Második olvasói tesztünk következik: manga02 a Metal Gear Solid: Portable Ops örömeibe vetette bele magát. Vajon méltó lett a sorozathoz a játékmenetbeli újításokban bőséges PSP-s epizód?
Amikor bejelentették a Metal Gear Solid: Portable Ops készültét, egyből eldöntöttem, hogy veszek egy PSP-t miatta, azzal az egy feltétellel, hogy az Acid-tól eltérően ez az epizód tovább görgeti a sorozat történetét. Az első képekből és információkból ez még nem derült ki, de a megjelenés közeledtével letisztult a kép: egy teljes értékű Metal Gear Solid-ot kapunk, hordozható kiszerelésben.
A hordozhatóság ráadásul hatványozottan igaz, hiszen a mű kihasználja a PSP összes funkcióját, de a játékmenete is ehhez lett igazítva, ugyanis ezúttal a történet nem úgy mesélődik, mint a nagygépes részekben, ahol egy hosszú, összefüggő folyosón mentünk végig és oldottuk meg a különböző szituációkat. Ezt teljes egészében eldobták és lecserélték valami másra, ami beleillik abba a nézetbe, hogy egy hordozható gépet lehet, hogy csak út közben (néhány percre) vesz elő az ember. Így történt, hogy különálló küldetések vannak, amiket egy térképről lehet elérni.
A történet ezúttal a harmadik rész és az MSX-es első közé esik, és azt mutatja be, hogy mi vezeti Naked Snake-et (ha jobban tetszik: Big Boss-t) Outer Heaven megalapításához. Ebben fontos szerepe van annak, hogy már nem kell egyedül szembenéznie az ellenséggel. Nem akarok semmilyen információt elmondani a történetről (ami ismét mindent felforgat, és miatta rengeteg dolog átértékelődik az előző részekben), így szimplán belevágok a játékmenet ide tartozó részébe.
Csapatépítés. A fent említett térkép egyben a főhadiszállást is jelképezi. Új lehetőség az, hogy a kiütött, elaltatott katonákat és civileket be lehet vonszolni egy teherautóba, amiből a saját kis börtönünkbe kerülnek. Ezek után néhány nap leforgása alatt átállítjuk magunk mellé, és már fel is lehet használni valamelyik egységünkbe őket. A küldetésekbe ezúttal már nem csak egy emberrel megyünk. Ott lesz mellettünk másik négy társunk is, akik a teherautó környékén papírdobozba rejtőzve várják, hogy őket használjuk. A katonák közül a Start menüben lehet választani, amennyiben a közelben van egy elrejtőzésre alkalmas pont (ez a térképen jelölve van). Ilyenkor az addig használt karakter elbújik, és a másik kiválasztottat fogjuk irányítani. Így megeshet, hogy akár egy teljes küldetést úgy viszünk végig, hogy Snake egy dobozban kuksol, míg egy orosz katona, elvegyülve a többiek között eljut a (térképen X-szel jelölt) célpontig. Persze minden küldetéshez érdemes másik csapatot összeállítani. A korházba például célszerű orvost is vinni a harcosok mellé, mert míg az udvaron ők maradnak észrevétlenek, addig az épületben a doktor tud zavaratlanul mozogni. Ehhez persze először el kell rabolni, és át kell képezni egyet (egyébként ezzel órákig el lehet szórakozni). Azt, hogy a megfelelő emberrel megyünk a bal felső sarokban megjelenő kaméleon ikon jelzi. Ez nem jelent száz százalékos védelmet: ha rajtakapnak, hogy falhoz lapulunk, kúszunk, vagy szimplán belső nézetből célzunk, akkor egyből jön a riadó és a menekülés.
Persze nem kell minden elrabolt, és magunk mellé állított katonát csapatba rakni. Érdemes odafigyelni tulajdonságaikra, amik elég sokrétűen vannak szétosztva. A Manage menüpontban láthatjuk az összes emberünket, a Körrel elérhető róluk minden információ.
