darab), a bal oldalon meg az összes többit (új kommunikációs és a karakter kinézetét módosító lehetőségek) találod. A fejlődés kulcsa a harcért, küldetésekért és minden egyéb hasznos interakcióért mért tapasztalati pont, és ennek gyakorlati megtestesülése, a Céhpecsét. A Céhpecsétekkel nyithatod a ládákat, és ezekből kell iksz számút összegyűjteni, hogy elnyerd egy-egy régió támogatását. A rendszer átlátható, és jól jelzi a Lionhead egyik fő törekvését: a menük TELJES száműzését a játékból.

Ami majdnem sikerült is, a Fable III-ban a küldetéseid listáját, és külön előhívható mentés / töltés képernyőt leszámítva nincsenek menük. A második részben (lassan betöltött) általános menü szerepét teljes egészében a Menedék vette át. A Menedék egy terem, több leágazó szobával: a Start gomb megnyomásával bármikor ideteleportálhatsz. A váltás gyors, a várakozás talán másodpercnyi sincs, a játék nem tölt, a dolog működik. A Menedékben mindent megtalálsz, a Lionhead ide passzírozta be az összes lehetőséget: fegyverek és felszerelések, ruhák, egy nagyon jól átlátható, többfunkciós térkép, küldetéslista, személyes kincstár, achievement-lista, direkt hozzáférés a DLC-khez, statisztikák, gyors utazás a fejlesztési útra... és még nem értem a végére, és nem is fogok, legyen elég annyi, hogy ez az általános, mindent kiváltó játék- és karaktermenedzselési központ. A magam részéről, közel húsz éve szerepjátékokkal nyomuló játékosként nincs bajom a menükkel - a Fable III megoldása kétségkívül látványos, a “menü” gyors elérési ideje pedig üdvözlendő fejlődés a korábbiakhoz képest.

A harc a Fable III talán egyetlen eleme, ami nem sokat változott. Az alapfelállás nagyon hasonló a második részben megismert rendszerhez, egy-egy gombbal előcsalható közelharci támadás, varázslat és lövöldözés. Ha hosszan tartod nyomva, fokozatosan feljebb ugrik egy szintet az erősség (ha már fejlesztetted), a fegyverrel tudsz célozni, a mágiát pedig területre, és célirányosan is el tudod lőni. Varázslatból van hatféle, őket a különféle felhúzható mágikus kesztyűk jelképezik - ezeket később kombinálhatod is, így két, tetszőlegesen kevert varázslatot használhatsz egyszerre. Alternatív lehetőség: több varázslat időlassítás, idézés..) gyorsan felhörpölhető itókák formájában érkezik.

A fegyvereknél és ruháknál már más a helyzet. A ruhákat teljes öltözet formájában szerezed be, ezeket később testrészekre bontva kombinálhatod. A fegyverek pedig fejlődnek. Meghatározott cselekedeteket (ölj meg X számú, Y típusú ellenfelet; legyél nagyon gonosz...) kell véghezvinned - ez a tulajdonságokat turbózza. A másik fejlődés automatikus, és jellemed alakulásához, valamint a harcban használt támadásaidhoz köthető - ez a fegyver kinézetét változtatja. A harc továbbra is viszonylag egyszerű, viszont roppant látványos, remek (és gyakran jó brutális) kivégzésekkel, és nagy adag időlassítással a kiemelt pillanatokban. Aki izzasztó harcokat, vagy bármilyen, kicsit is komoly kihívást vár a harmadik Fable-től, másfelé keresgéljen: a második rész hagyományait követve itt is csak akkor lehet meghalni (elnézést: egy pillanatra elájulni) ha nagyon nem figyelsz oda - mondjuk meccset nézel egy másik képernyőn. Ha annak idején túltetted magad rajta (még inkább: elfogattad annak, ami) most sem lesz vele problémád. Ha nem... nos, nem most fog megváltozni a véleményed.

Itt értünk arra a pontra, amit viszont - személyes meglátásom szerint - kár volt tovább egyszerűsíteni. A Fable széria egyik jellegzetes eleméről, a többi karakterrel való kapcsolattartásról van szó. A probléma nem a lehetőségekkel van: lehetsz jó vagy gonosz, barátkozhatsz és szereleme eshetsz, lehet szexelni (igen, vannak prostik, és igen, van gruppenszex), lehet nemi betegségeket elkapni, de házasodni, házat venni, családot alapítani és üzleteket felvásárolni is.

A gond a megvalósítás. Korábban az összes rendelkezésedre álló kifejezés közül választhattál: most a játék dönti el, hogy miket vethetsz be - egyszerre maximum hármat. Oké, hogy ha egyet letudtál, a következő körben felajánl egy újat - de én ennél nagyobb szabadságot várok el, ha böfögés helyett fingással indítanám a kapcsolatot, akkor had csináljam már azt. A második rész rendszere teljesen jó volt, az új, tovább egyszerűsített megoldás fapados, nem nyújt elég változatosságot. A bónuszként bedobott “fogj kézen valakit, és vidd el bárhová” lehetőség néhány misszió során hasznos, máshol viszont nincs sok értelme - annyi semmiképpen, amennyit a Lionhead az utóbbi egy évben beszélt róla. A pénzszerzős minijátékokra is több figyelmet fordíthattak volna, a három felkínált lehetőség maximum a nevében más, ugyanazt a (roppant szimpla) játékmenetet kínálják.

