Super Street Fighter IVTeszt

A tavaly tavasszal megjelent Street Fighter IV érdemei elvitathatatlanok. A játék a tetszhalott státuszban lévő két dimenziós verekedős játékok zsánerét revitalizálta - de nem is akárhogyan. Először is elérte, hogy a műfajjal csak egy-egy felemás, a lényeg mellett gyakran elsuhanó tesztnél mindenki többet foglalkozzon a játékkal: a népszerűbb nemzetközi szaklapok tesztelői alaposan beleásták magukat a játékba a megjelenés környékén, és sokan adtak hangot annak a véleményüknek, hogy a Street Fighter IV egy olyan jelenség, amelyet a stílus iránt fogékonyak egész egyszerűen nem hagyhatnak ki. Az SFIV a megérdemelt figyelem mellett elérte, hogy rengeteg új játékos csatlakozzon a régóta csak a 3rd Strike-ot, Guilty Geart, neadjisten egy-egy KOF-ot fogyasztó keménymag mellé.

A Street Fighter azonban nem egy egyszerű videójáték. Kemény tanulás, nagyon komoly belefektetett energia szükségeltetik ahhoz, hogy valaki megállja a helyét akár a kisebb-nagyobb bajnokságokon, akár a hírhedt flowchart Ken-ek elleni online mérkőzéseken is. Az elmúlt egy év alatt akármilyen nagyra is duzzadt a felhasználóbázisa a Street Fighter IV-nek, a folyamatos lemorzsolódás érzékelhető, az online aktivitás szempontjából jól látható volt. Vérfrissítésre volt szükség, nem feltétlenül az unalom elkerülése miatt, hanem azért, hogy ismét a figyelem középpontjába kerülhessen a stílus, és hogy ismét új játékosok csatlakozzanak a közösséghez. A vérfrissítést a harcosok számának brutális kibővítése, új játékmódok és a kötelező balanszolás jelentette: más néven ez lenne a Super Street Fighter IV.

Essünk túl a nehezén, tegyük tisztába a csecsemőt : a Super Street Fighter IV maximum egy nagyon szomorú, nagyon kegyetlen világban számítana DLC-s kategóriájú bővítésnek. A játék grafikája csiszolva lett (élesebb, látványosabb kép, bámulatosan kinéző új pályák), a menürendszert teljesen átdizájnolták (gyorsabban eljutunk oda, ahova akarunk), a zenéket pedig hol lecserélték, hol bővítették. A választható karakterek nagy többsége rengeteg apróságban változott az elődhöz képest, és persze minden szereplő kapott egy új, második Ultrát is (ezekről majd kicsit később beszélünk). Az eddigi huszonöt fő helyett immáron harmincöt közül választhatjuk ki sajátunkat, a már megszokott Ranked mód mellett pedig immáron több szereplős lobbik, meccsnézés, teljesen átalakított Replay Channel várja az online harcolni kívánó játékosokat. A Super és a Normal közötti különbséget leginkább úgy lehetne összefoglalni, hogy bővebb, szebb, jobb, úgy általában véve több (néhány szomorú kivételtől eltekintve) - az évről évre megjelenő sportjátékok világában ennyi bővítés két vagy három évi kiadást is lehetővé tenne. Ahogy a producer, Yoshinori Ono fogalmazott: átnézték az elmúlt egy évben felmerült rajongói kéréseket, és igyekeztek úgy átalakítani, bővíteni a játékot, hogy ezeknek megfeleljenek.

