A Call of Duty-féle idézőjeles váltógazdaság kifizetődni látszik: az Infinity Ward egyértelműen jobb munkát végzett a múltban, mint a páratlan epizódokat készítő Treyarch, utóbbi csapat azonban úgy tűnik, hogy idénre tényleg összekapta magát. Közelebbről is megvizsgáltuk a Black Ops-ot.
Ha nem is hét lakat alatt, de mindenképpen az iparág legnagyobb franchise-ához méltóan őrizték a Call of Duty: Black Ops-ot a múlt héten lezajlott Gamescomon. Az Activision és a Treyarch a jó öreg "mindent a szemnek, semmi a kéznek" taktikát alkalmazta, így a sajtó a showflooron és zárt ajtók mögött sem kapott a kezébe kontrollert. Az ismerkedés ettől függetlenül megvolt: bő húsz perces, és két misszióra is kitérő ízelítőt kaptunk az idei epizódból.
Sok zsurnaliszta kolléga bizonyára kissé elpilledve ült be a késő délutáni prezentációra egy hosszú Gamescomos nap végén, a Victor Charlie című fejezet felütése azonban garantáltan tágra nyitotta mindenki pupilláit: méretes, néhány pillanat alatt ható adrenalindózist kaptunk. Egy helikopter roncsaiból menekülünk egy vietnami tó mélyéről, a felszín irányába úszunk a vízbe csapódó golyók aláfestésével, elkapunk egy vietkongot, és élő fedezékként használjuk, majd néhány hatásvadász módon belassított fejlövéssel teszünk pontot a szupertömény akciófröccs végére. Kapkodó tekintetek, ámulat, elismerő bólintások: az új Call of Duty ismét hamar bizonyította, hogy még mindig vérbeli hollywoodi shooter, ennek megfelelő koreográfiával.
A látott misszió tempója egyébként kétség kívül kiváló volt: látszott rajta, hogy a fejlesztők tényleg értik a dolgukat. A felvázolt bevezetőt követően egy lassabb lopakodós szekvencia következett, ahol kissé megpihenhettünk, és inkább csak asszisztáltunk a történésekhez, miközben társaink csendben kiiktatták az ellenfeleket, majd néhány sokkolóan brutális képsort láthattunk, ahol kegyetlen késdöfésekkel kellett végeznünk a függőágyaikban fekvő, és így utolsó álmukat aluszó katonákkal. Nem sokkal később ismét felpörögtek az események, és egy igazi, klasszikus Call of Duty-s tűzharc vette kezdetét - az özönlő ellenfelek nem igazán bírták az igen hatékonyan működő gránátvetőt, amely a környező faházakat is alaposan megcsócsálta.
Az összecsapást követően újból lassabb percek következtek, és egyben ezek is tettek pontot a pazar hullámvasút végére: egy rendkívül szűk földbe vájt alagút várt bennünket, melyben társunk meglepetésszerű, és kissé talán ijesztő halálát kellett végignéznünk - határozottan nyomasztó pillanatok voltak. A Victor Charlie itt ért véget, és tényleg nem győzzük hangsúlyozni a fentebb leírtakat: a misszió iskolapéldája volt annak, hogyan is kell megalkotni a tempót illetően egy akciódús FPS-t.
A második, Payback című fejezetre áttérve ismerős képsorok vártak bennünket. Nem véletlen: a Microsoft E3-as konferenciáján is látott missziót vizsgálhattuk be újra, ezúttal testközelből. Aki esetleg nem látta: egy helikopteres szekvenciáról van szó, melyben egy folyó vonalán haladva épületeket, hidakat, és nagy adag ellenséges katonát kellett kirobbantanunk a helyéről, a látvány szempontjából tehát itt sem lehetett túl sok okunk a panaszra. Emellett több példát is láthattunk arra, hogy a Black Ops scriptek nélkül is képes különösen szemkápráztató dolgokat a képernyőre pakolni: ilyen volt az, amikor egy ellenséges helikoptert kilőve két legyet ütöttünk egy csapásra, miután a gép zuhanás közben párját is magával rántotta a mélybe.
Mancsainkat tehát nem tehettük rá az új Call of Duty-ra, így tapasztalataink a látottakra korlátozódtak, és különösebb meglepetés sem ért bennünket, ez viszont nem jelenti azt, hogy csalódtunk, sőt: magas elvárásokkal ültünk be az idei epizód elé, és elégedetten távoztunk a prezentációról. Mindezek után - mint korábban már oly sokszor - most is csak a következőt tudjuk mondani, mint végső következtetés: nagyon úgy néz ki, hogy a Black Ops lesz az az epizód, mellyel a Treyarch csapata felnő a feladathoz és az Infinity Wardhoz. Az a szint pedig cseppet sincs alacsonyan.