Sokan, sokáig vártak a szerdai napra. Már bő egy éve csurgatja apró cseppekben a Nintendo az eredetileg Revolution kódnéven bemutatkozó Wii-vel kapcsolatos finomságait, ám a három legfontosabb, és leggyakrabban felmerülő kérdésre csupán most kaptuk meg a választ. Mit, mikor és mennyiért? Mit is rejt majd pontosan a masina doboza? Mikor emelhetjük le azt a polcról? És mindezért mennyit is vagyunk kénytelenek fizetni? A hónapok során találgatások, pletykák tucatjai (százai?) járták be a világháló minden egyes zegzugát, most azonban eljött az a nap, amikor végre odatehetjük azt a fránya pontot a híresztelések mögé - a leglényegesebb konkrétumok napvilágot láttak.
Essünk gyorsan túl a legfontosabbakon. A Nintendo Wii elsőként az Egyesült Államokban kerül a boltokba, november tizenkilencedikén, 250 dolláros árcimkével, ezt követi majd a japán premier december másodikán (25,000 jen), mi, európaiak pedig szokás szerint utoljára következünk: december nyolcadikán debütál nálunk a Wii, 250 eurós áron. A fehér színben pompázó konzol mellett egy darab csuklópánttal felszerelt kontrollert találunk majd a dobozban, amihez természetesen a legtöbb játék által használt "nuncsaku" kiegészítő is jár, ráadásként pedig - hogy semmiképp se unatkozzunk a gép megvásárlását követően - a Wii Sports névre keresztelt, öt tagból álló játékgyűjteményt is megkapjuk, melyben tenisz-, golf-, baseball-, bowling- és boxtehetségünket mutathatjuk be. Emellett bőséges nyitókínálatból válogathatunk majd: a kezdőrepertoár több, mint tizenöt címet tartalmaz, melyekhez jellemzően 50 eurós áron juthatunk majd hozzá, és ha ez nem lenne elég, olyan címek is elérhetőek lesznek a premiert követően, mint a Super Mario World, a The Legend of Zelda: A Link To The Past, vagy a Super Mario 64 - természetesen a Virtual Console-nak köszönhetően.
Utóbbi elnevezés (ha valaki esetleg nem tudná) egy online retro gyűjteményt takar, ahonnan kezdetben 30 klasszikus közül tölthetjük majd le a nekünk tetszőket. Egy NES játék ára 500 "Wii pont" lesz, a SNES, illetve N64 címeket pedig 800 és 1000 kreditért cserébe tölthetjük majd le - a választék a tervek szerint minden hónapban tíz "új" játékkal fog bővülni, a fenti masinákon debütált stuffok mellett pedig PC Engine és Sega Megadrive címek közül is válogathatunk majd. Ha már megemlítettük a Wii pontokat, tisztázzuk gyorsan, mik is azok: feltöltőkártyák segítségével szerezhetjük majd be őket (2000 pont ára húsz euró), és a fentiek mellett egyéb finomságokra is szert tehetünk elköltésükkel, elég csak az Opera webböngészőre gondolni, ami korábban már a DS tulajokat is megörvendeztette egy hordozható kiadással. Titokban még abban reménykedünk, hogy játékok vásárlásával is növelhetjük majd pontjaink számát (pontosan úgy, mint idáig csillagjainkat a nintendovip.com oldalon), barátságos lépés lenne Nintendo-éktól, és nem mellesleg a szoftvereladásokat is segítené kisebb-nagyobb mértékben.