A játék igazi sztárja persze továbbra is Albion, és az itt elmesélt történet. Mindkettő megérdemli a rá áldozott időt. Albion továbbra is varázslatos hely, a második rész fejlesztett motorja nagyobb helyszíneket, méretesebb dándzsönöket (a barlangok nagyon jól néznek ki), és általában részletesebb, szebb világot biztosít. Apróbb technikai malőrök most is akadnak: a melletted bóklászó kutya (naná, hogy visszatért) még mindig hajlamos beleakadni a tereptárgyakba, a karakterek néha szellemként sétálnak át egymáson, és a küldetések irányát mutató fénycsík is megbolondul néha. Akadnak kisebb framerate gondok: semmi különös, akkor jönnek elő, ha nagyon sok ellenfélre varázsolsz rá valami nagyon durvát.

A küldetések általában igen jók, három esetben pedig minden túlzás nélkül zseniálisak. Nem fogom őket lelőni, de... ha játszottál valaha hagyományos, dobókockás szerepjátékkal, a “három mágusos” missziót könnyezve fogod végigröhögni. A Fable III humora egyébként egész végig kitűnő, a karakterek nagyon jól össze vannak rakva, rengeteget beszélnek, nem is akárhogy, A+ kategóriás angol színészgárda (Reaver és vele Stephen Fry is visszatér!) adja a hangjukat. Apropó, hangok. A Fable II minőségi magyar felirata után a Fable III is magyarítva kerül a boltokba. A felirat nem csak, hogy tartja a korábban megszokott színvonalat, de túl is lépi azt. Innen gratulálunk az (egyelőre ismeretlen, de majd kiderítjük, hogy ki követte el) fordítónak: fantasztikus munkát végzett, a szöveg (ahol kell, ott versbe foglalva) néhol jobb, mint az angol eredeti.

Az utolsó oldalra maradt a Fable III legnagyobb újdonságának kitárgyalás - nem véletlenül, mert erről nem árt hosszabban értekezni. A meglepetést a trailerek mondjuk jó előre lelőtték: a királysághoz vezető út, és a gonosz testvér megbuktatása nem jelenti a játék végét. Egészen pontosan a közepét jelenti, nekem úgy tíz órámba tellett királlyá válni, utána pedig jön az uralkodás. Itt álljunk meg egy kicsit. A királlyá válás előtt, a korlátozott személyes interakciók miatt többször is elhúztam a szám. Aztán történik valami. A fejlesztők külön kérésére nem írhatom le, hogy pontosan mi (pedig nagyon szeretném). Ez, a hatalom megdöntése elé helyezett utazás számomra a Fable III talán legmaradandóbb élménye volt. A korábban alapvetően színes, abszolút vicces, durva csirkés poénokkal, és agyament humorral operáló játék hirtelen átfordít egy kapcsolót, és olyan hangulati váltást visz véghez, hogy a jól fűtött szobában is többször beleborzongtam. A játékos szembenéz a nagybetűs Végzettel, és felsejlik előtte, hogy mi vár rá uralkodóként. Ha nincs ez a küldetés, a játék második fele nem működik. De ott van, így a koronázás után durván a nyakadba szakadnak az eddigi döntéseid, és (könnyelmű?) ígéreteid. Megérted, hogy a bátyád miért tette azt, amit tett - és lehet, hogy te is követni fogod ezen az úton. A játék második fele egyébként nem valamiféle leegyszerűsített uralkodó-szimulátor: döntéseket ugyan napi szinten kell hoznod (köztük sorsdöntőeket is), de a világ továbbra is nyitott marad, új küldetéseket kapsz, és karakterfejlődésre is lesz lehetőséged.

Megpróbálom elkerülni a spoilereket, és általánosságban beszélni: a királyként előtted tornyosuló feladatok megoldása mindenképpen áldozatokkal fog járni, és NAGYON csábítónak tűnik majd egy csinos kis diktatúra bevezetése.

Nem volt szó még a kooperatív módról: leginkább azért, mert minimális mértékben tudtuk csak kipróbálni. Az ok: a lehetőséget ma, patch formájában aktiválták, a teszt megírása előtt pár órával. Ami biztos, és üdvözlendő: külön kamera mindkét játékosnak, a karaktered normálisan átvihető a másik játékba, lehet közösen bizniszelni, ajándékozni, szexelni és gyereket csinálni - az online párkapcsolatért külön achievement jár, a barátlistánkon szereplő kizárólag férfi karaktert fejlesztő játékostársakból kiindulva meleg időknek nézünk elébe.

Summa summarum: a Fable III tisztességes folytatás, javarészt előremutató változtatásokkal. Ha az előző rész nem jött be, nem a harmadik felvonás miatt fogod megszeretni a sorozatot. A csontig egyszerűsített szociális interakcióért kár volt, érzésem szerint szimpla “változtassunk valamin csak azért, hogy változtassunk” manőver, a negyedik részből tessék száműzni. Ennek ellenére: a Fable III határozottan több, mint a részeinek összesége, a 2010-es kínálat egyik leghangulatosabb versenyzője, és abszolút méltó a széria sorsát figyelemmel kísérő úri közönség kiemelt figyelmére.