Az adatlapokon a következő tulajdonságok vannak: név (ez gondolom egyértelmű), életerő, állóképesség (stamina, ami az MGS3-tól eltérően itt nagyon gyorsan fogy, terepre nem szabad gyenge katonát küldeni), a különböző lőszer ikonok a fegyvernemek használatát jelzik. Ha valamelyikek C van (ami a legrosszabb), mondjuk a sniper alatt, azzal ne is álmodjunk pontos célzásról, úgy remeg a keze, mint egy százévesé. A következő a kés ikon, ami a CQC szintjét mutatja. A C nem tudja használni, míg B-től felfelé mindegyik képes például hátulról elkapni az ellenséget, és erre jön rá az összes többi technika. Kicsit butább a rendszere, mint a harmadik részben volt, de még most is nagyon hasznos, ráadásul a vallatás technikának ezúttal sokkal fontosabb szerepe van. Már nem csak titkos helyeket árul el az ellenség, hanem magát a küldetést is nem egy esetben, nagyban elősegítik. Az utolsó két képesség a technikus és az elsősegély, ezekre később kitérek.
Az adatlap alsó részén vannak a speciálisabb dolgok, mint például a rang és az egyéb tevékenységek. A rang azért fontos, mivel egyes helyekre csak bizonyos katona mehet be, hiába néz ki úgy, mint a többi, még akkor is rájöhetnek, hogy nem közülük való, mert alacsonyabb rangja van (egyszerűbben: grafikailag meg nem megjelenített dolgokon is lehet bukni, ezért fontos odafigyelni embereinkre). Az egyéb tevékenységek pedig szerteágazóak és hasznosak. A DELIVERYMAN például vissza tudja küldeni az invertory-ban található felszereléseket a teherautóra. Így ha a küldetés folyamán találunk egy új fegyvert, érdemes őt küldeni érte, mivel négy hely van a tárgyaknak személyenként, ami nagyon kevés, főleg úgy, hogy meg kell találni az arányt a gyógyszerek és fegyverek hurcolása közt, nem is beszélve a spéci tárgyakról.
Az adatlap átvizsgálása után embereinket elhelyezhetjük a nekik legmegfelelőbb csapatba. Ugyanitt (a Manage menüpontban) vannak ezek is. Ezek sorban: négy osztag ALPHA (ahol Snake is van), BRAVO, CHARLIE és DELTA, első végigjátszásban még nem használható, csak az ALPHA, de később már szabadon választható mindegyik.
A második menüpont a kémosztag. Ide érdemes minden kis életerejű katonát rakni. Az összes, térképen már felfedezett helyre lehet maximum négyet küldeni. Ők időről-időre jelentenek felszerelésekről, gyógyszerekről, sőt, még foglyokról is, akiket ha kiszabadítunk, a magánhadseregünk tagjává válnak. Gyakorlatilag ez adja a legnagyobb újítást a játékba, hiszen így rengeteg mellékküldetés is van. Persze néha a kémeknek köszönhetően folytatódik a történet is. Természetesen itt is közrejátszik az adott katona speciális képessége, van például, amelyik legyengíti az adott területen lévő többi ellenséget. Saját kémeinkkel viszont (szerencsére) sohasem fogunk találkozni küldetések során.
Az utolsó két kategória itt is az orvosi csapat, és a technikusok. Ők felelnek a gyógyszerek és a fegyverek kifejlesztéséért, tőlük lehet elvárni az olyan hasznos dolgokat, mint gyógyszerek, aknakereső felszerelés, hő- és éjjellátó szemüveg, és töménytelen lőszer a fegyverekhez. Figyelni kell arra, hogy ide csak B, A és S fokozatú embereket rakjunk.
Azért írtam keveset a tényleges akcióról, mert az - leszámítva, hogy több karakter is van a pályán - maradt a régi, jól bevált lopakodás. Csak az irányításban vannak változások: a PSP-n található gombok mennyiségének köszönhetően sok mindent át kellett alakítani. Ezúttal a Háromszög már nem csak akciógomb, nyomva tartva Snake lopódzik, sima felület felé irányítva pedig falhoz lapul. Erre azért volt szükség, mivel a kamera szabadon forgatható lett, mint az MGS3 Sub-ban, ami itt egy kicsit bénán lett megoldva, köszönhetően annak, hogy nincs két analóg kar a gépen, így a D-pad a kameraforgatás. Most fogd meg a PSP-t, és próbáld meg úgy nyomni az analóg kart az egyik irányba, hogy közben ugyanazzal a hüvelykujjal még a D-padot is kezeled... Másik változás az invertory előhívása, ami most ömlesztve lett, és csak négy tárgyat tud kezelni egyszerre. Ezt a kör folyamatos nyomásával lehet elérni. Minden más maradt a régi, ehhez is hamar hozzá lehet szokni.
