BulletstormPróbakör

A People Can Fly csapata - ahogy azt talán már meg is szoktuk tőlük - kissé komolytalanabb oldalról közelíti meg a belső nézetű lövöldék műfaját: igaz ez legújabb játékukra, a Bulletstorm-ra is, mellyel kellemes kört futottunk Gamescomon.

Belebotlasz egy ellenfélbe. Örülsz, vagy sem? Az FPS-ek többségében nem kifejezetten, a Bulletstorm esetében viszont határozottan. Egyszerűen és gyorsan végzel vele. Mi a reakció? Általában elégedettség és megkönnyebbülés, a Bulletstormmal játszva azonban csalódottság. A lengyelek valahogy így jellemezték új játékukat - és milyen igazuk volt.

Az imént leírtak hátterében rendkívül egyszerű dolog áll: a Bulletstormban nem az a cél, hogy eltedd láb alól az ellenségeidet. Oké, a végletekig lecsupaszítva ez, ám a játékmenetet arra tervezték, hogy mindezt stílusosan és kreatívan tedd: a játék szlogenje nem véletlenül lett "kill with skill". Grayson Huntnak, és társának, Ishi Satonak tehát látszólag csak annyi lesz a dolga, hogy valahogy kikeveredjen az elhagyatott, és az évek csúnyán elburjánzott turistaparadicsomból, ám valójában egy jót fognak mulatni közben, méghozzá a játékos hathatós közreműködésével.

A Bulletstorm magját tehát az úgynevezett skillshotok képezik. Hogy mi az a skillshot? Lényegében bármi, ami túlmutat a ravasz egyszerű meghúzásán, és miután a játék erre épül, ezért kismillió van belőlük - a ránk támadó mutánsok nagy bánatára. Példálózzunk? Naná, hogy példálózzunk. Lődd fejbe, és máris ott a bónusz pont. Célozz kicsit lejjebb, és nézd, ahogy a torkához kapva esik össze. Sőt, ha akarsz, akkor próbálkozhatsz még ennél is lejjebb: golyót a golyónak, és már pörög is a számláló. És ezek csak a legalapvetőbb lehetőségek voltak: a Bulletstorm az őrült kombózások közepette csavarja csak ki igazán magából az élvezeti faktort, és nem mellesleg a gyorsabb fejlődéshez is elengedhetetlen ezek használata.

Ha már felvonultattuk az alapokat, miért mennünk el szó nélkül az említett bohóckodás mellett. A kombózáshoz két fontos elem nyújt stabil alapot: az egyik a rúgás, ami értelemszerűen a közeli ellenfelekre vethető be, a másik pedig egy ostorszerű felszerelés, amivel magunkhoz ránthatjuk őket. Kapd el, és rúgd bele egy tüskés növénybe. Skillshot. Rántsd magadhoz, és lődd tökön, miközben repül. Skillshot. Rúgd a levegőbe, lőjj rá pár gránátot, és robbantsd fel. Skillshot. A Bulletstorm nem cicózik: a People Can Fly játéka brutális és morbid - a 'Fire in the Hole' skillshot például egy bizonyos testnyílást követel meg tőlünk a célkeresztbe -, de mivel egyetlen pillanatig sem próbálja magát komolyan venni, ezért nagyon messze van attól, hogy ízléstelenné váljon.

Ami még nagyobb öröm: a játék irányítása pillanatok alatt elsajátítható. Nem hazudunk, amikor azt mondjuk, hogy már egy perc ismerkedést követően képesek voltunk előcsalni néhány mókás kombinációt, amiben nagy szerepe van annak, hogy a Bulletstorm méretes szabadságot nyújt a kezünkbe. Ez nem egy verekedős játék, ahol pontosan be kell adnunk egy gombkombinációt ahhoz, hogy valami látványos történjen - minden a kreativitásunkról, a környezet, az egyes szituációk, illetve az ellenfelek elhelyezkedésének kihasználásáról szól, semmi másról. Mint ilyen, a Bulletstorm fantasztikusan élvezetes játék, kiváló szórakozás, aminek könnyedségében és kötetlenségében rejlenek az igazi értékei.

Butaság lenne persze azt mondani, hogy a Bulletstorm instant klasszikus: még csupán a felszínt, az ígéretes játékmenetet, valamint a kellemes színvilágú helyszíneket láthattuk belőle. Hogy aztán a történet, a változatosság, a fejlesztések mélysége, és még sok minden más milyen lesz, arról per pillanat legfeljebb csak találhatni tudnánk, egy valami azonban teljesen biztos: számunkra egyértelműen a Bulletstorm volt a Gamescom legnagyobb pozitív csalódása.