Tartalmi bővítések: a Super Street Fighter IV új karaktereket, visszatérő Alphásokat, 3rd Strike veteránokat, és két kimaradt SFII-es harcost mutat be a IV-es motorral. Már a megjelenés előtt, ahogy a leleplező videók alapján, majd később az előzetes buildeket kipróbálva látni lehetett, hogy valami félelemetesen jól sikerült az átállás a negyedik részre. A Super egyértelműen ezekről az új harcosokról szól: senkit nem érezni elhanyagoltnak (nem úgy, mint az SFIV-ben Guile/Sakura/Fei Long/Vega), minden plusz szereplő teljesen másképp mozog, másképp kell harcolni vele, mint a korábbi karakterekkel. Persze ez nem jelenti azt, hogy őket használva a győzelem garantált: leginkább Guy, Makoto és Ibuki esetében igaz az, hogy a szokottnál is keményebb gyakorlásra lesz szükség, ha a legjobbak közé akarunk tartozni. A régi szereplők az egyensúlyt érintő változtatások mellett új ultrákkal gazdagodtak - itt az a helyzet, hogy a Capcom felemás teljesítményt nyújtott. Akadnak olyanok, akik eddig is kifejezetten erős Ultrát tudhattak maguknak, és mégis bitang erős másodikat kaptak. Mivel választani kell a meccs előtt a két Ultra támadás között, így ezzel nem lenne akkora a probléma - ha minden karakterre igaz lenne. Akadnak szimplán az elsőnél gyengébb, kevesebb helyzetben alkalmazható Ultrák, de ami például Fei Longgal történt, az az amúgy is a gyengébb kategóriás harcos rajongóinak egy igen kemény övön aluli ütés lett. Összességében nézve azonban mégis nagyon pozitív az összkép, hiszen az új ultrák kombóba történő beiktatását megtanulni, azok ellenszerét begyakorolni mindenkivel ismét hosszú hónapokra elegendő elfoglaltságot nyújt majd a játékosoknak, egy-egy kevésbé elfogadott ultra kiválasztásával pedig a harcedzett veteránokat is ki lehet zökkenteni a nyugalmukból.

Ezerszer leírtam már különböző helyeken, de nem lehet elégszer hangsúlyozni: a verekedős játékok igazi arcukat akkor mutatják meg a játékosoknak, ha hasonló erejű ellenfelek egymás ellen játszanak. Nem a story módban, nem a kimért gyakorlás harcmezején, a training módban, nem az idegtépő Challenge-ek teljesítése közben: csak és kizárólag az egymás elleni játék az, amely meghatározza a játék által kínált élményt. A Capcom most már nem is próbálja eltusolni mindezt: a Super Street Fighter IV egyjátékos tartalma az elődnél soványabbra sikeredett. Csak az Arcade és a Challenge mód áll rendelkezésre, a Time Attack / Survival üzemmódok eltűntek a süllyesztőben. Leginkább azért, mert már nem kell többé megnyitni a bónusz karaktereket, hiszen mindenkit választhatunk az első pillanattól kezdve. Új színeket, új tauntokat pedig akkor kapunk hozzájuk, ha játszunk velük - meccseként kapjuk majd meg ezeket. Annak, aki csak egyedül tud játszani, pedig egy, a legkönyebb fokozatokon kevésbé vérszomjas, a legnehezebben pedig továbbra is kíméletlen Seth marad az egyetlen hosszú távú szórakozás, és persze a különböző bonyolult kombók megtanulása a továbbra is spártai Challenge módban.

A Capcom nem egyedül játszó vásárlók számára tervezte a Street Fighter IV-et: aki a többjátékos összecsapásokra gyúr, az hónapokat tölthet el gyakorlással a puritán training módban is, aki pedig egyedül akar, a gép ellen szórakozni, az előbb-utóbb úygis megunja majd azt, akárhány plusz játékmódot is próbálnának kitalálni. Ami mégis sajnálatos, hogy a sztori is gyengére sikeredett a megvalósítás szempontjából: ilyen botrányos minőségű, animének nehezen nevezhető, gyakran állóképeket lassan scrollozó "átvezetőket" már régen láttam videójátékban. Ennél a rajzolt képek is hatásosabbak lettek volna, ha másért nem is, talán a velük való találkozás meglepetése miatt.