Ami a játék grafikáját illeti: maximálisan kihasználja a PSP képességeit, nem nagyon hiszem, hogy ennél többre lenne képes a kis masina. A karaktermodellek az ígéretekhez híven igencsak közel állnak az eddigi részek megvalósításához, de a helyszínekre sem lehet panasz, hiszen mindegyik hatalmas és bonyolult, igaz, csak kompromisszumok árán volt ez elérhető. A vér eltűnt, vele együtt a nyakvágás és a nyakcsigolya eltörésének lehetősége is. Egy-két esetben, nagyobb összefüggő területeken (ahol nem takarják a távolabbi pontokat épületek) belassul az egész, ami lehetetlenné teszi a célzást. Persze ez is tipikusan csak akkor következik be, ha sok-sok katona teljes riadókészültség mellett lő ránk és üldöz.
Ami viszont hiányzik - bár jól lett pótolva - az a játék motorjával létrehozott átvezetők sokasága. A történetmesélés ezúttal rövidebb a megszokottnál, igazából csak az elején és a végén fogunk sok átvezetőt látni, de akkor legalább megdöbbentőeket. Nem mondok vele újdonságot, ezúttal digitális képregény formában játszódnak le a jelenetek. Érdekes, hogy kicsit reálisabb rajzokkal állt elő Ashley Wood, így közelebb hozva a látványt a valósághoz, de az animátorok is nagyon jó munkát végeztek. Látványos és hátborzongató jeleneteknek lehetünk szemtanúi, és még az érzelmes részek is teljességgel átjönnek, bár ez a szinkronnak inkább köszönhető.
Ha már itt tartunk, a szinkron is csorbát szenvedett. A rádióbeszélgetések csak feliratokkal rendelkeznek, ami bántja az ember fülét sokévnyi MGS játszás után. Az viszont jó, hogy magasabb szintre emeli a fent említett képregényes élményt az a tény, hogy az ilyen jelenetekben minden esetben van szinkron. Ha a Digital Graphic Novel-ben is lett volna, akkor az is még zseniálisabb lehetett volna. A szinkronszínészek hozzák formájukat, David Hayter-nél senki se mondja szebben azt, hogy “Metal Gear?!” :)
A zenék a szokott stílust képviselik, de érdekes módon a fődallam - ami az első rész óta hallható, és amit Harry Gregson-Williams nagyon szépen, és nagyon sokszor feldolgozott - egyszer sem csendül fel, még abban a számban sem, amelyiket a GC06 trailerben lehetett hallani, egyszerűen kivágták belőle. Kár érte, fájdalmasan érintett.
Most, hogy mindent elmondtam az egyjátékos módról, áttérek az internetes funkciókra, amik elég ritkák a kis fekete (néha fehér, rossz esetben rózsaszín) masinérián. Kezdjük talán azzal, amelyik kicsit visszanyúl a single részhez. A Recruit menüpontban van egy Access Point Scan lehetőség. Ezzel speciális karaktereket lehet előcsalogatni csak azzal, hogy egy Wi-Fi router/hotspot közelében vagyunk. Ugyanezt egyébként GPS-en is el lehet majd érni, amint lesz ilyen kiegészítő a géphez. Gondoljunk csak bele: műholdról szerzünk katonákat a csapatunkba. Mókás kis adalék, érdemes kipróbálni.
Az igazi Online Multi teljességgel Subsistance módi. Ide a single módban összeállított csapatainkat küldhetjük harcolni. Természetesen ha egyikük meghal, azt sohasem látjuk újra, erre megoldás a fehér zászló, amivel életeket lehet menteni. Megéri használni. Túl sok mindent nem lehet elmondani erről a részről, hiszen sima online akcióról van szó, persze a megszokott minőségben, három játékmóddal: TDM, DM és Capture Mission. Aki teheti, próbálja ki ezt a részét is.
Van lehetőség katonák cserélgetésére is két gép között, de ami a legjobban tetszik: lehetőség van egy játékkal úgy játszani haverral, hogy az ő gépére átküldjük az adott pálya adatait. Így nem kell, hogy mindenki megvegye a játékot. Hasznos dolog.
Így elmondhatjuk, hogy oly sok várakozás után kaptunk egy teljes értékű, közel tökéletes Metal Gear Solid játékot. Ezért megérte PSP-t venni! Tíz pontot akkor kapott volna, ha az átvezetők 3D-ben mennének és Harry Gregson-Williams ott lenne a készítők listáján, mint zeneszerző. A kilenc pont igencsak jó eredmény, nem szabad kihagyni!
manga02