A pontok mellett fény derült egy még érdekesebb, "Wii Channel" névre keresztelt újdonságra is. A gépet bekapcsolva különböző csatornák közül válogathatunk: a legfontosabb a Mii Channel, ahol elkészíthetjük saját profilunkat, és egy rendkívül aprólékosan kusztomizálható 3D-s arcképet is kreálhatunk magunknak, amit kapásból rá is tölthetünk saját kontrollerünkre, hogy a barátokhoz átugorva is magunkkal cipelhessük azt - a Wiimote ugyebár rendelkezni fog egy apró, 6KB-os memóriával, ahol saját beállításainkat tárolhatjuk majd. A Photo Channel-en lehetőségünk lesz megnézni a - jelen esetben a fényképezőnkből kihalászott - SD kártyánkon található képeket, illetve videókat, melyeket módosíthatunk, vagy kapásból tovább is küldhetünk ismerőseinknek egy-egy üzenet kíséretében, akár mobiltelefonra is - remek, egyszerű alternatíva a PC helyett.
Mi is az a WiiConnect24?
Az internetkapcsolat rendkívül fontos szerepet kap a Wii esetében, hiszen masinánkat a világhálóra kötve a nap huszonnégy órájában használhatjuk a konzol netes funkcióit - akár alvás közben is. A WiiConnect24 szolgáltatásnak köszönhetően ugyanis gépünk automatikusan leszipkázza a számunkra fontos adathalmazokat, legyen az hír, demo, vagy különféle kiegészítő. Ehhez természetesen nem kell folyamatosan bekapcsolva tartanunk Wii-nket, az ugyanis készenléti állapotban is képes elvégezni ezen dolgokat. A funkciót több játék is használni fogja: az Animal Crossing-ban például bármikor meglátogathatjuk majd barátaink városát, legyen az akár egy földrésszel arrébb. Ja, még valami: mindezt ingyen.
A Shop Channel az előző bekezdésben tárgyalt, megvásárolható csecsebecsékhez teleportál minket, a szintén fent említett Opera-val történő böngészést pedig az Internet Channelben tehetjük majd meg. A maradék két, most bemutatott csatorna szorosan összefügg a WiiConnect24 szolgáltatással: az egyik egy időjárásjelentés (Forecast Channel), ahol a világ összes nagyobb városáról megtudhatjuk az aktuális adatokat, a másik, News Channel névre hallgató pedig a legfrissebb híreket szolgáltatja számunkra. Csodás menü-dizájn, és egyszerű navigálás jellemzi - lásd a wii.com-on található videókat - a hatalmas potenciált magába rejtő csatorna-rendszert, nem titkoltan ez az egyik olyan dolog, amivel a nem-játékos közönséget akarja Wii vásárlásra csábítani a Nintendo.
Természetesen a régi gamerek sem lesznek elhanyagolva, hiszen a masszív kezdőkínálatban több nívós címet is találunk. A legnagyobb név egyértelműen a The Legend of Zelda: Twilight Princess, de komoly érdeklődés övezi a gépet rendkívül erősen támogató Ubisoft Red Steel-jét is - a harmadik nagyágyú, a Metroid Prime 3: Corruption sajnos nem állhat majd fel a rajtrácsra, csupán 2007-ben eredhet a többiek után, igaz, ekkor sem marad sikervárományos társak nélkül, hiszen a Super Mario Galaxy, a Super Smash Bros. Brawl, és a Resident Evil: Umbrella Chronicles is a jövő évben kerül a boltokba. A felsorolást hosszasan folytathatnánk, hiszen a készülő címek névsora rendkívül hosszú - elég csak megnézni az itt található videómontázst, melyben a már említett címek is szerepelnek. A játékok kapcsán érdemes még megemlíteni, hogy a Nintendo produkciói egytől-egyig régiófüggetlenek lesznek, a third-party fejlesztők játékai esetében pedig a kiadók kezében lesz a döntés, így az importálást preferálók nyugodt szívvel ruházhatnak be az ismerős nyelven kommunikáló, ám még csak más régióban elérhető kedvencekre.