Mi ez a balanszírozás, amit mindenki említ, de nem nagyon kerül kifejtésre? A Street Fighter IV egy igen erős játék volt ebben a tekintetben, hiszen nem volt olyan karakter, akivel ne lehetett volna győzni - de mégis akadtak olyan karakterek, akiknek brutális ereje és sebzése egyszerűen az átlag fölé helyezte őket (ilyen volt a legjobbnak kikáltott Sagat és a nyilvánvalóan bármiféle gyengeség, hiányosság nélküli Ryu) - úgy általában ki lehetett jelenteni, hogy akadtak kevesebb életerővel, kevesebb lehetőséggel bíró karakterek, akiknek jobban kellett játszani, hogy a több HP-val bíró, több sebzést beadni képes riválisaikat legyőzzék. A Capcom megoldása erre az volt, hogy a legkeményebb különbségeket kiegyensúlyozták: egy kis HP-csökkentés itt, egy komolyabb sebzéscsökkentés ott (főleg a shoryukenek és az ultra kombók egy része lett legyengítve), és a gyengébbnek számító karakterek támadásai is javultak. Így a fentről elveszünk, lefelé adunk a jelenlegi stábbal nagyon jól érezhető - a fejlesztők a megjelenés előtti blogban úgy foglalták mindezt össze, hogy amíg a régi SFIV-ben elegendő volt kétszer kiolvasnod az ellenfeled mozdulatait, és megfelelően reagálni a győzelemhez, addi a Superben ez a szám 4-5 re duzzadt, karaktertől függően. Több hibát tűrnek el a meccsek, magyarán szólva. Persze akadnak még itt kérdőjelek: a játék egy hete van piacon, így esély sincs arra, hogy az új karakterek beilleszkedését megítélhessük. Jó tanácsként mindenesetre azt mondanám, hogy az új játékosok akkor járnak a legjobban, ha valamelyik nekik tetsző új karaktert választják (leginkább Cody, Juri, vagy T Hawk tartozik a biztosan top kategóriás szereplők táborába).

Az igazság az, hogy bár sokat lehetne elmélkedni arról, hogy a Super Street Fighter IV mit ad az SFIV tulajdonosoknak, és mit ad az újoncoknak - ez a játék továbbra is egy olyan világ kapuja, amit kívülről nem igazán lehet normálisan feltérképezni. A két dimenziós bunyó (különösen az SF, legyen akármennyire is felhasználóbarát a shortcutokkal vagy a nagyon lazára vett időzítéseivel) embert próbáló hobbi, vagy nevezhetjük teljes nyugalommal e-sportnak is. Nem ritkán napi rendszerességű gyakorlásra, az alapok megtanulására, begyakorlására, és a manapság már nem erénynek, de gyengeségnek kikiáltott alázatra van szükség ahhoz, hogy jól érezzük magunkat hosszú távon egy ilyen játékkal.

A Super Street Fighter IV egyetlen valódi hiányosság az, hogy nem nagyon tudja (akarja?) hogyan elindítani a lelkes újoncokat a gyakorlás által kikövezett rögös Street Fighter-úton. A Challenge módok kihívásainak teljesítéséhez rengeteg olyan információra lesz szükségünk , amelyet a játék nem biztosít, az online szobák pedig értelemszerűen tele vannak olyanokkal, akik már régi veteránok, vagy épp egy-egy betanult, kezdők számára átláthatatlan crossup-kombó végtelen ciklusban való ismételgetésében lelik örömeiket - ez a környezet pedig nem éppen ideális arra, hogy a játékhoz közömbösen hozzáállókat megnyerje magának. Azok azonban, akik szeretnének ilyen játékokkal foglalkozni, szeretnének elmerülni a Street Fighter-ben, kereseve sem találhatnának jobb terméket a piacon ennél: népes fórumok, megszámlálhatatlan mennyiségű visszanézhető (és végre szinte teljesen szabadon feltölthető) replay várja őket, és az Endless Battle játékmódban akár csak nézőként is megismerhetik riválisaik technikáját, hogy kitalálják azt a bizonyos ellenszert.

A Street Fighter IV a generáció egyik legjobb játéka volt, a múlt idő pedig csak és kizárólag azért aktuális, mert a Super szinte minden téren jobb, több nála. Az ötletes, újszerű plusz karakterek, az új online játékmódok, a finomított grafika, a gyönyörű új pályák és a használhatóbb replay funkció további életet lehelt a Street Fighter negyedik részébe, örökségét pedig a lehető legjobb módon viszi tovább. Nincs más hátra, mint gyakorolni, és gyakorolni!