Sok érdekes, új dologról hallottunk tehát ez alatt a három nap alatt, ám kár lenne letagadni a rossz szájíz kisebb-nagyobb jelenlétét, ami valamekkora mértékben biztosan ott van mindenkiben, legyen az vérbeli Nintendo fanatikus, vagy elkötelezetlen játékos. Már régóta tudtuk, hogy a 250 dollárt semmiképp sem fogja túllépni a masina ára, és reménykedtünk, hogy nem a legrosszabb esetre kell felkészülnünk: egy nagyon olcsó konzolt szeretett volna mindenki, mi, európaiak pedig valami rejtélyes oknál fogva esélyt láttunk arra, hogy ezúttal nem leszünk a sablon-árszabás áldozatai - sajnos ezúttal sem úsztuk meg. És bár a Wii még így is a leginkább pénztárcabarát választás, sokan gondolkodnak úgy, hogy némi plusz ráfordítással már egy Xbox 360 Core-t is kaphatnak - vajon tényleg elég lesz arra a tulajdonképp csak egy kisebb összeggel kitüntetett árcímkeként funkcionáló Microsoft gép, hogy vásárlókat csábítson el a Nintendo-tól? A fentieken pedig annak tükrében tessék elgondolkozni, hogy N-ék - riválisaiktól eltérően - már a premiertől kezdve profitálnak minden egyes gépen. Mégsem olyan nagy a bátorság a cégnél, mint ahogy azt eddig gondoltuk? Érthetetlen döntésnek tűnik emellett a DVD filmek támogatásának elhagyása - persze ez nem befolyásolta volna olyan mértékben a konzol eladásait, mint mondjuk anno a PS2 esetében, de most, 2006-ban mégis csak elvárja az ember, hogy masinája rendelkezzen ezzel a funkcióval. És akkor ugyebár nem említettük a legfontosabb tényezőt, a third-party támogatást, ami bár jelen pillanatban meglehetősen jónak mondható, a jövőben könnyen megváltozhat - szegény lila kocka is megjárta.
Kételyek tehát vannak, ám az utóbbi bekezdésben tárgyaltak ellenére is azt kell mondanunk: jó úton halad a kiotói kompánia. A DS bebizonyította, hogy nem kevés ember bírható rá arra, hogy korábbi szokásaitól eltérően handheldet/kontrollert ragadjon a kezébe, a Nintendo sikeresen megtalálta a közös hangot ezekkel az emberekkel. Reggie Fils-Aime ezúttal is elmondta: stratégiájuk a tömeg bevonásán alapszik, a közös szórakozás iránti vágy kielégítésén, nem elfeledve persze a konzolos társadalmat. A lényeg, hogy játsszunk. Wii, we, mi, mindannyian.
KÜLÖNVÉLEMÉNY - liquid
Vaskos vélemény helyett engedelmetekkel elmesélnék egy régi-régi viccet, leginkább azért, mert kapásból ez jutott az eszembe, amikor meghallottam az árat, meg a részleteket:
Harmincas évek közepe, Szovjetúnió, általános iskola. A diákoknak történeteket kell mesélniük Lenin jócselekedeteiről. Elsőként a kis Másenyka szólal meg:
“Lenin elvtárs télen látta, hogy a szomszédoknak nincs mivel fűtenie. Kiment az erdőbe, vágott fát, és nekik adta.”
A tanárnő bólint, megdicséri a kislányt. Oleg jön.
“Lenin elvtárs a forradalom alatt megparancsolta a katonáknak, hogy udvariasan bánjanak a nőkkel és gyerekekkel. És ők ezért udvariasan bántak velük.”
Oleg is megkapja a dicséretet. Iván nagyon nyújtja a kezét - ő a következő.
“A gyerekek Lenin elvtárs dolgozószobája előtt zajongva fociztak, és berúgták a labdát az ablakon. Lenin elvtárs káromkodott egy nagyot, kiszúrta a labdát a bicskájával, aztán feldobta a tetőre.”
A tanárnő értetlenül néz.
“Ivánka, Ivánka, ez miért jócselekedet?”
“Nézze tanárnő... Akár közéjük is lövethetett volna, nem?!”